Szőke Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

Az EU-csatlakozást előkészítő munkabizottságok az országjelentések alapján 1998 és 2001 között súlyosan elmarasztalták a honi kormányzati szerveket a magyarországi cigányság szociális jogfosztottsága miatt. Ezért arra kötelezték a magyar felet, hogy a költségvetéséből képezzen pályázati közpénzalapokat a hosszú ideje munkanélküli, illetve pályakezdő romák tartós munkahelyteremtésének érdemi megvalósítására. Az uniós kötelezettségvállalás keretében, a felelős magyar kormányok 2002 és 2006 között 12,7 milliárd forinttal finanszírozták a roma foglalkoztatási programot, az Európai Szociális Alap (ESZA) pedig az állami önrésszel megegyező mértékű támogatást nyújtott. Ebből az összesen 25,4 milliárd forintnak megfelelő állami és uniós közpénzből azonban egyetlen munkanélküli magyar romának sem létesült állandó munkahelye.

A magyar kormányzati szervek olyan mértékben összemosták a pályázati pénzalapok kimutatásait, hogy kizárólag az ESZA vonatkozó adatait használhattuk, amiért külön köszönet az uniós szervezet informátorainak. Ezzel az „összemosással” függhet össze, hogy az érintett magyar közszereplők, így az összes érintett miniszter, államtitkár, országgyűlési képviselő1 elzárkóztak a nyilatkozattól, csakúgy, mint az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A tényfeltárás során ezért olyan precedens értékű példákat kerestünk, melyek magyarázatot adhatnak a magyar fél viselke­désére.2

Az EU Monitoring Bizottsága, Szociális és Munkaügyi Bizottsága, Emberi Jogi Bizottsága és annak Roma Albizottsága 1998 és 2000 között saját hatáskörében készített, illetve bekért szakértői tanulmányok alapján mérte fel a magyarországi cigányság helyzetét. A tanulmányok összesítő értékelése kapcsán megállapították, hogy Magyarország legnagyobb létszámú nemzeti és etnikai kisebbségének gazdasági teljesítőképessége, munkanélküliségi mutatói, iskolázottsági foka, egészségügyi állapota, szociális helyzete, kulturális viszonyai, valamint társadalmi-politikai érdekérvényesítő képessége és lehetőségei messze alulmúlják még az országon belüli átlagot is. A cigányság gazdasági versenyképességének és mozgásterének hiányát leginkább alacsony foglalkoztatottságuk minősíti.

A rendszerváltás előtt a romák 80%-ot meghaladó foglalkoztatottsága már 1989–1990-ben is gyors ütemben csökkent. Tovább mélyítette a cigányság szociális problémáját, hogy az 1992–1996-os országon belüli gazdasági válság megnövelte a munkanélküliséget az alsó középosztályban, akik a szociális lejtőn lecsúsztak az alsó osztályba, oda, ahol addig a romák voltak többségben. Mivel ez a réteg tanultabb és a munka világában elfoglalt helye révén szervezettebb is volt, így erősebb érdekérvényesítő magatartásukkal kiszorították a romákat a minimálbéres munkahelyekről is. Emiatt a cigányság 45 év feletti korosztálya a tartós munkanélküliség világában vegetál, ami a gyakorlatban rokkantnyugdíjat, közmunkát vagy feketemunkát jelent. Az értékelő bizottságok ennél is nagyobb gondot láttak abban a folyamatban, hogy Magyarországon a 18–23 év közötti pályakezdő munkanélküliek közül többségében a roma származásúak válnak tartósan segélyezetté, ami megnövelheti a magyar cigányság migrációját, miközben országon belül jelentősen csökkenti a jövőben szükséges versenyképes, aktív munkaerő létszámát és ezzel együtt az egy főre jutó nemzeti összterméket. Következésképpen nehéz gazdasági fellendülésről beszélni vagy azt elvárni egy olyan országtól, amelynek társadalmát ilyen súlyos ellentmondások terhelik. Ezekkel a súlyos ellentmon­dásokkal azonban sem a Horn-kormány, sem az Orbán-kormány hivatalos országjelentései nem szembesítették az EU illetékeseit, melynek következményeként 2001 nyarára megkérdőjeleződött Magyarország uniós tagfelvétele.3

A Roma Foglalkoztatási Program

Az uniós kötelezettségvállalás értelmében az Orbán-kormány 2001 végére dolgozta ki a Roma Foglalkoztatási Programot, amit „RF-program” néven futtattak.4 A támogatási programot három nagy csoportra bontották: már meglévő kis- és középvállalkozások roma foglalkoztatást ösztönző pályázati rendszere; hátrányos helyzetű önkormányzatok közmunkaprogramjainak állami kompenzációja; és romák által létrehozott közösségi vállalkozások beruházási és foglalkoztatási támogatása. Az uniós pályázati integráció keretében támogató partnerként az ESZA-t kérték fel; programgazdának pedig a gazdasági, a belügyi, a szociális tárcát, valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítványt (OFA) jelölték ki. Az ál­lami támogatásokat kezelő együtt­működő partnerként a regionális és megyei munkaügyi központokat nevezték meg; a foglalkoztatottak munkabérének szám­fejtésére és a pályázati támoga­tások szoros elszámolású könyvelésére a Magyar Államkincstár (MÁK) kapott megbízást.

Az ESZA uniós közpénzeinek felhasználása terén két fontos kritériumnak kellett érvényesülnie: az ESZA csak az állami önrész-finanszírozással megegyező mértékű támogatást nyújthatott a programgazdáknak, másfelől az ESZA támogatási alapjait pedig tilos volt intézményi működtetésre költeni.

A Medgyessy-kormány változtatás nélkül vette át az Orbán-kormány által előkészített RF-programot. A kormányzati szerveket egyáltalán nem zavarta, hogy az előző kormány úgy módosította a vonatkozó törvényeket, miszerint a hat, illetve tizenkét hónapra szóló „határozott” idejű munkaszerződés „tartós” foglalkoztatásnak minősüljön. Holott tartós foglalkoztatása csak annak a munkavállalónak lehet, akinek határozatlan idejű munkaszerződése van. A konzervatívok törvénymódosításai kapóra jöttek az új kormányzatnak, mert általuk manipulálni lehetett azokat a munkanélküliségi mutatókat, amelyek miatt a magyar felet elmarasztalták.5

Az „összemosás” logikája szerint a következő forgatókönyvet alkalmazták a magyar programgazdák. A BM-ben két nagy részre bontották a közmunkaprogram végrehajtását: az első ütem a kötelező uniós jogharmonizáció szerint kétéves futamidőre szólt, és 2002–2004-re vonatkozott, a második etap a 2003–2006-os időszakot fogta össze, és e két futamidő közé ékelték be 2005-től az uniós kötelezettségvállalás 12,7 milliárd forintnak megfelelő ESZA-támogatását! A BM-ben ezért nem tűnt fel senkinek, hogy Magyarország minden harmadik önkormányzata éppen 2002 és 2006 között lett „hátrányos helyzetű” település, és ezzel a könyvelési trükkel jogosulttá váltak a kiemelt állami kompenzációval járó közmunkaprogramra. Eladdig ugyanis az önkormányzatoknak 60%-ban kellett finanszírozniuk saját közmunkaprogramjaikat, ha azonban az RF-programba integrálódtak, akkor az önrész után 25%-os „többlettámogatásra” tarthattak igényt, így a befektetett önkormányzati önrész négy év alatt megtérült. Tény, hogy a roma közmunkások létszámát ezáltal hetvenezer főre lehetett emelni, azonban a hat hónapos foglalkoztatási futamidő után a tartósan munkanélküli romák ismét a munkaügyi központokban kötöttek ki, mint munkanélküli segélyre jogosult személyek. A mesterséges forráshiányt az „önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok” támogatására hivatott központi pénzügyi transzfer is indokolhatja. De nem kétséges, hogy a közmunkaprogrammal elsősorban az érintett önkormányzatok igyekeztek betömködni a költségvetési hiányukat, miközben a kiemelt kompenzáció révén 36,621 milliárd forint „többletbevételre” tehettek szert, melynek „maradványér­té­kével” a mai napig nem számoltak el.

Mivel a közmunka nem termelt profitot, ezért a hozzáadott érték nélküli bérkiáramlás – még ha minimálbér is volt – 15,750 milliárd forinttal növelte meg az állami segélykiadásokat. Ez a mókuskerék-program a futamidő végére 125,6 milliárd forint költségvetési támogatást emésztett fel. Az egyik uniós informátorunk „szánalmasnak” minősítette a magyar politikai elitek hozzáállását, amiért az átmeneti munkajövedelmet biztosító közmunkát „tartós” munkajogi kategóriának tekintik. A nálunk fejlettebb demokráciákban immár 40 éve valóban egészen mást jelent a közmunka: egyrészt büntetési tétel, amelynek során a jogsértőnek ingyen kell ledolgoznia a cselekményével okozott kárt; másrészt a köz javát szolgáló önkéntes közhasznú munka, amit civil szervezetek aktivistái végeznek. Európa szerencsésebb felében tehát a közmunka nem veszteséget termel, hanem bevételt hoz, vagy legalábbis fedezi a közösségi kiadásokat.

A liberálisokat sem érdekelte, hogy nem a romák „tartós” foglalkoztatását támogatják, hanem a már meglévő kis- és középvállalkozások bevételeit stabilizálják a romák foglalkoztatása után járó, vissza nem térítendő munkaügyi fejkvótával. Az első Gyurcsány-kormány idején még azt sem vették észre, hogy az élelmesebb cégalapítók 2004-ben olyan vállalkozásokat hoztak létre, amelyek fő tevékenysége a munkaerő-közvetítés. Miután a munkaügyi központok által kiközvetített és a kft.-k által foglalkoztatott romákat valamivel szállítani is kellett, ezért az érintett cégek „beruházási támogatás” címén transzporterekre, tehát teherszállításra is alkalmas mikrobuszokra pályázhattak. Egy pályázatíró informátorunk segítségével betekintést nyerhettünk a munkaerő-közvetítő cégek pályázati részleteibe. Volt olyan cég, amely 2004–2006-ban ugyanazt a mikrobuszt kétszer is megpályázta, ami összesen 9 millió 160 ezer forint „rendkívüli bevételt” hozott a kft. konyhájára.

A sikeres pályázati elbírálás érdekében szükség volt egy minisztériumi „protektorra”, aki tíz százalék „sikerdíjért” támogatásra javasolta a pályázót. Csak ennek az egyetlen vállalkozásnak az esetében 9,1 millió forinttal károsították meg a Gazdasági Minisztérium pályázati alapjait, miközben a minisztériumban dolgozó pályázati elbíráló ezen négyezer eurót keresett. Viszonyítási alapként: a vonatkozó pályázati rendszerben a GM 1 milliárd 544 millió 722 ezer 800 forint beruházási támogatást számolt el az arra érdemesült cégeknek. A pályázati alapok lefölözésére szakosodott társaságok 2006–2007-ben fő tevékenységüket „út, autópálya építésre” módosították.

Végeredményben az RF-program nagy­koalícióban történő finanszírozásával a magyar kormányoknak sikerült a honi cigányság 65%-os munkanélküliségi rátáját a futamidő végére 15%-ra csökkenteni – papíron. Ez a manipuláció 2002 és 2004 között 12,7 milliárd­jába került a költségvetési szerveknek, de ez a befektetésük az állami önrésszel meg­egyező ESZA-támogatás révén megt­érült. Lényegében a felelős magyar kormányok egy fillért sem költöttek a tartós vagy pályakezdő munkanélküli romák tartós munkahelyteremtésének érdemi megvalósítására, viszont 47,7 millió eurót kerestek rajtuk. Ebből az ESZA-támogatásból az első Gyurcsány-kormány a BM és az SZMM első számú jogkörében végrehajtandó „új, modellértékű közmunkaprogram indításáról” döntött: a programgazdák 2005-től „ön­kormányzatok forráskiegészítése” jogcímen 1024 település közmunkaprogramjait finanszírozták. Csakhogy az uniós kötelezettségvállalás nem erről szólt! A kormányzati szervek „ellenirányú” tevékenységével függhet össze, hogy a végrehajtásért felelős miniszterek csak formálisan vagy egyáltalán nem teljesítették a pályázati integrációból eredő kötelezettségeiket.

Mulasztás

Az uniós kötelezettségvállalás keretében megvalósuló programok esetében kötelező érvénnyel kell alkalmazni az EU-ban már meghonosodott pályázati rendszer alapelveit. A pályázati integráció a kötelező érvényű uniós jogharmonizáció szerint magában foglalja a pályázati hierarchia alkalmazását, mely a támogatott programok konkrét végrehajtása során biztosítja a kontrollt és a szankciót. A pályázati hierarchia alapján megvalósuló kontroll garantálja a közpénzek jogszerű felhasználását, a szankcionálási kötelezettség pedig a közpénzek jogellenes felhasználásának esetében a felelősségre vonás módját szabályozza. A pályázati hierarchián belül a támogatások felhasználásának ellenőrzésére a programgazda nemcsak jogosult, hanem köteles is. Az Orbán-kormány duplán alkalmazta az úgynevezett „belső kontrollt”. Az illetékes szaktárcákon belül pályázati előkészítő, elbíráló és ellenőrző apparátusokat hoztak létre, ugyanakkor az OFA felügyelő bizottságába (OFA-fb) a fő fenntartó szerv, az SZMM választott tisztségviselői mellé, az érintettség elvén tagokat delegáltak a Belügyminisztériumból, a Pénzügyminisztériumból és a Miniszterelnöki Hivatalból is. Ezzel párhuzamosan létrehozták az OFA monitoring bizottságát (OFA-mb), mint belső ellenőrző szervet. A Medgyessy-kormány ezt a vízfejet tovább növesztette az Esélyegyenlőségi Minisztérium megalapításával. Az első Gyurcsány-kormány ugyan felszámolta ezt a kirakatminisztériumot, viszont annak megmaradt apparátusát integrálta a programgazdaként funk­cionáló minisztériumokba és az OFA-ba.

Az uniós pályázati rendszeren belül az OFA 2002. február 3-án hirdetett pályázatot „a munkaerőpiac nem állami roma szerveződései és a cigány kisebbségi önkormányzatok részére roma munkanélküliek foglalkoztatását közösségi vállalkozások szervezésével elősegítő foglalkoztatási projektjeinek támogatására” címmel. Az OFA a pályázati kiírásban vállalta, hogy 2002-ben a pályázati felhívás alapján a foglalkoztatás tizenkét hónapjára, valamint a maximum négy hónapos előkészítésre állapít meg támogatást, tehát az általa elfogadott program tizenhat hónapjának teljes költségéhez vissza nem térítendő támogatást nyújt. Ugyanakkor a programgazdának szándékában állt, hogy a sikeres projektekhez hároméves, csökkenő mértékű folyamatos közpénzforrást biztosítson. Ezért a záró értékelésen megfelelt, sikeres foglalkoztatási projektet megvalósító szervezetek 2003–2004-ben meghívásos pályázaton vehettek részt, így a programokat három évre kellett megterveznie a pályázóknak. A projektgazdáknak csatolniuk kellett a települési önkormányzat és a területileg illetékes megyei munkaügyi központok támogató határozatait is. Ha pedig a pályázó külső forrásként be tudta vonni a megyei közgyűlés támogatását, illetve az annak irányítása alatt működő területfejlesztési ügynökség támogatását is, akkor bizton számíthatott az OFA kedvező elbírálására. A pályázatok benyújtásának határideje 2002. május 3-a volt. A kizárólag városi székhelyű roma szerve­zetek részéről 128 pályázat futott be az OFA-hoz, amiből a programgazda szakértői bizottsága 32 közös­ségi vállalkozást javasolt kiemelt támogatásra, az OFA kuratóriuma viszont csak nyolc projekt megvalósítására kötött támogatási szerződést.

A nyertes pályázók a következő szervezetek voltak: Cigány Foglalkoztatásért Kht./Kiskunmajsa, Örkényi CKÖ, Lenti CKÖ, Művelt Cigány Ifjúságért Alapítvány/Gyomaendrőd, Hajdúszováti Cigány Vezetők Egyesülete/Hajdúszovát, Vanyarci CKÖ, Autonómia Alapítvány/Budapest, Rádió C Kisebbségi Műsorszolgáltató Kht./Budapest. Az OFA 2002-ben ezeknek a roma szervezeteknek a „teljesített támogatását” összesen 136,771 millió forinttal számolta el. A kö­z­alapítvány „tartós foglalkoztatást megvalósító” RF-projektjeinek folytatásához Örkény, Kiskunmajsa, Hajdúszovát és Lenti cigány közösségi vállalkozásai­nak 2003-ban további 50,441 millió forint összegű támogatást nyújtott. A programgazda a futamidő végén, vagyis 2005. július 15-én „tartós foglalkoztatást megvalósító projektjeinek teljesített támogatása” táblázatcímen a fenti „kiemelt” projektek után összesen 187,212 millió forintot, a többi 120 projekt után pedig 360,610 milliót számolt el a fenntartó és felügyeleti szervek (SZMM, BM, PM, MeH), valamint az ESZA felé is. Az ESZA az állami önrésszel megegyező támogatást nyújtott, ami középárfolyamon számítva 220 ezer eurót jelent. Ebből az összesen 1 milliárd 95 millió 64 ezer 400 forint nagyságrendű projektből azonban egyetlen munkanélküli romának sem létesült tartós munkahelye. Olyannyira nem, hogy az OFA az egyetlen referencia értékű közösségi vállalkozás megvalósítását sem támogatta: ez volt a Vanyarci CKÖ által jegyzett, mohorai „Étolaj előállító kisüzem” projekt.

A Dombi-ügy

A Balassagyarmati CKÖ az OFA által meghirdetett RF/2002. pályázatra nyújtotta be a mohorai projektet, melynek pályázatírója Dombi József volt. Az OFA szakértői bizottsága már az elbírálás első ütemében, vagyis 2002 júliusában „kiemelt” pályázattá nyilvánította a projektet. A mohorai közösségi vállalkozást változatlan tartalommal és beruházási helyszínnel az OFA „átengedélyeztette”, szaknyelven cedálta a Balassagyarmati Cigány Kisebbségi Önkormányzattól a Vanyarci Cigány Kisebbségi Önkormányzathoz, amelynek Dombi József volt az elnöke. Az OFA kuratóriuma 2003. március 26-án döntött a támogatás odaítéléséről, és a beruházás megvalósításának futam­idejét 2004. szeptember 30-ig határozta meg.

A Dombi-pályázat „teljes körű” támo­gatottsága azt jelentette, hogy a mohorai projekt összesen 42 millió 815 ezer 320 forint nagyságrendű beru­házási értékét az OFA kuratóriuma a pályázatban leírtakkal azonos mértékben támogatja, hároméves futamidőre bontva a forrásösszeg folyósítását. A pályázat legfőbb szakmai erénye ugyanis az volt, hogy ötéves vállalkozási futamidőre tervezett, mivel a mohorai kisüzemet olyan rentábilisan tervezte működtetni, hogy folyamatosan csökkenő állami támogatás mellett öt év alatt nyereségessé váljék a cég. Az első évben a következő külső forrásokkal számoltak: a Nógrád Megyei Közgyűlés (MK) részéről egymillió forint, a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. (NTÜ Kht.) támogatása 1 millió 58 ezer forint, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ (NMK) állami közpénz összege 10 millió 47 ezer 320 forint, az OFA-forrás pedig 14 millió 400 ezer forint. A második évben az OFA-támogatás már csak 9 millió 110 ezer forint, miközben az összes többi támogatás nulla forintra csökken, mivel az árbevétel finanszírozza a béralapot. A harmadik évben az OFA-önrész 7 millió 200 ezer forint; a negyedik évtől már ez is nullára redukálódik, mert a cég is nullszaldóssá tud válni, majd a futamidő végére szerény mértékben ugyan, de már vállalkozási nyereséget is termel az üzem: az ötödik év tervezett nyeresége 1 millió 36 ezer forint.

Az NMK és az NTÜ Kht. soha nem folyósította a pályázaton elnyert összegeket, amivel hitelképtelenné és forráshiányossá tették a közösségi vállalkozást. Az OFA a megkötött támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit egyoldalúan megszegte, amikor mind­összesen négymillió forint beruházási támogatást utalt le a Vanyarci CKÖ számlájára, és ezzel az egyoldalú szerző­désszegéssel ellehetetlenítette a beruházás beindítását. Ezzel párhuzamosan az SZMM foglalkoztatási támogatását is befagyasztották, ezért az NMK csak 2 millió 911 ezer 338 forintot utalhatott át a cigány önkormányzat számlájára, így a minisztérium eleve meghiúsította a munkanélküli romák tartós munkahelyteremtésének érdemi megvalósítását. A megyei közgyűlés elnöke ekkor Dóra Ottó volt, aki ma MSZP-s országgyűlési képviselő.

Dombi József azonban bekeményített:

„Amikor 2003 júliusában megláttam az OFA honlapján, hogy a 2002-ben támogatott szervezetek között, 205. sorszám alatt szerepel a Vanyarci CKÖ 14,4 millió forint „teljesített” támogatással, akkor nagyon meglepődtem, mert ezt az összeget a mi számlánkra soha nem folyósították. De ha már „Roma foglalkoztatási program” táblázatcímen ott vagyunk, mint „meghívásos pályázók”, akkor az NMK 2004. évi csatolt foglalkoztatási pályázatába is beférünk. Írtam hát egy módosított pályázatot, amit meg is nyertünk: az NMK a 2004. június 22-én benyújtott nyertes pályázat alapján 16 millió 542 ezer 623 forint módosított futamidejű támogatási összeget írt jóvá a mohorai projekt javára. Ezzel a pályázatommal sikerült kész tények elé állítanom az OFA-t.”

Dombi József a Vanyarci CKÖ elnökeként és projektgazdaként 2005. február 24-én revideált és módosított támogatási szerződést kötött az OFA-val és az RF/2002. program végrehajtásáért felelős SZMM-partnerrel. A szerződések értelmében az OFA-nak összesen 21 millió 160 ezer forinttal; az SZMM-nek a megyei munkaügyi központon keresztül munkatapasztalat-szerzésre 10 millió 801 ezer 800 forinttal, területi mobilitásra 781 ezer 522 forinttal, foglalkoztatást bővítő bértámogatásra 500 ezer 237 forinttal, valamint roma foglalkoztatást szervező programra 4 millió 459 ezer 64 forinttal kellett volna támogatnia a referencia értékű projektet, a beruházás megvalósításának futamidejét pedig 2007. január 30-ra módosították.

Az elmaradt támogatások miatt a Vanyarci CKÖ a Mikrohitel Rt.-től felvett 1 millió 782 ezer forintos hitelösszeggel igyekezett pótolni a sajáterő-forrást, és ezáltal hitelképessé tenni a cigány önkormányzatot mint projektgazdát. Ezzel párhuzamosan Dombi József a Cserhátvidéki Takarékszövetkezet Berceli Fiókjától 2005. március 22-én vett fel hatszázezer forint magánhitelt, és ezt az összeget pótolta még száznyolcvanezer forinttal, a Ford Escort típusú kocsijának lízingdíjával. A projektgazda tehát saját autóját áldozta be és önmagát adósította el azért, hogy a mohorai üzem munkásainak meghitelezze a munkabérét, addig, amíg az SZMM el nem kezdi a tényleges foglalkoztatási támogatások folyósítását. A programgazda ugyanis arra kötelezte a szerződött felet, hogy a támogatási összegek átutalásáig a felvett hitel terhére kezdje meg a foglalkoztatást, és a kiközvetített munkaerővel írattassa alá a munkalapokat, amelyek alapján a Magyar Államkincstár (MÁK) elvégezheti a bérszámfejtést! A MÁK 2005 áprilisától meg is kezdte a munkabérek számfejtését, azonban az OFA és az SZMM a revideált szerződéseket sem teljesítette.

Annak érdekében, hogy mindez ki ne derüljön, ezért az RF-projekt pályázati elszámolását követő hetvenkét órán belül, vagyis 2005. július 18-án az OFA feljelentést tett a Vanyarci CKÖ ellen, közpénzek terhére elkövetett gazdasági bűncselekmények gyanúja miatt. Mivel a Vanyarci CKÖ elnöke Dombi József volt, így egyértelműen a projektgazda ellen irányult a feljelentés.6

Bumerángeffektus

„Én úgy szereztem tudomást a feljelentésről, hogy a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság (MRFK) 2005. július 20-án forrónyomos házkutatást tartott a Vanyarci CKÖ irodájában, az édesanyám vanyarci házában, a balassagyarmati önkormányzati bérlakásunkban, és lefoglalták az összes iratanyagot – kezdte Dombi József, majd így folytatta: – Aztán 2006. június 30-ig hozzám sem szóltak, majd behívtak gyanúsítottkénti kihallgatásra az MRFK Gazdaságvédelmi Alosztályára. Ott a kihallgatást vezető százados tudatta velem, hogy az én ügyem a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztályához (KÜF) tartozik, így a házkutatás során lefoglalt iratanyagokból még fénymásolatot sem kaphatok, mert bűn­jelnek minősül. Amikor saját védelmemben, a programgazda jogellenes magatartásának ügyében részletes, ténybeli és feltáró tanúvallomást szerettem volna tenni, megtiltották, mondván, hogy ne oktassam őket. Amikor pedig kirendelt ügyvédet kértem, azt is megtagadták tőlem. A helyzetem teljesen kilátástalanná vált: amivel feketén-fehéren tudtam volna az ártatlanságomat bizonyítani, azokat az iratok lefoglalták és zárolták. Az OFA megalapozatlan feljelentésének tárgyában meg sem szólalhattam; ügyvédet nem kaptam, sajátra meg nem volt pénzem. Közben 2006. július 18-án a KÜF a nyomozati jogkört az MRFK-ról áthelyezte a Vám- és Pénzügyőrség Észak-magyarországi Regionális Nyomozó Hivatalának Nógrád Megyei Osztályára (VP-osztály). A VP-osztályra 2006. november 16-án hívtak be, ahol már nemcsak jogosulatlan gazdasági előnyszerzéssel vádoltak, hanem sikkasztással is. A „vád” kifejezést nem tévedésből használom: kihallgatás helyett a leendő vádirat zanzásított változatát olvasták a fejemre, és eldöntötték, hogy azonnali hatállyal lezárják a nyomozást, és az általuk kreált „nyomozati iratanyagot” vádemelésre visszaküldik a Balassagyarmati Városi Ügyészségre. A 2007. március 12-én kelt vádirat szerint 11 millió 293 ezer 338 forint elsikkasztásával vádolnak, amit késedelmi kamataival együtt kellene visszafizetnem az OFA-nak és az SZMM-nek.”

Az a módszer, amit az MRFK és a VP-osztály illetékesei a nyomozati időszak alatt Dombi Józseffel szemben alkalmaztak, az a de jure depriváció kategóriájába tartozó, rejtett diszkrimináción alapuló aránytalan bánásmód elve. Ez a gyakorlatban a következőt jelenti: látszatra minden törvényes, azonban az igazságügyi végrehajtás során a büntetőeljárás alá vont személyt totálisan jogfosztottá teszik. Ugyanakkor ennek a jogfosztottságnak a tényét éppen a gyanúsan hiányos kihallgatási jegyzőkönyvek megléte és a kirendelt ügyvéd nemléte bizonyítja. A törvényes jogoktól való megfosztottság alkalmazása alapvetően meghiúsítja az érdemi nyomozást, így a vádirat tényszerűsége is megkérdőjelezhető. A Dombi-ügy pikantériája, hogy a KÜF 2006. július 18-án hozott határozata alapján, a bűnügyben készített igazságügyi szakértői jelentés egzakt számadataival tételesen lehet cáfolni a vádirat tartalmát. A jelentés szerint a Vanyarci CKÖ számlájára az OFA-tól, az SZMM-partnertől, a Mikrohitel Rt.-től, valamint Dombi József „magánhitelezőtől” összesen 9 millió 473 ezer 338 forint „reális teljesítést” folyósítottak, márpedig 9,4 millió forintból 11,2 milliót sikkasztani nyilvánvaló képtelenség! A másik fontos tényező, hogy 2006. november 9-én a Balassagyarmati Városi Ügyészség hivatalos helyiségében perdöntő bejelentést jegyzőkönyveztek ebben a büntetőügyben, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a nyomozás vakvágányon halad, olyannyira, hogy nem is az után nyomoznak, aki vagy akik után kellene. Mivel kiemelt ügyhöz kötődik a bejelentés, ezért hetvenkét órán belül a bejelentőt be kellett volna hívni a VP-osztályra részletes, ténybeli és feltáró tanúkihallgatásra. Az ügyészség – nem tudni, hogy a KÜF vagy a városi – utasítására azonban a VP-osztály vezetője úgy döntött, hogy a bejelentést és a bejelentő személyét „nemlétezőnek” kell tekinteni, és az ügyet azonnal le kell zárni. Ezzel az eljárással az igazságügyi és a nyomozó szervek meghiúsították az RF-programra és az azon belül futó RF-projektre vonatkozó érdemi nyomozást, ami valóban kiemelt ügy lehetne, és a nyomozati jogkört a Nemzeti Nyomozó Irodának kellene ellátnia.

„Talán éppen az is volt a cél, hogy velem vitessék el a balhét, és az én ügyemmel tereljék el a figyelmet mások felelősségéről” – foglalta össze Dombi József az ellene indított büntetőeljárás lényegét. Az OFA valóban nem magától tette meg a feljelentését, hanem egy „közérdekű bejelentés” hatására. A szerződéskötéstől számított hetvenkét órán belül, vagyis 2005. február 28-án született meg az a bejelentés, miszerint „a Vanyarci CKÖ-nél közpénzek úsznak el”. Érdemi nyomozás nélkül adtak hitelt a bejelentő szavainak. Az inkriminált időszakban a bejelentő, Juhász Gábor a BM politikai államtitkára volt, egyben Nógrád megye 2. számú, pásztói központú választókörzetének MSZP-s országgyűlési képviselője, amely választókörzethez közigazgatásilag Vanyarc község is hozzátartozik, így területi illetékességgel bírt. A képviselő úr magánokiratát a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának fejléces levélpapírjára írta, miközben megfeledkezett arról, hogy az RF-program koordinálásáért és végrehajtásáért felelős egyik programgazda minisztériuma a BM volt. A BM egykori politikai államtitkárának közpénzek iránt érzett aggodalma éppannyira megalapozottnak bizonyult, mint az OFA feljelentése és a büntetőügyben született vádirat tartalma.

Dombi Józsefet a Balassagyarmati Városi Bíróság 2009. március 12-én meghozott ítéletében az ellene emelt 9 rendbeli jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének és sikkasztás bűntettének vádja alól felmentette, mert a vád „manipulált” volt. Ugyanakkor 13 rendbeli foglalkoztatásra vonatkozó esetben jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és az ezzel összefüggő számvitel rendjének megsértése vétségében tíz hónapi börtönre ítélték, három évre felfüggesztve. Az elsőfokú ítéletnek ez a része nem jogerős, mert a bíróság megállapítása szerint „ezt kétséget kizáróan bizonyítani nem lehetett”. Dombi József az ellene felhozott hamis vádak miatt, sértetti minőségében élt is fellebbezési jogával, ezért másodfokon a Nógrád Megyei Bíróság bírói tanácsa hozza meg döntését ebben a büntetőügyben.7

Teljes kudarc

Az RF-projektek közül a Kolompár Orbánhoz kötődő kiskunmajsai,8 örkényi, lenti, gyomaendrődi és hajdúszováti közösségi vállalkozások sem valósultak meg soha. Érdekes módon az OFA-mb tagjainak az ellenőrzések során nem tűnt fel, hogy ezek a projektek is csak „papíron működnek”, holott a közalapítvány összesen 157,212 millió forinttal támogatta a „megvalósulásukat”. Az OFA-fb tagjai is hallgattak, pedig a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kimondja, hogy a cégek felügyelőbizottságát korlátlan kártérítési felelősség terheli ellenőrzési kötelezettségének megszegése esetén. A testületek legfőbb feladata ugyanis az, hogy az ügyvezetést ellenőrizzék, nyomon kövessék a gazdálkodást, különös tekintettel a tulajdonos érdekeinek hatékony képviseletére. A testület tagjait e kötelezettségük alól az információhiányra való hivatkozás nem mentesíti. Hatványozottan érvényes mindez a közpénzgazdálkodásra vonatkozóan. Mindez kiderülhetett volna, ha az OFA fő fenntartó szervének minisztere, Kiss Péter a futamidő végén ÁSZ-vizsgálatot kér az RF-projektek reális teljesítését illetően. De nem kért.

Az RF-projektek közül a mohorai beruházás sorsa valóban kirívónak minősül. A kérdés az, hogy miért éppen ennek a roma vállalkozásnak az ellehetetlenítésére összpontosított a politikai elit, és mindazok, akiket ennek a végrehajtásába bevont? „Az uniós kötelezettségvállalás keretében megvalósuló, referencia értékű projektek esetében az EU illetékes monitoring bizottságának is joga van a végrehajtást és az elszámolást a helyszínen ellenőrizni. Tehát azért kellett kinyírni az én referenciaprojektemet, hogy az uniós bizottság tagjai 2005 és 2007 között be ne tegyék a lábukat Magyarországra, mert akkor kiderül, hogy a programgazdák lekamuzták az elszámolást!”

Dombi József állítását támasztja alá az ÁSZ 2007-es vizsgálata, ami az önkormányzatok közmunkaprogramjainak végrehajtására vonatkozott. Az ÁSZ 2007. évi ellenőrzési tervének parlamenti egyeztetése során javaslatként fogalmazódott meg a magyarországi cigányság helyzetének javítására fordított támogatások mértékére és hatékonyságára vonatkozó vizsgálat elvégzése. A kutatást az ÁSZ Kutató Intézetének jogelődje, az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete (Femi) végezte el 2008-ban. A Femi „kudarcnak” minősítette a közfoglalkoztatásra irányuló közmunkaprogramok végrehajtását és „átláthatatlannak” a roma foglalkoztatási programban felhasznált közpénzek elszámolását.

A közmunkaprogram kudarcának okairól szóló összefoglaló jelentést az ÁSZ 2009. augusztus 19-én felvitte az internetre is. Idézet az ÁSZ-jelentés vonatkozó részéből: „Közmunkára... a költségvetésen kívüli forrásokkal és a pályázók önrészével együtt 24,9 milliárd Ft állt rendelkezésre…” Ez az ominózus 24,9 milliárd forint nem más, mint az RF-program kormányzati célelőirányzata, amihez még hozzájön az OFA 0,5 milliárdos RF-projektjeinek költségvetési tétele. Az uniós kötelezettségvállalást tehát „közmunkának” tüntették fel a programgazda minisztériumok, mely tételből kihagyták az RF-projektek ÁSZ-vizsgálatát. Ha ugyanis az ÁSZ-jelentésben szereplő 24,9 milliárdos tételhez hozzáadjuk a roma foglalkoztatási projektek 0,5 milliárdját, akkor az pontosan 25,4 milliárd! Ha tehát a programgazdák valóban az uniós program érdemi megvalósítására koncentráltak volna, akkor a Dombi-féle referenciaprojekt támogatásával ebből a 25,4 milliárd forintból ma már Magyarország 513 településén 10 260 roma dolgozhatna közösségi vállalkozásokban. A felelős programgazda miniszterek a mulasztásuk tekintetében is szánalmasan bornírt magatartást tanúsítottak: egy 25,4 milliárdos uniós kötelezettségvállalás „átláthatatlanná” tett elszámolásával igyekeztek önmagukról elterelni a figyelmet, miközben a jogi felelősséget áthárították a referencia értékű projekt egykori pályázatírójára és projektgazdájára, a vanyarci, cigány származású Dombi Józsefre.

A cikk megjelenését a Fővárosi Ön­kor­mány­zat Esély­egyenlőségi, Fog­­­­lal­­koz­­ta­tás­politikai és Kisebbségi Bizottsága támogatja.

Jegyzetek

1          Varga Mihály és Veres János pénzügyminisz­terek; Matolcsi György és Kóka János gazda­sági miniszterek; Harrach Péter és Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterek; Lamperth Mónika, a közmunkaprogram koordinálásá­ért felelős belügyminiszter, Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal Európai Integrációért és Felzárkóztatásért felelős államtitkárságának egykori vezetője; Juhász Gábor, a belügyminisztérium volt politikai államtitkára; Dóra Ottó (MSZP) országgyűlési képviselő; Farkas Flórián (Fidesz) országgyűlési képviselő.

2          A roma foglalkoztatási program végrehajtásáért felelős programgazda közszereplőknek kötelességük lett volna nyilatkozni, különös tekintettel az állami és uniós közpénzalapok felhasználására és elszámolására vonatkozóan. Elzárkózásukkal megsértették a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény előírásait.

3          Az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keret­egyezménye Tanácsadó Bizottságának első véleménye Magyarországról, 2001.

4          A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kulturális és Foglalkoztatási Intézményrendszerének Kiépítéséről és Támogatásáról szóló 1260/1999/EK rendelet, Európai Unió és Tanács Irányító Bizottsága. A kötelező érvényű uniós jogharmonizáció szerint a csatlakozás előtt álló országoknak kétéves futamidőt szabtak arra, hogy az EK-rendelet végrehajtását megvalósítsák. Magyarország azonban az európai közösségek bizottságai előtt csak „A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány alapító okiratának módosításáról; A cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó közép­távú intézkedéscsomagról szóló 1093/1997. (VII. 29.) Kormányhatározatot tudta felmutatni. A Horn-kormány által meghozott határozatot emelte be az Orbán-kormány a 2001-es „Új Magyarország Fejlesztési Terv”-be, és dolgozta ki „A nemzetközi segélyek, támogatások felhasználásával megvalósuló programok meg­figyelő és értékelő rendszerének kialakításáról szóló 166/2001. (IX. 14.) Kormányrendeletet.

5          A Horn-kormány idején módosították először olyan kardinálisan a foglalkoztatási törvényeket, hogy a tömeges munkanélküliség felszámo­lásának érdekében a multinacionális cégek a munkahelyteremtő beruházásaik után vissza nem térítendő fejkvótát kaphassanak az állami költségvetésből. Ez a Közép-Európában példátlan protekcionizmus magával hozta a hazai kis- és középvállalkozások alulfinanszírozott­ságát és piaci versenyképességük korlátozását. Ezt a negatív tendenciát igyekezett az Orbán-kormány orvosolni azzal, hogy az RF-programba integ­rálta a magyar kis- és középvállalko­zások roma foglalkoztatást ösztönző pályázati rendszerét.

A Medgyessy- és Gyurcsány-kormá­nyok éppen ezért vették át változtatás nélkül az RF-programnak ezt a részét is, mert a versenyszférában a foglalkoztatáspolitikai ösztönző rendszer olyan hatékonysági mutatókra épül, melyek segítségével a „kívánatos” mértékre lehetett csökkenteni a magyarországi cigányság megdöbbentő munkanélküliségi rátáját. Lásd: A fog­lalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény.

6          A 8.B. 200/2007/22. számú büntetőügy iratanyaga 2002. február 1-jétől 2009. október 26-ig.

7          A cikk szerzője Dombi József saját védelmében beidézett koronatanúja, első és másod­fokon egyaránt. A tényfeltáró újságíró volt ugyanis az a személy, aki már 2006 novem­berében megtette perdöntő bejelentését, amit a nyomozó és ügyészi szervek „nem­­lé­tezőnek” tekintettek. Ezáltal mindaz, amit ezzel a bejelentéssel tettek vagy nem tettek az il­letékesek, terhelő bizonyítékká vált a közhatalmi szervek jogellenes cselekményeinek tárgyában.

8          Kolompár Orbán volt a projektgazdája és K. László a projektvezetője a Cigány Foglalkoztatásért Kht. kiskunmajsai RF-projektjének. Az OFA az ellenőrzések során mindent rendben talált, és közel 50 millió forint támogatási összeggel számoltak el a szerződött felek. Két évvel ezelőtt közérdekű bejelentést tettek ebben az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen, a nyomozati jogkört pedig a megyei rendőr-főkapitányság látta el. A Kecskeméti Városi Bíróságon Kolompár Orbán és társa elismerték a jogosulatlan gazdasági előny megszerzését, és 7,2 millió forintot visszafizettek az államnak.

• Roma-dosszié

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges