Amerika elviselhetetlen. Nem elég, hogy ránk erőlteti öntelt külpolitikáját, militáns globalizmusát, mátrixos tömegkultúráját, erre tessék, még ez is: az USA Kelet-Európában titkos CIA-gulágokat működtet, ahol zavartalanul kínozhatja a fél al-Kaidát. A bizonyítatlan állítás, miközben rohamtempóban médiakarriert csinált, határozott tényből bizonytalan ténnyé, majd nagyon is elképzelhető lehetőséggé mutált – elvégre ezekből mindent kinézünk.
Lapzártakor összedőlt a magyar és a román hinterland-teória, jelenleg a lengyel kormányfő vizsgáltatja, volt-e tudtukon kívül amerikai kínzóláger az országban? Ezt állítja ugyanis egy neves emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch, amely az utóbbi időben leginkább „titkos CIA-repülőgépek” le- és felszállását monitorozza. Holott hasonló vehemenciát várnánk a következő országok tekintetében: Kína, Irán, Kuba, Líbia, Szíria, Szudán, Szaúd-Arábia. Mindegy.
A HRW és a Post említett cikke mellett a világ egy nem igazán Amerika-barát nézeteiről ismert, volt ENSZ-hivatalnok interjúját tekintette forrásnak, amelyet az illető az Il Manifesto című olasz kommunista lapnak adott. A hazai sajtó egy kis részének (origo, Magyar Hírlap) becsületére legyen mondva, utánanéztek annak, mit (nem) mondott Cherif Bassiouni, és lám: „Nem állította tényként az Il Manifestónak az ENSZ volt afganisztáni raportőre, hogy Magyarországon, Romániában és Lengyelországban titkos CIA-börtönök lennének. (…) A jogászprofesszor válaszlevelében közölte, nincs személyes tudomása arról, hogy a Washington Post által közölt titkos börtönökre vonatkozó információk igazak lennének”, az olasz lap csak a jogi álláspontja felől érdeklődött.
A konstrukció megértéséhez az ex-ENSZ-ember egyetlen mellékmondata még hiányzik: „…ám nem tudom kizárni, hogy történtek ilyen dolgok” – tette hozzá. Az EU erre alapozva kérte „magyarázatra” az Egyesült Államokat emberijogilag – miközben, mint a Wall Street Journal vezércikke találóan írta, éppen az EU bizniszel ma is Szudánnal és Iránnal. Ennyi rosszhiszeműség és kettős mérce láttán Amerika kisszámú barátai dermedten néznek, mint azok a kínai szektatagok, akiket a kommunisták azért üldöznek, mert egy helyben állnak a városi parkokban.
Az amerikai lap bizonytalan állítására, az olasz lap teljes ferdítésére és szakértőnk „mégis van benne valami” sejtetésére épült egy egész publicisztikai sorozatvetés. Olyan írások születtek, mint pl. Horváth Gáboré (Nehéz barátság. Népszabadság, november 5.), aki washingtoni tudósítóként évek óta az elfogulatlanság látszatát is kerülve, nyílt gyűlölettel szemléli a Bush-adminisztráció ténykedését: „Az USA terrorellenes politikájával nemcsak magát, de szövetségeseit, a kelet-európai országokat is bajba sodorja – ezért magyarázattal tartozik a nemzetközi közvéleménynek. (...) Bush a jelen állás szerint nemcsak az amerikai választóknak tartozik bocsánatkéréssel és részletes magyarázattal, hanem a demokratikus Amerika barátainak is.”
És mi van, ha igaz? Tegyük fel, az USA titkos repülőgépeken terroristákat szállított ká-európai börtönökbe, hogy ott megkínozza őket. Mi lenne a fő gond a történettel: az, hogy megteszik, vagy az, hogy itt teszik meg, ahelyett hogy szépen hazavinnék a mocskos kis antiterrorista magánháborújúkat oda, ahová való: Beverly Hillsbe? Milyen üzenetet küld a civilizált világ számára Amerika, ha elkeni a kínzások kérdését? Rosszat. Ha azonban – mint azt Charles Krauthammer a Weekly Standardben fejtegeti – eleve kizár mindenféle kemény bánásmódot, akkor a terroristáknak azt üzeni: nálunk minden megúszható. Amerikának szerintem is egyértelművé kell tennie: terrorista tömeggyilkosok esetében nem zárja ki eleve, elvi alapon, minden esetben – ha nem is a kínzást, de a szigorú vallatást.
Egy másik kitűnő neokon publicista, Andrew Sullivan nagy visszhangot kiváltott írásában bizonyította: a vízfullasztásos módszert, a hírhedt „waterboarding”-ot a Bush-adminisztráció nem tartja kínzásnak, a XVI. századi szadista vallatók azonban igen. Ez valóban botrány, a civilizált világ sem morális, sem praktikus okokból nem süllyedhet a barbár államterrorizmus szintjére. Ezért is üdvözlendő, hogy a szenátus a napokban nagy többséggel elfogadta John McCain szenátor törvénymódosítását, amely végre egyértelművé teszi: az Egyesült Államok soha, semmilyen körülmények között nem alkalmaz kínzást a terror elleni háborúban. Ehhez azonban nagyon szigorúan meg kell határozni, mit értünk pontosan kínzáson és vész esetén történő alkalmazáson. Jelenleg ugyanis az Amerika-ellenes baloldal és az iszlámista propaganda mindent annak tart, amit csak akar. Márpedig emberéletek ezrei múlhatnak egyszerű szavakon.
A CIA-börtönökről lapzártáig egyetlen árva bizonyítéknak még az árnya sem tűnt fel a valóság horizontján – hiába. A konszenzusos európai alapállás: nincs, de lehetett volna. Welcome to Europe.
(A rovat megjelenését a Centre for the New Europe támogatja.)
- Libero [6]