Ajándék ez a nap c. cikkünkben (Beszélő 4.) idéztük a Népszabadság tudósítóját, aki szerint az alumíniumkohászat dolgozói „elzárkóztak” az ötnapos munkahét bevezetésétől. Mint egyik olvasónktól megtudtuk, az újságíró leleményes fordulata szállóige lett Ajkán. „Ja igen, amikor elzárkóztunk” – mondják az érdeklődő kérdésre, hogy mi is történt.
A dolog úgy indult, hogy az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó vezérigazgatósága – miután a szakszervezeti bizottság közreműködésével elkészített átállási tervhez megkapta a felső jóváhagyást – műhelyértekezleteken kihirdette, hogy milyen lesz az új munkarend. A tájékoztató általános felzúdulást váltott ki, s a művezetők és brigádvezetők egy része a vezérigazgatóságra ment tiltakozni, a szakszervezeti bizalmiak pedig az szb-t kérték, hogy hívjanak össze termelési tanácskozást. A bizalmiak részvételével megtartott szb-ülés úgy határozott, hogy a kormány feltételei mellett az ötnapos munkahetet nem szabad bevezetni, mivel a napi és a heti munkaidő annyira meghosszabbodnék, hogy az alumíniumkohászati munka egészségkárosító hatása elviselhetetlenül nagy lenne. Így foglalt állást a termelési tanácskozás is, ahol kérték a vezérigazgatót és Szabó Mária országgyűlési képviselőt, a vállalat munkását, hogy járják ki: ne kerüljön sor a munkarend megváltoztatására. Közben az szb és a vezérigazgatóság megállapodott, hogy amíg végleges döntés nem születik, marad a régi rendszer.
Az Ipari Minisztérium első válasza az volt, hogy a kormányrendelet mindenkit kötelez, Ajkán is végre kell hajtani. De mivel a munkások képviselői kitartottak a magukénál, végül is bele kellett törődni, hogy vannak kivételek.
Emlékezzünk a Beszélő 4. cikkére: a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete úgy foglalt állást, hogy nincs mit tenni, legfeljebb arra van mód, hogy az egészségkárosodást szenvedő dolgozókat munkaköri pótlékkal kárpótolják. Hány helyen lehetett volna elkerülni a kormányrendelet rossz következményeit, ha a szakszervezet azt teszi, ami a dolga!
Hivatkozott cikkek
- Hírek [6]