Skip to main content

Sztrájk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1982. szeptember 1-jén, amikor hatályba lépett az új vasúti és autóbusz-közlekedési tarifa, a Taurus Szegedi Gumigyárának ingázó dolgozói nem vették fel a munkát.

Még aznap délután megjelentek a gyárban a pesti trösztközpont képviselői. Nem fenyegetőztek, nem alkudoztak: nyomban megígérték, hogy az ingázó munkások fizetéskiegészítést fognak kapni, mégpedig pontosan annyit, amennyivel az utazás többe kerül.

Még nem sikerült ellenőriznünk azt a hírt, hogy ugyancsak munkabeszüntetés lett volna a Szegedi Kenderfonóban, valamint augusztus 7-én a csepeli Kerékpár- és Varrógépgyárban és a Vas- és Acélipari Művekben is, miután az első tájékoztatókat megtartották az áremelésekről.






Megjelent: Beszélő szamizdat, 5–6. szám (1982. december), Évfolyam 1, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon