Nyomtatóbarát változat

7. számunk mellékletében tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a Beszélő szerkesztősége lapengedélyt kért a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalától, de nem kapott érdemi választ, minthogy az illetékes hatóság tagadta tértivevényes beadványunk kézhezvételét, illetve – utóbb – azt állította, hogy küldeményünk a mellékletként elküldött lappéldányt tartalmazta, magát a kérelmet nem. Beadványunk ismételt postázása után több mint két hónappal, 1983. október 20-án kénytelenek voltunk – az államigazgatási eljárási törvényre hivatkozva – sürgetni a választ Az 1981. I. tv-nyel módosított 1957. IV. tv. 15. § 1. és 3. bekezdése ugyanis kimondja, hogy az állampolgárok beadványai ügyében a hatóságoknak legfeljebb 60 napon belül írásban indokolt határozatot kell hozniuk. Erre a levelünkre kaptuk meg a Hivatal alábbi válaszát:

Tisztelt Kőszeg úr!

Kézhez kaptam 1983. augusztus 10-én kelt levelét és a mellékletként csatolt lapindítási engedélykérelmet. Megkaptam és elolvastam a Beszélő címen megjelent és többek között az Ön nevével is jelzett kiadványt. A Tájékoztatási Hivatalnak tudomása van arról is, hogy a Beszélő egyes számai és írásai gyakran és mind nagyobb terjedelemben szerepelnek a Szabad Európa Rádió adásaiban. Ez a szoros kapcsolat a Beszélő és a Szabad Európa Rádió között óhatatlanul felveti a kérdést, hogy kik és hol, illetve milyen céllal készítik ezt a kiadványt. Akárkik és akárhol készítik is, a Beszélő által publikált írásokból egyértelműen kiderül, hogy ez a kiadvány a magyar közvéleményt a Szabad Európa Rádió és a mögötte álló, a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges ügynökségek szájaíze szerint igyekszik tájékoztatni és befolyásolni. Miután a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Tájékoztatási Hivatala és a Szabad Európa Rádió egymástói gyökeresen eltérő tájékoztatáspolitikai elveket követ – ha komolyan gondolják lapindítási kérelmüket, s ez nem pusztán újabb provokáció tárgya –, Önöknek kell eldönteniük, milyen elvekhez kívánnak igazodni a jövőben: a Magyar Népköztársaság törvényeihez, vagy a Szabad Európa Rádió politikai céljaihoz és manipulációihoz. Önöknek kell eldönteniük azt is, melyik nyilvánosságra tartanak igényt: a Szabad Európa Rádióéra, vagy arra, amelynek fórumai törvényesen, a Tájékoztatási Hivatal engedélye alapján működnek. E két nyilvánosságot együtt nem lehet sem igényelni, sem szolgálni.

A Magyar Népköztársaság Tájékoztatási Hivatala – a szocialista demokrácia elveivel összhangban – a sajtószabadság bővítése és a közvélemény hiteles és mind sokoldalúbb tájékoztatása érdekében tevékenykedett eddig és e célokat követi a jövőben is. A Tájékoztatási Hivatal azonban el van szánva a sajtó szabadságának védelmére is, ezért a Szabad Európa Rádió ügynökségeinek nem kíván és nem fog nyilvánosságot biztosítani. Mindezek alapján lapindítási kérelmüknek nem tudunk eleget tenni. Levelük kapcsán felhívom szíves figyelmüket a sajtótermék, illetve az időszaki lap fogalmi meghatározását, megjelentetési és terjesztési feltételeit tartalmazó 26/1959. (V. 1.) Korm. sz. rendeletre, valamint a 34/1975. (XII. 10.) MT sz. rendeletre, mert az abban foglaltak megsértése jogi szankciót von maga után. Levelemet annak tudatában írtam, hogy – akárcsak eddigi levélváltásunkat – az Önök jóvoltából ezt is be fogja olvasni a Szabad Európa Rádió. Budapest, 1983. október 17.

Tisztelettel:

Szalay Ferenc
főosztályvezető-helyettes

Szalay Ferenc levelére nem feleltünk. Egy hatósággal, amely a hozzá forduló állampolgárokat ügynöknek nevezi, nincs értelme levelezni. (Bírósági ügyekkel pedig túl vagyunk terhelve ahhoz, hogy rágalmazási eljárást kezdeményezzünk.) Kérelmünk elutasításához azonban néhány megjegyzést fűzünk.

A sajtórendészeti jogszabály (34/1975. MT sz. rendelet) értelmében, amelynek alapján lapengedélyt kértünk, a hatóságnak elsősorban azt kellett volna vizsgálnia, szükség van-e lapunkra, van-e megjelentetésére társadalmi igény, és rendelkezésünkre állnak-e a kiadásához szükséges pénzügyi és műszaki feltételek. Kérelmünk elutasítását az illetékesek meg sem próbálták ezeknek a rendeletben előírt feltételeknek a hiányával indokolni.

Másodjára vizsgálhatta volna a hatóság, hogy a Beszélő programja és eddigi publikációi törvénysértőek-e. A válaszban efféle vizsgálódásnak sem találjuk nyomát. A kívánatos jogi vagy akár politikai mérlegelést egyetlen kijelentés helyettesíti. Az, hogy a Beszélő közleményei elhangzanak a Szabad Európa Rádió adásaiban.

A Tájékoztatási Hivatal szákemberei nyilván tisztában vannak azzal, hogy egy megjelent folyóirat anyagát más orgánumok a forrásra hivatkozva, tetszésük szerint ismertethetik. A magyar sajtóban nap mint nap olvashatunk cikkeket, amelyeket rövidítve vagy teljes egészében külföldi lapokból vesznek át. De Párizsban aligha fogja bárki is azt állítani, hogy a Le Monde a Magyarország c. lap ügynöksége. A Szabad Európa Rádió bőségesen ismerteti és idézi a Népszabadság közleményeit is. Vajon a Népszabadság munkatársait is a Szabad Európa ügynökeinek tartják?

A kérelmünkre adott válaszban leginkább az állítások eszkalációja érdemel figyelmet. A levél elején a hivatal képviselője megállapítja, hogy lapunk írásai „gyakran és mind nagyobb terjedelemben szerepelnek a Szabad Európa Rádió adásaiban”. A következő mondat a fenti tényt már „szoros kapcsolatnak” minősíti, majd újabb fordulattal azt állítja, hogy a lap „a magyar közvéleményt a Szabad Európa Rádió és a mögötte álló, a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges ügynökségek szája íze szerint igyekszik tájékoztatni”. Innen már csak egy lépés, hogy a Beszélő szerkesztői „a Szabad Európa Rádió politikai céljaihoz és manipulációihoz” kívánnak alkalmazkodni. A levél végén az engedélyt kérők közössége már egyszerűen a Szabad Európa Rádió ügynökségeinek sorában foglal helyet. Ne feledjük: mindez abból következik, hogy publikációinkat a Szabad Európa Rádió ismerteti, „kommentár nélkül” felolvassa.

Arról, hogy mi jelenik meg a Beszélőben, kizárólag a szerkesztőség dönt, s minden közleményért a szerkesztőség felel. A Beszélő éppen azért jött létre, mert szerkesztői nem kívánnak semmiféle sugallatra hallgatni, nem kívánnak semmiféle jogszabályokban nem rögzített szabályrendszerhez igazodni, és mert olvasói igénylik az ilyenfajta tájékoztatást. Arról, hogy a Beszélőben megjelent írásokat ki és milyen szándékkal ismerteti, az – a sajtójog és a sajtóetika határain belül – az ismertető orgánumok ügye.

Nem kívánjuk minősíteni a Szabad Európa Rádió tevékenységét és műsorpolitikáját. Úgy véljük azonban: idejétmúlt beidegződés, rossz hagyomány ellenségesnek minősíteni minden tájékoztatást, amely nem a Tájékoztatási Hivatal engedélye alapján és szája íze szerint történik. Feltehetőleg a Magyar Rádió sem igazodik angol nyelvű adásaiban a mindenkori brit vagy amerikai kormányzat igényeihez, de a Tájékoztatási Hivatal nyilván joggal tiltakozna, ha a tájékoztatás ottani állami szervei ellenségesnek minősítenék a Magyar Rádiót. Meg lehet szokni, hogy a Szabad Európa Rádió azt mondja, amit akar, a Beszélő azt írja, amit szerzői és szerkesztői helyesnek tartanak, a Tájékoztatási Hivatal irányítása alatt álló orgánumok pedig igazodnak a kormány információs politikájához. De azért senki sem „ellenség”. Nincsen háború. És remélhetőleg nem is lesz.

Végezetül egy személyes megjegyzés Szalay Ferenc főosztályvezető-helyettes úrnak, a levél aláírójának. Küldeményét feltépett, majd barna ragasztószalaggal ismét leragasztott borítékban vettük kézhez; a ragasztószalagon postai bélyegző volt. „Sérülten érk.” megjegyzéssel. Úgy látszik, az a fátum, amely a mi borítékunkból kiemelte engedélykérő levelünket, és csak a mellé csatolt lappéldányt hagyta benne, az Ön küldeményét is üldözi. Lehetséges, hogy vannak szervek, amelyek ilyen módon a Tájékoztatási Hivatal vezető munkatársának levelezéséről is tájékozódni kívánnak?

• Hírek