Skip to main content

Elzárkóztak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ajándék ez a nap c. cikkünkben (Beszélő 4.) idéztük a Népszabadság tudósítóját, aki szerint az alumíniumkohászat dolgozói „elzárkóztak” az ötnapos munkahét bevezetésétől. Mint egyik olvasónktól megtudtuk, az újságíró leleményes fordulata szállóige lett Ajkán. „Ja igen, amikor elzárkóztunk” – mondják az érdeklődő kérdésre, hogy mi is történt.

A dolog úgy indult, hogy az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó vezérigazgatósága – miután a szakszervezeti bizottság közreműködésével elkészített átállási tervhez megkapta a felső jóváhagyást – műhelyértekezleteken kihirdette, hogy milyen lesz az új munkarend. A tájékoztató általános felzúdulást váltott ki, s a művezetők és brigádvezetők egy része a vezérigazgatóságra ment tiltakozni, a szakszervezeti bizalmiak pedig az szb-t kérték, hogy hívjanak össze termelési tanácskozást. A bizalmiak részvételével megtartott szb-ülés úgy határozott, hogy a kormány feltételei mellett az ötnapos munkahetet nem szabad bevezetni, mivel a napi és a heti munkaidő annyira meghosszabbodnék, hogy az alumíniumkohászati munka egészségkárosító hatása elviselhetetlenül nagy lenne. Így foglalt állást a termelési tanácskozás is, ahol kérték a vezérigazgatót és Szabó Mária országgyűlési képviselőt, a vállalat munkását, hogy járják ki: ne kerüljön sor a munkarend megváltoztatására. Közben az szb és a vezérigazgatóság megállapodott, hogy amíg végleges döntés nem születik, marad a régi rendszer.

Az Ipari Minisztérium első válasza az volt, hogy a kormányrendelet mindenkit kötelez, Ajkán is végre kell hajtani. De mivel a munkások képviselői kitartottak a magukénál, végül is bele kellett törődni, hogy vannak kivételek.

Emlékezzünk a Beszélő 4. cikkére: a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete úgy foglalt állást, hogy nincs mit tenni, legfeljebb arra van mód, hogy az egészségkárosodást szenvedő dolgozókat munkaköri pótlékkal kárpótolják. Hány helyen lehetett volna elkerülni a kormányrendelet rossz következményeit, ha a szakszervezet azt teszi, ami a dolga!








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon