A dorozsmai cigánytelep a hatósági kényszerköltőztetés elrettentő példájaként vált ismertté. Néhány évvel ezelőtt a hagyományos telepről néhány „cs” házba (csökkentett értékű, alacsony komfortfokozatú lakásokba) és egy sor szigetelés, alapozás nélküli betonbarakkba költöztették a cigányokat, több száz méterre az utolsó „fehérek” lakta háztól. A telep 200-250 lakóját egyetlen kút látja el vízzel; közös árnyékszéksor és egyetlen, ráccsal fedett szennyvíznyelő képezi a közegészségügyi infrastruktúrát.
Egy augusztusi délutánon a telepiek és két „magyar” között szóváltás kerekedett egy elbitangolt ló kapcsán. A ló megszökött a szatymazi lovasiskolából, a cigányok befogadták, s most készségesen visszaadták volna tulajdonosainak, de 500 forintot követeltek a tartásért, etetéséit. (Megjegyezzük: a ló a további fejleményekben semmiféle szerepet nem játszott, s a későbbi igazságszolgáltatási processzus során sem került szóba.) A „magyarok” nem sokat vitatkoztak – rendőrért mentek.
Jött is egy URH Szegedről. Az összesereglett cigányok magyarázták volna a kocsiból kiszálló rendőröknek is az igazukat, de azok nem döntőbíráskodni akartak, hanem magukkal vinni a szószólót. A telep felhördült. Erre előkerültek a gumibotok, s válogatás nélkül sújtottak. A cigányok elengedték a lovat, az elrohant, a két „magyar” utána (később visszaszóltak, hogy megvan!). Egy fiatalember előkapta a kését; a többiek rögtön kiszedték a kezéből. Egy öregasszony – gumibotütésektől – összeesett. Kitört a pánik. Kaszával a kezében rohanna elő a lakásából valaki – az ajtóban leszerelik a többiek. A rendőrök már az első percekben erősítésért uerháznak.
Az erősítés 15 percen belül megérkezik. Előbb két kocsi, aztán a harmadik, amely a fejvesztetten szaladgáló férfiakat, nőket, gyerekeket a házfalak felé szorítja. A többi rendőrautó legénysége felsorakozik – és lő! (A házfalakban később 12 lövedék nyomát találták meg, köztük olyat is, amelyik a földtől 90 cm magasan fúródott a falba.) A rendőrök lövöldözve üldözik a késes fiatalembert. A kaszás fiút úgy összeverték, hogy nem tud a lábán megállni; bevonszolják az URH-s kocsiba Gumibottal, pisztolyaggyal kergetik be a házakba a halálra rémült lakosságot, összeszedik azokat a férfiakat, akikben a „fenyegető magatartást tanúsítókat” vélik felismerni, majd elrobognak. Egy idő múlva rendőrségi teherautó érkezik; erős fényszórókkal bevilágítják a területet: a töltényhüvelyeket keresik...
A cigányok – 35 aláírással – panaszt nyújtottak be a rendőrök ellen. Néhány hét múlva a katonai ügyész válaszolt: a rendőrök összesen három lövést adtak le, s ez teljesen jogos volt; eljárásuk megfelelt a szolgálati szabályzat 397/h, 448/b és 448/e pontjainak.
Az előállított hat cigány férfi közül egyet elengedtek, ötöt a tárgyalásig őrizetben tartottak. Két vádlottnak tellett védőügyvédre, a másik hármat kirendelt védő védte. (A tárgyaláson mind az öt ügyvéd túlkapással vádolta a rendőröket.) Csak a rendőrök tanúskodtak, a bíróság a telep lakóira nem volt kíváncsi, s ilyen módon be is bizonyította a vádlottak bűnösségét. (Azt senki sem állította, hogy rendőrt bárki egy ujjal is illetett volna.)
Álljon itt a tanúk (és tettesek) neve: Tari zászlós, Bukucz őrmester, Enying, Czékus, Kopasz törzsőrmesterek.
S az elítéltek: Kolompár József, Kolompár Sándor, Kolompár János, Kolompár Zoltán és Kerényi Tibor.
- Hírek [5]