Kritika rovatunkban ismertettük a szolnoki Inconnu csoport kiadványát, a munkáik lefoglalásáról és elkobzásáról szóló – példásan megszerkesztett – dokumentációt. Alighogy kézhez vettük a könyvecskéről készült recenziót, a szolnoki rendőrség újabb műtárgyakkal halmozta el a politikai művészet szolnoki híveit. Az Inconnu ugyanis – így nyilatkozatuk – a hatóságtól kapott iratokat és általában a független művészi kifejezés hatósági korlátozásának minden jelét objekt-nek, „tárgyműnek” tekinti, és a nyilvánosság elé tárja.
Az Inconnu pályájának legújabb szakasza a múlt év utolsó munkanapján kezdődött.
1983. december 30., péntek 10 óra: Szolnok, Téglagyár u. 7/b. A Pénzügyőrség vámkezeletlen árucikkek és kábítószer rejtegetésének gyanúja alapján házkutatást kezd Molnár Tamás grafikus édesanyja lakásán. (Ez a grafikus állandó lakcíme.) Csempészárut és marihuánát nem találnak – igaz, nem is nagyon keresnek; mihelyt azonban az első sokszorosított grafika a kezükbe kerül, értesítik a rendőrséget, amely néhány perc múlva nagy készültséggel érkezik a helyszínre. Művészeti kiadványokat, mail-art levelezőlapokat és kéziratokat foglalnak le, majd egy bőröndben megtalálják a Beszélő 8. számának képmellékletét: Nagy Imre és mártírtársai arcmását. A házkutatás rövid – befejezésnek színlelt – megszakítással kb. 13 óráig tart. Molnár Tamás a történtekről csak délután értesül.
17 óra: Bajcsy-Zsilinszky u. 8. Újabb házkutatás: itt a telephelye annak a reklámgrafikai gmk-nak, amelynek Molnár Tamás is tagja. A nyomozók két óra alatt semmit sem találnak. Már éppen távoznának, amikor becsönget egy szomszéd és megkérdezi, mi történjen a lakásán elhelyezett két bőrönddel. A bőröndökben megtalálják a Beszélő 8. számának első és hátsó borítóját.
1984. január 2., hétfő 8 óra. A Szolnoki Városi és Járási Rendőrkapitányságon sajtórendészeti vétség gyanúja alapján kihallgatják Molnár Tamást. Közben újabb házkutatást tartanak a gyanúsított Bálvány u. 5. sz. alatti ideiglenes lakáscímén, ahol a feleségével jelenleg lakik. Grafikáit és drámája kéziratát foglalják le. A kihallgatás, hosszú megszakításokkal délután 5-ig tart. A következő napokban tanúként hallgatják ki a gyanúsított rokonait, barátait, az Inconnu csoport más tagjait, sőt az egyikük, Bokros Péter szüleit is.
Január 14., szombat 16.30: A szolnoki vasútállomáson leszállítják az éppen induló vonatról dr. Somogyi János salgótarjáni jogászt, és barátjával, Tóth Istvánnal együtt bekísérik a pályaudvari rendőrőrsre. Mindkettőjüket megmotozzák, Somogyinál egy Inconnu-grafikát és AB-kiadványokat találnak. E „bűnjeleken” kívül lefoglalják Somogyi címjegyzékes noteszát, és elolvassák a Korom Mihályhoz küldött beadványának másolatát. Még az éjszaka folyamán házkutatást tartanak salgótarjáni lakásán is: a Beszélő régebbi számait, valamint különböző AB-kiadványok egy-egy példányát foglalják le. A két előállított kihallgatása hajnalig tart. Eközben több nyomozó, írásos parancs nélkül, lefoglalás címén házkutatást kezd a szolnoki színészházban Magyar Fruzsinánál, a Szigligeti Színház dramaturgjánál. Magyar Fruzsina utólagos panaszát a Megyei Főügyészség elutasítja.
22.30: Három nyomozó házkutatást kezd Molnár Tamás Bálvány u. 5. sz. alatti lakásában. Lefoglalnak minden, az Inconnu csoporttal kapcsolatos tárgyat, fotót, plakátot, kiállítási meghívót, matricát, valamint könyveket, üres kartonlapokat, egy írógépet Molnár Tamást gúnyosan figyelmeztetik, ezentúl ne is dolgozzon, mert amit egyik nap rajzol vagy ír, másnap úgyis elviszik. Egy magát budapestinek mondó nyomozó többször megfenyegeti: „Mi humánusak vagyunk, nem bántunk senkit, de maguk éhen fognak dögleni. Ez az életvitel, ez a két párhuzamos nem a végtelenben találkozik, hanem sokkal előbb: a kötélen!” „A feleségét ki fogjuk rúgatni a főiskoláról.” „Ha disszidálni akar, lelőjük, mint egy kutyát!” „Az Inconnu a saját vérében fog elpusztulni!” Fenyegetéseit a fővárosi közeg művészet- és történetfilozófiai fejtegetésekkel vegyíti: „Csináljanak szocialista realizmust, mert ez nem művészet!” „Maguk forradalmárkodnak, hőzöngenek, de nem ez kell az embereknek!” „Nincsenek csak harmincan, és nem is lesznek többen!” „Nem értik meg, hogy most ne csináljanak semmit? Tíz év múlva rendbe jön a gazdaság, és akkor azt csinálnak, amit akarnak!”
Január 16., hétfő 10 óra: Egy nyomozó aznap délutánra szóló idézést kézbesít Molnár Tamásnak és feleségének.
13 óra: Pintér István százados megkezdi az idézettek kihallgatását. A jegyzőkönyv felvétele – hosszas megszakításokkal 17 óráig tart.
14 óra: Molnár Tamás feleségének a szülei, akik nem tudnak az idézésről látogatóba érkeznek a Bálvány utcai lakásba. Miután az ajtó mögül zajt hallanak, de a csöngetésre senki nem felel, benéznek a levélbedobó nyíláson, és az előszobában egy atlétatrikóra vetkőzött férfit pillantanak meg, aki széken állva, kezében forrasztópákával szerel valamit. A további csöngetésre, zörgetésre, kérdésekre a férfi továbbra sem válaszol, majd amikor felszólítják, hogy nyissa ki az ajtót, durva hangon rákiált a megdöbbent hozzátartozókra: „Nem! Menjenek innen!” A ház előtt zöld színű műhelykocsi parkol, a kapuval szemben ideges férfi sétálgat, majd a házból távozó házaspárt a munkahelyükig kíséri.
Január 19., csütörtök 11 óra: Gyanúsítottként kihallgatják Kőszeg Ferencet, a Beszélő munkatársát. Kőszeg elismeri, hogy Molnár Tamástól, mint egy grafikai gmk tagjától grafikai munkát rendelt a Beszélő számára, a lapra vonatkozó további kérdésekre azonban megtagadja a választ Pintér százados: – Nem baj, nem kell válaszolnia, így is nagyon sokat tudunk, és azt is ki fogjuk nyomozni, hol készül a Beszélő. Kőszeg: – Nem kételkedem, hogy a rendőrség kitűnően dolgozik. A Szépművészeti Múzeum képeit is megtalálták. (A szerkesztőség megjegyzése: Reméljük, ez csak Pintér százados véleménye. Mi a magunk részéről az Esterházy madonnát sokkal fontosabbnak tartjuk, mint a Beszélőt.)
12 óra: Budapest III., Komjádi Béla u. 3. A Pénzügyőrség a devizagazdálkodás szabályai megsértésének gyanúja alapján házkutatást tart Solt Ottilia lakásán. Valutát nem találnak (nem is nagyon keresnek), ahelyett végigolvassák az íróasztalon sorakozó kéziratokat.
Amikor már fél órája tanulmányoznak egy terjedelmes gazdaságpolitikai írást, Solt Ottilia megkérdezi: – Ott keresik a valutát? A nyomozók vezetője: – Asszonyom, itt forintokról van szó. Solt Ottilia: – Igen. Milliárdokról! A kéziratok átnézése után a nyomozók távoznak, semmit sem foglalnak le. Néhány nap múlva Solt Ottília értesítést kap, hogy a Pénzügyőrség a nyomozást beszüntette.
A sajtórendészeti vétség ügyében Molnár Tamás és Kőszeg Ferenc ellen megkezdett nyomozás lapzártakor még tart.
Hivatkozott cikkek
- Hírek [7]