Skip to main content

Dialógust!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Forrás: Dialógus (gépírásos tájékoztató) 1. szám 1982. december


A Dialógus független magyar békemozgalom, amely függetlenségét féltékenyen őrzi, mint hitelességének, őszinteségének és szabadságának zálogát.

Céljainkat és akcióinkat, akár hagyományosak, akár meglepően újszerűek – nyilvánosan és teljes nyíltsággal vállaljuk mindenki előtt.

Embertelen és abszurd világban élünk, egy mesterséges határ két oldalán. Te Párizst látni szeretnéd, egy háborúban atombombáink a várost mégis utolsó patkányával együtt porig égetnék. Ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanúgy öltözködünk, ugyanúgy gondolkodunk, szeretünk és gyűlölünk, közös a kultúránk. Mégis szembeállítanak minket egy háborúban, amelyet nem mi és nem a mi kormányaink kezdenének, automatikusan ellenségekké válnánk, ölnénk egymást.

Ebből a játékból ki akarunk szállni! Mi éppúgy testvéreinknek érezzük az olaszokat, mint a lengyeleket.

Hidegháború! Nemcsak a kifejezés önellentmondás, hanem a tény is – érdekellentét nélküli szembenállás. A hidegháborús falat nemcsak ellenezzük, hanem bontogatjuk is. A Dialógus párbeszédet folytat a nyugati békemozgalommal, gondolatokat cserélünk, levelezünk, találkozunk egymással. Ez az igazi enyhülés, nemcsak a kormányok tárgyalásai. Hogy igazán hatékonyak legyünk, követeljük az adminisztratív akadályok felszámolását (útlevél, információáramlás stb.).

Kulcsfontosságú, hogy hadseregeink a „másik oldalon” bizalmat és ne gyanakvást keltsenek. Tank helyett páncéltörő, repülőgép helyett légelhárító fegyverzet, nagy ütőerejű hadseregek helyett területi védelem, és akkor Nyugat nem mondhatja többé, hogy szüksége van az atomfegyverekre egy vörös invázió ellen, és megvalósíthatóvá válik a Dialógus követelése: minden atomfegyver végleges és teljes leszerelése.

Meg kell nyirbálnunk a militarista kinövéseket lehessen a katonaságról igazat is mondani, ne csak szépet; legyen emberségesebb a katonai szolgálat; azok, akik lelkiismereti okokból nem hajlandók fegyvert fogni, teljesíthessenek társadalmi békeszolgálatot – ne foglalják a drága börtönférőhelyeket.

A kelet-nyugati szembenállás teljesen csak a tömbökkel együtt szüntethető meg. A tömbök nemcsak úgy szüntethetők meg, hogy egyidejűleg feloszlatják őket, hanem úgy is, hogy fokozatosan „lefogynak”: pl. Magyarország és Hollandia egyszerre kiléphetne.

A tömbök gyengítésén keresztül lehetséges a szuperhatalmak Európa fölötti dominanciájának csökkentése. Legyen végre Európa a miénk, akik itt ÉLÜNK.

Ezeknek a céloknak mondana ellent, ha békemozgalmunk egyoldalúan valamelyik szuperhatalom ellen fordulna.

Nemcsak Nyugat és Kelet között vannak feszültségek, gondolunk például a nemzetiségi kérdésre. Ezért fontos a kelet-európai népekkel folytatott dialógus: együtt és ne egymás ellen rendezhessük végre az évszázados sérelmeket.

Az országon belül is szükség van a párbeszédre, mert a békét csak mindnyájunk együttes erőfeszítésével érhetjük el. A békemozgalomnak nem lehet célja a társadalmi rend felborítása, de már puszta létével is módosítja azt. Az összefogás érdekében az akár laikus vélemények szabad ütköztetésére van szükség: ezért a békemozgalom követeli a saját nyilvánosságát (pl. sajtó), és minden nézet képviselőivel párbeszédet folytat: marxistákkal és vallásosokkal, párttagokkal és ellenzékiekkel. A kormánnyal és a punkokkal.

A demokratikus, békés és szabad világ létrehozásában a magyar békemozgalom csak egy láncszem lehet – összeurópai békemozgalomra van szükség. Sokat tehetünk más kelet-európai békemozgalmak inspirálásával és támogatásával. Nemcsak morálisan fontos tehát, hogy minden békekezdeményezést támogassunk az országban és azon kívül, Keleten és Nyugaton. Ha zaklatásnak, üldöztetésnek vannak kitéve, szolidaritással állunk melléjük.

Mi nem érezzük nevetségesnek, hogy világpolitikai kérdésekbe akarunk beleszólni. Mindnyájan illetékesek vagyunk és csak mi vagyunk illetékesek megítélni, hogy élni akarunk-e vagy meghalni, hogy ki az ellenségünk és ki nem. Legyen ez mindenkinek személyes meggyőződése!

EGYÜTT VÉGET VETHETÜNK AZ ŐRÜLETNEK!

1982. november
Dialógus békecsoport

































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon