Magyar Közlöny, 45. sz. Budapest, 1984. október 29.
(Részletek)
2. § A Btk. a következő 48/A §-sal egészül ki:
„A szigorított javító-nevelő munka
48/A § (1) A szigorított javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt
a) munkahelyen dolgozni,
b) helységben tartózkodni,
c) szálláson lakni és annak rendjét megtartani.
(2) Az elítéltet – ha ez nincs ellentétben a büntetés céljával – megilletik a munkája végzésével kapcsolatos jogok.
(3) A szigorított javító-nevelő munka legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama két év, halmazati és összbüntetés esetén három év.
(4) A szigorított javító-nevelő munkát, illetőleg ennek hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, ha az elítélt kivonja magát a büntetés végrehajtása alól, vagy az (1) bekezdésben felsorolt kötelességeit súlyosan megsérti. Ezt a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani; az átváltoztatást elrendelő bíróság kivételesen indokolt esetben úgy rendelkezhet, hogy a szabadságveszést börtönben hajtsák végre.
(5) Szabadságvesztésre átváltoztatás esetében egynapi szigorított javító-nevelő munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Ilyenkor a szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet, de nem haladhatja meg a törvény Különös Részében arra a bűncselekményre megállapított szabadságvesztés leghosszabb tartamát, amely miatt a szigorított javító-nevelő munkát kiszabták.”
3. § A Btk. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvényben meghatározott esetekben azt, akit szabadságvesztésre vagy szigorított javító-nevelő munkára ítélnek, egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti.”
(...)
Általános indoklás
Hazánkban a lakosság döntő többsége a szocialista normák szerint él és dolgozik. A több mint hatmillió munkaképes állampolgárból ötmillió az aktív kereső, de a keresőfoglalkozással nem rendelkezők többsége is hasznos tevékenységet végez: tanuló, háztartásbeli, illetve alkalmi munkából él.
Jelentős és egyre emelkedik azonban azoknak a száma, akik kivonják magukat a rendszeres munka alól. Közös ismérvük a munkátlan életvitel, a társadalmi normákkal való szembehelyezkedés. Életmódjuk szükségszerűen társadalomra veszélyes magatartásra, gyakran bűncselekmények elkövetésére vezet.
A közveszélyes munkakerülők számának emelkedése a bűnözés növekedésének veszélyét hordja magában. A jelenlegi jogszabályok azonban nem teszik lehetővé a munkakerülőkkel szembeni erőteljesebb fellépést. Ezért indokolt a büntetőjogi szabályozás továbbfejlesztése. A büntető törvénykönyvet (Btk.) módosító törvényerejű rendelet tervezete ennek érdekében a következő legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza:
1. A munkakerülők rendszeres munkára szoktatása szükségessé teszi a helyhez kötésüket és az életvitelük szorosabb felügyeletét. Ezért indokolt új büntetési nem, a szigorított javító-nevelő munka bevezetése. Ez a büntetés az elítélt személyi szabadságának korlátozásával együtt járó munkára kötelezést jelent; a végrehajtást kikényszerítő jogi eszköz a szabadságvesztésre átváltoztatás lehetősége. (...)
2. A próbára bocsátás – pártfogó felügyelet elrendelése mellett – közveszélyes munkakerülés esetén is célszerű intézkedés lehet. (...) A próbára bocsátás csak a többszörös visszaesőknél kizárt. (...)
3. A tervezet kiterjeszti a közveszélyes munkakerülés törvényi tényállását: a tartósan elkövetett munkakerülés akkor is bűncselekményt valósít meg, ha az elkövető még nem volt munkakerülésért büntetve. (...)
Részletes indoklás
az 1. §-hoz
A tervezet a Btk.-nak a főbüntetéseket felsoroló 38. §-a (1) bekezdését kiegészíti a szigorított javító-nevelő munkával; a szigorított javító-nevelő munka – a súlyára figyelemmel – a főbüntetések rendszerében a szabadságvesztés és a javító-nevelő munka között helyezkedik el.
a 2. §-hoz
1. A szigorított javító-nevelő munka nem vonja el az elítélt személyi szabadságát, de azt lényegesen korlátozza. A büntetőjog tudománya az ilyen jellegű büntetést „félszabad” intézménynek nevezi. A tervezet ennek megfelelően állapítja meg a szigorított javító-nevelő munka legfontosabb tartalmi jellemzőit. Az elítélt alapvető kötelessége, hogy a kijelölt munkahelyen dolgozzék, a kijelölt helységben tartózkodjék, a kijelölt szálláson lakjék, és annak rendjét megtartsa. A kijelölt munkahely nem jelenti azt, hogy – a javító-nevelő munkához hasonlóan – a végrehajtás helyét a bíróság határozza meg az ítéletben. A szigorított javító-nevelő munkát ugyanis annál a munkáltatónál hajtják végre, amellyel a büntetés-végrehajtási szervek megállapodtak, az elítéltet tehát nem a bíróság, hanem a büntetés-végrehajtás irányítja a konkrét munkahelyre. A kijelölt helység az a város vagy község, amelyben a szigorított javító-nevelő munkát végrehajtják. Az elítélt tehát a büntetés végrehajtásának tartamára elveszti tartózkodási helye szabad megválasztásának a jogát; az e helységből való eltávozás lehetőségét büntetés-végrehajtási jogszabályban kell rendezni. – A kijelölt szállás az az intézmény, amelyen az elítélt a szigorított javító-nevelő munka végrehajtása alatt lakni köteles. A büntetés jellegéből következik, hogy ennek a szállásnak sajátos rendje van, bár kevésbé kötött, mint a szabadságvesztést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetek rendje. A részletes szabályozás a büntetés-végrehajtási jogszabály feladata, a Btk.-ban csak az elítéltnek a szállás rendjével kapcsolatos kötelezettségeit kell kimondani.
(...)
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
9 év 9 óra