A Politikai Bizottság 1983. március 29-i ülésén tárgyalta meg és fogadta el a KB párt- és tömegszervezetek osztályának jelentését, amelyet az alábbiakban ismertetünk:
A Politikai Bizottság 1981. december 22-i határozata alapján a magyar békemozgalom jelentős lépéseket tett a tartalmi munka továbbfejlesztésére, a szélesebb társadalmi bázis kialakítása, a színesebb munkaformák alkalmazása, a nemzetközi kapcsolatok bővítése érdekében. A mozgalom egészében meg tud felelni a növekvő várakozásnak, nemzetközi téren pedig a nehezebb feltételek ellenére is fenntartja és szélesíti kapcsolatait.
Új jelenség, hogy – külső és belső okok együttes hatására – Magyarországon is tapasztalhatók spontán békemozgalmi törekvések. Az ezekkel összefüggő egységes politikai magatartás kialakítása végett szükséges, hogy a Politikai Bizottság állást foglaljon az ilyen megnyilvánulásokkal kapcsolatban, és meghatározza a pártszervek és -szervezetek, valamint a társadalmi szervezetekben, mozgalmakban tevékenykedő kommunisták feladatait. Ezt indokolja az is, hogy e csoportok létét és törekvéseit mind az imperialista propaganda erői, mind pedig a belső ellenzék „kemény magját” képező személyek igyekeznek saját céljaikra kihasználni.
1. A nemzetközi békemozgalom – főleg az európai tőkés országokban és az Egyesült Államokban – az utóbbi egy-két évben jelentősen fejlődött és egyben lényeges átalakuláson ment át. Nagy és sokszínű, spontán és szervezett tömegakciók bontakoztak ki, amelyekbe a társadalom legkülönbözőbb csoportjai – többségükben fiatalok – tömegesen kapcsolódtak be. Ezekben az akciókban kifejezésre jut a hatalmi intézményektől való elfordulás, valamint csalódottság a „hivatalos fórumokon” folyó leszerelés! tárgyalásokban. Többé-kevésbé általános a „szuperhatalmakkal” való szembefordulás, az atomfegyvermentes Európa követelése, az amerikai rakéták telepítési tervének elutasítása.
Az imperialista körök széles fronton támadást indítottak a háborúellenes mozgalmak, a Békevilágtanács és a szocialista országok békemozgalmai ellen. Ennek egyik eszköze, hogy egyes szocialista országokban igyekeznek a béke védelmének jelszavával való fellépésre ösztönözni és ezzel is legalizálni az ellenzéki erőket, szélesíteni bázisukat. Másrészt a különböző jobboldali csoportok megkísérlik a békemozgalom manipulálását, a szocialista országok békemozgalmainak lejáratását.
2. A hazai közvélemény egészén belül az ifjúság reagált nagyobb érzékenységgel a nemzetközi élet eseményeire, az egyre erősödő fegyverkezés veszélyeire. A fiatalok elismerik, bár néha csak ösztönösen, a szocialista országok és a Szovjetunió békéért tett erőfeszítéseinek jelentőségét, de sok esetben bizonytalanok, mert a fegyverzetkorlátozásokat célzó tárgyalási javaslatok számukra túlzottan bonyolultak, áttekinthetetlenek. A különböző ifjúsági csoportok békemozgalmi megnyilvánulásaira jellemző az ösztönös békevágy és az, hogy keresik a korosztályuknak megfelelő, színesebb, rugalmasabb formákat. Törekvéseiket és elképzeléseiket befolyásolja, hogy a széles publicitást kapott nyugati békemozgalmak aktivistái, résztvevői között saját kortársaikat látják viszont, s e mozgalmak tevékenységének tartalma, keretei és formái eltérnek az itthon megszokottól.
1981 őszén elsősorban egyetemi hallgatók és a középiskolás fiatalok körében néhány új, spontán békeakcióra került sor. Ezek közé tartozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákparlamentjén javasolt békefelvonulás, különböző középiskolás csoportok sorozatos megalakulása és akciói, a képző- és iparművészeket tömörítő Indigó csoport létrejötte. Az elmúlt év szeptemberében megjelent a magát „független magyar békemozgalomnak” tekintő Dialógus békecsoport, melyhez főként egyetemisták és fiatal értelmiségiek tartoznak. A csoport nem rendelkezik jelentősebb tömegbefolyással, de hatása növekvő. Jelenleg Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsett működnek Dialógus csoportok. Elképzeléseik egyelőre változatosak, kiforratlanok és ellentmondásosak, saját köreikben is vitatottak, ezért kellő ráhatással alakíthatók. Erősödtek az egyházi, vallásos köntösben jelentkező pacifista törekvések is.
Az Országos Béketanács felvette és jelenleg is tartja a spontán csoportok többségével a kapcsolatot, törekszik tevékenységük befolyásolására. Az Országos Béketanács vezető testületeiben még nem alakult ki az egységes álláspont az új békekezdeményezésekkel kapcsolatos feladatokban, tennivalókban. A pártszervek és -szervezetek nem fordítottak mindenütt kellő figyelmet a békemozgalom irányítására, ellenőrzésére. Bizonytalanság tapasztalható a békemozgalom új jelenségeinek, különösen a fiatalok önálló kezdeményezéseinek megítélésében. Az Országos Béketanács és a társadalmi szervezetek és mozgalmak nem tudták saját kereteik közé integrálni a spontán békekezdeményezéseket.
3. Az ellenséges, ellenzéki csoportok képviselői nálunk is aktívabban reagáltak a békemozgalom felhasználásának lehetőségeire. Eddigi törekvéseikből és a nyugati propaganda irántuk megnyilvánuló megkülönböztetett figyelméből és akcióiból arra lehet következtetni, hogy Magyarországon ideológiailag és politikailag is a béke ügyét tartják az egyik legkedvezőbb témának befolyásuk, tömegbázisuk erősítéséhez, a párton és az államon kívül álló, úgynevezett független társadalmi erők koncentrálásához. A béke, a leszerelés és az atomfegyver-mentesség hangoztatása egyben alkalmas a szovjetellenesség álcázására is.
Korábban a békemozgalom gyakorlatilag mentes volt az ellenzéki megnyilvánulásoktól, mivel az ellenzék a szabadság, illetve az emberi jogok védelmének jelszavát a béke elé helyezte. Napjainkban ebben a vonatkozásban taktikai változás érzékelhető, ugyanis különböző ellenzéki személyek a nemzetközi és a hazai fórumokon egyaránt igyekeznek békemozgalomnak álcázni tevékenységüket. Egyes nyugati mozgalmak esetenként ismert ellenzéki személyeket hívnak meg fórumaikra.
A legaktívabb hazai csoport, a Dialógus egyes vezetői formálisan ugyan elhatárolják magukat az ellenzéktől, de állásfoglalásaik, törekvéseik arra utalnak, hogy tevékenységük nem mentes az ellenzéki hatásoktól. A „független magyar békemozgalom” nevében építenek ki külföldi kapcsolatokat, hívnak meg külföldi vendégeket, s szerveznek részükre fórumokat. Nézeteiket sokszorosított kiadványaikban is népszerűsítik. Ezek szerint a fegyverkezési hajsza fokozódásáért egyforma felelősség terheli az Amerikai Egyesült Államokat és a Szovjetuniót. Nem bíznak a kormányok közötti leszerelési tárgyalások sikerének lehetőségében. Meggyőződésük, hogy csak egy széles körű népi mozgalom fellépése és a kormányokra gyakorolt nyomása lehet eredményes. Függetlenségüket hangoztatva nem kívánnak csatlakozni egyetlen meglevő politikai, társadalmi szervezethez sem. Elfogadják a kormány békepolitikáját, de a leszerelésért tett erőfeszítéseit nem tartják elegendőnek.
Hangsúlyozzák, hogy céljaik megegyeznek az Európai Nukleáris Leszerelés (European Nuclear Disarmament = END) nevű mozgalom és a Bertrand Russel Békealapítvány törekvéseivel. Az END hatékony propagandát fejt ki a Dialógus csoportok „munkájáról”, és anyagilag is támogatja őket, ezzel is segítve hazai és nemzetközi befolyásuk növekedését. Az Országos Béketanács külföldi kapcsolatait ez zavarja, mivel az END, valamint a Russel-alapítvány kiadványaiban a Dialógus népszerűsítésével egyidejűleg igyekeznek lejáratni a magyar békemozgalmat és az Országos Béketanácsot.
4. Nehezíti a békével kapcsolatos tömegpolitikai munka továbbfejlesztését, hogy békeagitációnk és érvrendszerünk – néhány kedvező változástól eltekintve – továbbra is szürke és sablonos. Nem ösztönöz kellően a cselekvésre, nem kínál újszerű formákat, legtöbbször megmarad a már kevéssé vonzó, rutinszerű, hagyományos keretek között míg az önkéntes csoportok módszereiket cselekvési formáikat elsősorban a nyugati mozgalmakból merítik. A nyugati békemozgalmak bemutatása is gyakran felszínes, akciócentrikus. A magyar békemozgalmak aktivistáinak többsége – köztük párt- és KISZ-tagok – nincsenek kellően felkészülve a párbeszédre, vitára, és ezért gyakran nem is vállalkoznak erre.
A Politikai Bizottság határozata
A magyar békemozgalom a Politikai Bizottság 1978. május 30-i és 1981. december 22-i határozatában megjelölt főbb politikai elvek alapján fejlődjék tovább. A jövőben is a határozatokban megjelölt feladatok következetes végrehajtása álljon a munka középpontjában.
1. A magyar békemozgalomnak változatlanul fő feladata, hogy népszerűsítse és támogassa hazánk és a szocialista közösség béketörekvéseit. Nemzetközi tevékenységében mozdítsa elő a békeerők sokoldalú együttműködését az egységes fellépést és a széles körű párbeszédet. Aktívan és kezdeményezően vegyen részt a Békevilágtanács munkájában, közös akcióiban.
A mozgalom irányításában és tevékenységében jobban vegyék figyelembe, hogy az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben az imperialista körök által szított fegyverkezési verseny reakciójaként fokozódik a magyar lakosság, elsősorban a fiatalok békevágya és tenniakarása is. A társadalom különböző rétegei és csoportjai – társadalmi helyzetüknél fogva – különböző formákban juttatják kifejezésre békevágyukat. Abból kell kiindulni, hogy a béke megőrzéséért érzett felelősség közös platformja lehet különböző világnézetű emberek, csoportok együttműködésének. Ezért ahol a társadalmi igények alapján különböző békemozgalmi közösségek (klubok, körök, vitafórumok, ifjúsági bizottságok) jönnek létre, a társadalmi szervek és mozgalmak segítsék, gondozzák azokat, és biztosítsák kapcsolódásukat az Országos Béketanács által irányított egységes békemozgalomba. Célszerű, hogy működésük kötődjön a munkahelyekhez és az oktatási intézményekhez. E csoportok felelős és rendszeres politikai orientálása – aktivisták révén – a munkahelyi párt és társadalmi szervek, szervezetek fontos feladata. A jövőben is a Hazafias Népfront megyei (budapesti) bizottságai mellett tevékenykedő béke és barátság bizottságok fogják össze a helyi békecsoportok tevékenységét. E területi bizottságok tartsanak állandó kapcsolatot az Országos Béketanáccsal. Arra is szükség van, hogy a különböző társadalmi és tömegszervezetek, -mozgalmak az eddigieknél aktívabb békemozgalmi munkát végezzenek az általuk képviselt rétegek körében.
A párt-, az állami, a társadalmi szervezetek és mozgalmak vezetői, aktivistái nyílt vitában leplezzék le és szigeteljék el azokat a törekvéseket, amelyek a békemozgalom ürügyén megkérdőjelezik pártunk és kormányunk békepolitikáját, szövetségi elkötelezettségünket, a Szovjetunió és a szocialista közösség békekezdeményezéseit. A hangadók és a jó szándékú hozzájuk csatlakozók között is differenciálva – ameddig lehetséges – a politikai meggyőzés, a vita eszközével kell fellépni.
Ha e csoportok tevékenysége törvénybe ütközik, államunk alapvető érdekeit sérti, akkor adminisztratív eszközöket is alkalmazni kell. A békemozgalom különböző megnyilvánulási formái nem lehetnek a külső és belső politikai ellenzék fórumai. A magyar békemozgalomnak egységesen az Országos Béketanács irányítása alá kell tartoznia, rajta kívül álló mozgalmak nem legalizálhatóak.
2. A Politikai Bizottság ajánlja az Országos Béketanácsnak, hogy – az egyértelmű politikai alapelvek betartásával – támogassa és keresse a mozgalom rugalmasabb, színesebb, vonzóbb formáit. Szélesítse tovább társadalmi bázisát és munkaformáinak bővítésével teremtse meg annak feltételeit, hogy a különböző társadalmi rétegek – köztük az ifjúság – megtalálják békevágyuk kifejezésének formáit. A Politikai Bizottság támogatja a politikai szükségletnek megfelelő demonstrációk, béke-gyűlések, felvonulások, vitafórumok szervezését és a kormányunk külpolitikai döntéseinek társadalmi bázisát szolgáló mozgalmi kezdeményezéseket. Egyetért azzal, hogy az Országos Béketanács mellett létrehozzák az ifjúsági és diákbizottságot. Szükségesnek tartja, hogy a béketanács, a KISZ-szel közösen, az egyes ifjúsági békeakciókhoz adjon ki jelvényeket, plakátokat és más, az ifjúság által kedvelt jelképeket.
3. A Politikai Bizottság felhívja a pártszervek, -szervezetek figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a békemozgalom tartalmi irányítására, segítésére, és bátorítsák, támogassák az egyes társadalmi szervezetek békemozgalmi akcióit és programjait.
Gondoskodni kell arról, hogy az agitációs és propagandamunka sokoldalúan foglalkozzon a leszerelés, az európai biztonság kérdésével. Árnyaltabban és pontosabban mutassa be a fegyverkezési folyamat mélyebb okait. Elemezze a szocialista országok békekezdeményezéseit, azok összefüggéseit, mutasson utat a cselekvéshez. Elemzőbben, reálisabban – ha szükséges, kritikusan is – mutassa be a különböző nyugat-európai békemozgalmakat és az egyes konkrét akciókat.
(Közreadja a KB párt- és tömegszervezetek osztálya)
- Dokumentum [5]