Skip to main content

Közérdekű bejelentés Demszky Gábor ügyében

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Miniszter Úr! (Tisztelt Elnök Úr!)

Élve a közérdekű bejelentés törvényadta jogával, az alábbiakat szeretnénk tudomására hozni.

1983. szeptember 24-én dr. Demszky Gábort, az AB Független Kiadó munkatársát rendőrök könnygázzal és gumibottal bántalmazták, mert tiltakozott magánlevelének elvétele és elolvasása ellen. Demszky agyrázkódást és külső sérüléseket szenvedett. Négy napig kórházban ápolták.

A rendőröket nem vonták felelősségre, ezzel szemben Demszky ellen emeltek vádat hatóság elleni erőszak címén. A Budai Központi Kerületi Bíróság 1983. december 21-én hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

A tárgyalásra több mint százfőnyi hallgatóság gyűlt össze, de a tanács elnöke mindenkit kirekesztett, akinek nem volt meghívója. Ilyennel csak néhány, magát Ganz és Láng gépgyári munkásnak mondó férfi, a Tájékoztatási Hivatal, az MTI és a magyar sajtó néhány munkatársa rendelkezett. Ötvenkilencen a kirekesztettek közül a helyszínen aláírt beadványban tiltakoztak az igazságszolgáltatás nyilvánosságának megsértése ellen, de nem kaptak választ. Hosszas vita után beengedték a nemzetközi sajtó néhány képviselőjét, de kizárták az Amnesty International, az ENSZ Emberi Jogok Szövetsége és a Nemzetközi Jogászszövetség küldöttét, akik kifejezetten a Demszky-tárgyalásra kértek és kaptak vízumot.

Az ítélet szöges ellentétben áll az eredménytelen bizonyítási eljárással. A vád meg sem kísérelte igazolni a rendőrség magyarázatát, hogy a Demszky elleni intézkedésre gyorshajtás miatt volt szükség, holmijának átvizsgálására pedig bűncselekmény gyanúja miatt Az érdekelt rendőrökön kívül egyetlen tanú állította csupán, hogy Demszky a vád leírása szerint viselkedett, de vallomásának bizonytalan voltára az ítélet indoklása is felhívja a figyelmet. Sem a többi tanú, sem tárgyi bizonyítékok nem támasztották alá a vádat, a rendőrök semmiféle sérülést nem szenvedtek.

A perről Magyarországon csupán az Esti Hírlap tudósított, ez a cikk azonban homályos utalásokkal a vádlott ellen igyekszik hangolni az olvasót, ugyanakkor elhallgatja a tárgyalás körülményeit, nem ismerteti a védelem álláspontját, eltorzítja a megállapított tényeket.

Tisztelt Miniszter Úr! (Tisztelt Elnök Úr!)

Aggodalommal tölt el bennünket a rendőri brutalitás, a tettesek büntetlensége, a nyilvánosság kizárása Demszky tárgyalásáról, a bizonyítás elégtelen volta, az ítélet megalapozatlansága és a tájékoztatás elfogultsága. Mindez sérti az állampolgári jogbiztonságot és az igazságszolgáltatás hitelét.

Ezért kérjük, a Demszky-ügy fellebbviteli tárgyalásán biztosítsanak megfelelő férőhelyet a hallgatóságnak, elegendő időt a bizonyítási eljáráshoz, biztosítsák a pártatlan bíráskodást, gondoskodjanak az elfogulatlan tájékoztatásról.

Szíves válaszát az alábbi címre várjuk:

Solt Ottilia Bp., 1023 Komjádi u. 3.
























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon