Skip to main content

Kiszely Károly nyilatkozata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő 7-ben megjelent Társadalmi békeszolgálat c. állampolgári javaslattal kapcsolatban számos támogató kérte az alábbiak nyomatékos hangsúlyozását:

1. Kezdeményezésem nem ellenzéki ügy, nem is a Dialógus békecsoport akciója, s nem bázisközösségi kezdeményezés, hanem egyéni javaslat, melyhez minden támogató egyénileg, csoport-hovatartozástól függetlenül csatlakozhat.

2. Nem rajtam múlt, hogy javaslatom egyedül a Beszélőben jelent meg. Örömmel látnám, ha például a Népszabadság vagy az Új Ember is közölné.

3. Kezdeményezésem formája és tartalma szerint állampolgári javaslat, mely az alkotmány 68. § (2.) bekezdésének alapján áll.

Négy hét alatt több száz támogató írta alá a javaslatot. A további támogató-aláírásokat – név és foglalkozás megjelölésével – továbbra is címemre lehet eljuttatni, tértivevényes levélben vagy személyesen.

Kiszely Károly
2011 Budakalász, Ady E. u. 2.
1983. szeptember 18.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon