Skip to main content

A TDDSZ levele Lech Walesához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Krakkó ’88


Lech Walesa,
a Szolidaritás Szakszervezet elnöke részére
Gdansk
Lenin Hajógyár

Tisztelt Elnök Úr!

Történelmi jelentőségű események tanúi és résztvevői vagyunk térségünkben. Reménykeltő változások zajlanak a Szovjetunióban, húsz év tespedés után a nép eszmélni kezd Csehszlovákiában, mind több önálló hang szólal meg az NDK-ban, sokszínű társadalmi kezdeményezések, független mozgalmak fejtenek ki hatást Magyarországon, a zsarnokság tere szűkülni látszik. Közép- és Kelet-Európa múltja, kiváltképpen újjászületése azonban elválaszthatatlan a lengyel nép szabadságáért folytatott küzdelmétől, hiszen a jelenlegi folyamatok kialakulásához e küzdelem döntő mértékben járult hozzá. Érdekvédelmi szervezetünk, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete létrejöttét a dolgozók szabad szervezkedésének lengyel példája is ösztönözte. Hisszük és valljuk, hogy a szabadság kibontakozása nélkül nincs előrelépés, nincsenek valódi reformok, változások, ahogyan szabad szakszervezetek nélkül sem képzelhető el semmiféle megújulás. Meggyőződésünknek hangot adva támogatásukról biztosítjuk Önt és hazája dolgozóit a Szolidaritás Szakszervezet törvényesítéséért folytatott harcukban.

Budapest, 1988. szeptember 7.

A TDDSZ országos választmánya













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon