Skip to main content

Levelek

A TDDSZ levele Lech Walesához

Krakkó ’88


Lech Walesa,
a Szolidaritás Szakszervezet elnöke részére
Gdansk
Lenin Hajógyár

Tisztelt Elnök Úr!

Történelmi jelentőségű események tanúi és résztvevői vagyunk térségünkben. Reménykeltő változások zajlanak a Szovjetunióban, húsz év tespedés után a nép eszmélni kezd Csehszlovákiában, mind több önálló hang szólal meg az NDK-ban, sokszínű társadalmi kezdeményezések, független mozgalmak fejtenek ki hatást Magyarországon, a zsarnokság tere szűkülni látszik.







Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc, Nagy Bálint, Petri György: Javaslat a sajtójog szabályozásának elveire


E levél aláírói

ÁLLAMPOLGÁRI JAVASLATTAL fordulnak az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságához. Indítványunk megfogalmazására a 21/1983. (VI. 15.) MT számú kormányrendelet kibocsátása késztetett. Közelebbről az, hogy a rendelet új szabálysértési esetet vezet be a Magyar Népköztársaság jogrendjébe: a „sajtórendészeti szabálysértés”-t, így nevezi a 42. § azt, amikor valaki „engedély nélkül állít elő, vagy terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek előállításához engedély szükséges, ... feltéve ..., hogy a cselekményt csekély mennyiségű sajtótermékre követték el”.


Közérdekű bejelentés Demszky Gábor ügyében


Tisztelt Miniszter Úr! (Tisztelt Elnök Úr!)

Élve a közérdekű bejelentés törvényadta jogával, az alábbiakat szeretnénk tudomására hozni.

1983. szeptember 24-én dr. Demszky Gábort, az AB Független Kiadó munkatársát rendőrök könnygázzal és gumibottal bántalmazták, mert tiltakozott magánlevelének elvétele és elolvasása ellen. Demszky agyrázkódást és külső sérüléseket szenvedett. Négy napig kórházban ápolták.

A rendőröket nem vonták felelősségre, ezzel szemben Demszky ellen emeltek vádat hatóság elleni erőszak címén. A Budai Központi Kerületi Bíróság 1983.






(Kiszely Károly): Kiszely Károly nyilatkozata


A Beszélő 7-ben megjelent Társadalmi békeszolgálat c. állampolgári javaslattal kapcsolatban számos támogató kérte az alábbiak nyomatékos hangsúlyozását:

1. Kezdeményezésem nem ellenzéki ügy, nem is a Dialógus békecsoport akciója, s nem bázisközösségi kezdeményezés, hanem egyéni javaslat, melyhez minden támogató egyénileg, csoport-hovatartozástól függetlenül csatlakozhat.

2. Nem rajtam múlt, hogy javaslatom egyedül a Beszélőben jelent meg.




(Donáth Ferenc): Donáth Ferenc levele szerkesztőségünkhöz


„Ez év júniusában, müncheni tartózkodásom során szereztem tudomást arról, hogy Méray Tibor Nagy Imre élete és halála c. könyvének 1983-ban már megjelent kiadásában és feltételezhetően az előző kiadásokban sem változtatott azon a valótlan állításon, amelyet az 1956. november 4-i kormánynyilatkozat keletkezéséről adott. Még egy jegyzetben sem tesz említést írása elleni tiltakozásomról, s hogy az Irodalmi Újság 1978. november-decemberi számában korábbi követeléseit korrigálni látszó cikket írt.

Budapest, 1983.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon