Nyomtatóbarát változat

 
Elvi Nyilatkozat

Mi, magyar demokraták, utódai vagyunk mindazoknak, akik a francia forradalom hármas jelszavának örökségét kívánták politikai valósággá tenni. Annak az Európának a része akarunk lenni, amely az elmúlt kétszáz évben nagyobb haladást ért el, mint az emberiség egész addigi története folyamán. Független, demokratikus, jóléti államot akarunk.

---

Utódai vagyunk a reformoknak, amely kivezette Magyarországot a középkorból és lerakta egy modern nemzet alapjait. Elődünk Széchenyi István és Kossuth Lajos.

Utódai vagyunk az európai és a magyar liberalizmusnak, amely korlátozni akarja az állam hatalmát a társadalommal szemben, meg akarja szüntetni az emberi személyiség kiszolgáltatottságát, meg kívánja valósítani a gazdasági élet önelvűségét. Elődünk Eötvös József.

Utódai vagyunk a polgári radikalizmusnak, amely általános választójoghoz, politikai jogokhoz akarta juttatni az egész magyar társadalmat, és amely utoljára érezte át teljes tragikus jelentőségében Magyarországnak a nyugati fejlődéstől való leszakadását. Elődünk Jászi Oszkár, aki nem tett engedményt soha semmilyen színű totalitarizmusnak és nemzeti elfogultságnak.

Utódai vagyunk az európai és a magyar szociáldemokráciának, amely először talált hatékony politikai eszközöket arra, hogy a szegény embert megvédje a kizsákmányolástól, tudatosítva jogát a jólétre. A szociáldemokrácia bizonyította be, hogy a politikai szabadságjogok a dolgozók jólétének garanciája. Elődünk Mónus Illés és Kéthly Anna.

Utódai vagyunk a magyar népi mozgalomnak, amely radikálisan szembefordult a nagybirtokkal és a magyar úri társadalommal, és amely nyomasztó politikai körülmények között is folytatta harcát a társadalmi demokráciáért. Elődünk Bibó István és Szabó Zoltán.

Utódai vagyunk az 1953–1956 közötti pártellenzéknek, amely szembeszállt a sztálinizmussal, és pártja parancsánál többre tartotta a nép akaratát. Elődünk Nagy Imre.

Utódai vagyunk annak a szövetségi törekvésnek, amely a Charta ’77-tel való szolidaritást kinyilvánította, és 1977 óta egyesítette a demokratikusan gondolkodókat Magyarországon. Elődünk Donáth Ferenc.

Folytatói vagyunk a harcnak, amelyet a magyar demokratikus ellenzék vívott tíz éven át az alkotmányban deklarált polgári és politikai jogok érvényesüléséért.

---

Mérték- és példaadónak tekintjük a három magyar forradalmat: 1848-at, 1918-at és 1956-ot.

1848 szüntette meg a jobbágyságot és teremtette meg a népképviseleti rendszert.

1918 hozta meg a politikai szabadságjogok teljességét, a munkásosztály emancipációját és az első földreform törvényt.

1956-ban megnyilvánult a magyar nép akarata a politikai pluralizmus teljes értékű formája: a többpártrendszer és az önigazgatás, a kisállami függetlenség teljes értékű formája: a semlegesség iránt.

A mai napig sem valósult meg 1848 követelése: a népképviseleti rendszer, 1918 követelése: a politikai szabadságjogok teljessége, 1956 követelése: a többpártrendszer és e két utolsó forradalom követelése: a munkásság joga a szabad érdekvédelemre és a politikai participációra.

A jog az ember elemi politikai állapota; jogaink ember mivoltunkban gyökereznek, s nem a „közösség” javára végzett szolgálat jutalmaként nyerjük el őket a szolgálat arányában.

A kötelességek következnek a jogokból és nem fordítva. A politikai hatalom értelme és feladata sajátos eszközeivel hozzájárulni e jogok érvényesítéséhez. Az állampolgár jogai egyúttal az állam hatalmának korlátai.

Harcolunk az egyén politikai jogaiért:

– a szabadságjogokért, amelyek megvédenek az önkénytől;

– a vélemény- és szólásszabadságért;

– a politikai jogokért, amelyek biztosítják, hogy beleszólhassunk a döntésekbe, és ellenőrizhessük végrehajtásukat; a politikai szervezetek és pártok szabad alapításának jogáért, a többpártrendszert magában foglaló pluralizmusért.

Harcolunk az egyén szociális jogaiért:

– a gazdasági kiszolgáltatottság elleni védekezés jogáért; a szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi szervezetek szabad alakításáért;

– az állampolgári jogon járó létminimumért ma és a jóléthez való jogért holnap.

Harcolunk azért, hogy a közösségek és egyének szabadon rendelkezhessenek tulajdonukkal, harcolunk a vállalkozás szabadságáért.

Harcolunk azért, hogy a munkáshatalom ne kiürült jelszó legyen, hanem a munkás hatalma önmaga és munkája felett.

Harcolunk a természetes közösségek önrendelkezéséért:

– a területi közösségek autonómiájáért és háborítatlanságáért, a községek, városok és tájegységek önkormányzatának jogáért; jogukért az általuk létrehozott javak feletti szabad rendelkezésre, természeti és kulturális környezetük megőrzésének jogáért;

– a vallási közösségek szabad működésnek jogáért;

– a származási közösségek önszerveződésének és önmeghatározásának jogáért, olyan állampolgári státusban, amilyet igényelnek.

Harcolunk az életforma szabad megválasztása, és az ennek alapján történő közösségekbe tömörülés jogáért.

Harcolunk azért, hogy a modernizáció ne a természet „legyőzését” jelentse, hanem békés és kímélő együttélést a természettel.

Harcolunk a nemzeti szuverenitásért:

– az állami függetlenségért;

– a nemzetek közti demokratikus viszonyért, a katonai tömbök nélküli Európáért;

– a nemzeti szuverenitás olyan felfogásáért, amely magában foglalja a magyar nemzet más állampolgárságú tagjaival való cselekvő szolidaritást is.

Harcolunk azért, hogy Magyarország – Közép- és Kelet-Európa többi népével együtt – Európa része maradjon.

---

Teendőink:

– összefogva minden demokratikus erővel elérni az állam túlhatalmának radikális csökkentését, hogy az államhatalom társadalmi ellenőrzése lehetségessé váljék;

– követelni, hogy a hatalom nyilvánítsa ki egyértelműen: a független kezdeményezésekkel szemben csak politikai eszközöket alkalmaz:

– elfogadtatni, hogy a törvényesen elismert politikai ellenzék minden működőképes demokrácia alapintézménye; hogy demokráciában egy „jó” kormánynak is kell legyen ellenzéke; hogy az ellenzék csak akkor partnere és nem puszta ellenlábasa az éppen hatalmon lévő kormányzatnak, ha a társadalom berendezkedése demokratikus;

– megértetni, hogy nincs politikai párbeszéd, ha a párbeszédet folytató felek nem ismerik el egymást kölcsönösen és nyilvánosan (beleértve a tömegtájékoztatási eszközök igénybevételét);

– magunknak pedig megmutatni, hogy politikailag cselekedni, a hatalommal, partnerekkel, harcostársakkal együttműködni, kompromisszumokat kötni csak világosan megfogalmazott elvek alapján lehet, amelyeknek elkötelezzük magunkat.

Budapest, 1988. október 24.

• Dokumentum