„...akik felelősek egy ország sorsáért,<?xml:namespace prefix = o ns = ""urn:schemas-microsoft-com:office:office"" />
nem fognak becsapni bennünket...”
Szabó László: A jód (Népszabadság, május 9.)
A csernobili szerencsétlenség 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor történt. A radioaktivitás rendellenes növekedését először április 27-én, vasárnap Finnországban észlelték: Tamperében a rendesnél ötszörte erősebb sugárzást mértek. Hétfőn, 28-án Svédországban is felfigyeltek a szokatlanul erős radioaktivitásra, és hazaküldték a forsmarki atomreaktor 600 alkalmazottját, mert azt hitték, hogy itt következett be üzemzavar. E finn és svéd vészjelzések után, hétfőn, április 28-án este jelenti be a TASZSZ hírügynöksége, hogy Csernobilban atombaleset történt.
A Népszabadság, a szovjet hírközlő szervek tájékoztatási üteméhez igazodva, először április 29-én ad hírt a szerencsétlenségről a lap 2. oldalán megbújó pár soros közleményben, amely a következő szavakkal zárul: „A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékétől részletek egyelőre nem ismeretesek.” A következő napokban a híradások – miközben terjedelmük valamelyest növekszik – egyre hátrébb szorulnak a lapban (április 30-án és május l-jén 4., május 4-én pedig az 5. oldalon jelennek meg), és a szerencsétlenség jellegéről, valamint következményeiről csak rendkívül kevés és töredékes információt tartalmaznak. A gyéren csordogáló új információkhoz képest feltűnően nagy terjedelmet kapnak a propagandisztikus állásfoglalások. Május 5-én például a „Szovjet állásfoglalás a Csernobil körüli nyugati propagandakampányról” című cikk terjedelmének felét „Hisztériakeltés egyes nyugati lapokban” alcímmel a nyugati reagálások elítélésének szenteli, ugyanakkor az olvasó még mindig nem ismerheti a baleset pontos időpontját, nem tudhatott meg semmit a sérült reaktorban uralkodó állapotokról, és csak félmondatból értesülhet arról, hogy az erőmű körzetéből 49 ezer embert kitelepítettek.
Május 5-én Moszkvába érkezik Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója, és ez a tény valószínűleg jelentős szerepet játszik abban, hogy a Szovjetunió Csernobillal kapcsolatos tájékoztatási stratégiája érezhetően megváltozik. Ettől az időponttól kezdve bővebb és részletesebb információkat közölnek, megpróbálják a megbízható és hiteles tájékoztatás látszatát kelteni.
Talán nem véletlen, hogy Csernobil témája ezt követően, május 7-én – tehát 11 nappal a baleset után – kerül először a Népszabadság címoldalára, és ekkor közlik először a szerencsétlenség időpontját is. A nagyobb hangsúly és terjedelem, a részletesebb beszámolók, a szovjet sajtóból átvett színes helyszíni riportok, az itt-ott felbukkanó szakértői nyilatkozatok azonban csak mennyiségi változást jelentenek. A magyar tömegtájékoztatás az információk adagolásában továbbra is szolgaian követi a Szovjetunió által diktált tempót. Továbbra is a felelőtlen ködösítés, a valóságos helyzet, a tényleges és potenciális veszélyek cinikus elhallgatása vagy elbagatellizálása játssza a vezető szerepet. Legfeljebb a különböző híradások egymásnak ellentmondó információiból és olykor a tálalás módjából lehet sejteni, hogy a tények egy kicsit másképp festenek. Éppen ezért talán nem érdektelen csokorba szedve áttekinteni, hogy mi mindent írt és mondott a magyar tömegtájékoztatás.
1. a szerencsétlenség lefolyásáról és az általa kiváltott reaktorbeli folyamatokról
a) a kvázi egyidejű tájékoztatásban
április 29.: Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. (Népszabadság)
április 30.: Feltételezések szerint a szerencsétlenség alkalmával támadt tűz következtében a reaktor grafithűtése leolvadt. (Népszabadság)
május 1: A szovjet minisztertanács közleménye megállapítja: a műszeres mérések tanúsága szerint sikerült megállítani az láncreakciót. (Népszabadság)
május 4.: Szervezetten, gyorsított ütemben folyik az ukrajnai Csernobil város körzetében, az atomerőmű egyik egységében múlt héten történt katasztrófa következményeinek fölszámolása... (Népszabadság)
május 5.: A baleset sújtotta erőműnél tovább folytatják a helyreállítási munkálatokat. (Népszabadság)
május 6.: A tüzet eloltották... – nyilatkozta B. Jelcin Hamburgban. (Népszabadság)
május 7.: A súlyos szerencsétlenség után nagy ütemben folynak a helyreállítási munkálatok. A negyedik blokk helyreállításán dolgozók négy műszakban váltják egymást. Legnehezebb körülmények között a föld alatti és hőszállító csővezetékek karbantartásán dolgozók végzik munkájukat.
május 8.: Az erőmű megsérült negyedik számú blokkjánál továbbra is nagy erőfeszítéseket tesznek a helyreállításra. Akármennyire is bizonygatják ellenségeink, nincs láncreakció a reaktorban. Azt még a mentési munkálatok kezdetén leállítottuk – mondta G. Karjaka, az erőmű párttitkára... Nem nyugtathatjuk magunkat derűlátó nyilatkozatokkal, a helyzet továbbra is nehéz – mondotta G. Revenko. (Népszabadság)
május 9.: Tovább folytatják Csernobilban a szerencsétlenség következményeinek fölszámolását. A megfeszített munka eredményeként a 4-es számú reaktorblokk hőmérsékletét sikerült 300 Celsius-fokra csökkenteni. (Népszabadság)
május 10.: A. szovjet szakemberek a reaktor alá hatolva betonteknőt képeznek ki, ebbe mintegy „beleültetve” a még mindig igen forró, sugárzó anyagot tartalmazó reaktormagot, majd az egészet fölülről is lezárják, amíg az évek folyamán fokozatosan lehűl. (Népszabadság)
május 11.: A szovjet kormány közleménye hírül adja, hogy jelentősen csökkent a csernobili atomerőmű 4. blokkjának hőmérséklete. Ez arról tanúskodik, hogy megszűnt benne a grafittűz. (Ismerteti a 168 óra, V. 17.)
május 12.: A csernobili atomerőmű jelenlegi állapota már nem hordoz nagy veszélyt: már nincs izzó állapotban a nukleáris üzemanyag és a reaktorgrafit, megszűnt a katasztrófa lehetősége. (Népszabadság)
május 13.: A reaktor alatt már épül az alsó betonteknő, s hamarosan nekifognak az oldalsó és felső burok megépítéséhez. Ez utóbbinál különleges hűtőrendszerre lesz szükség, amely elvezeti a reaktor magjában még zajló nukleáris bomlási folyamatok által termelt hőt. (Népszabadság)
május 14.: Gyakorlatilag megszűnt egy esetleges újabb katasztrófa veszélye Csernobilban. (Népszabadság)
b) retrospektíve
május 7.: A Pravda beszámol arról, hogy a szerencsétlenség április 26-ra virradóan, éjjel történt. A negyedik blokkban robbanás szakította fel a reaktor épületének tetejét és falait, majd tűz keletkezett... Maga a reaktor is megsérült, és emiatt nagy mennyiségű sugárzás szabadult fel, majd a reaktoron belül is tűz keletkezett. Ott grafit égett, és annak eloltása rendkívül bonyolult művelet, hiszen sem vízzel, sem bármifajta vegyi anyaggal nem oltható. Az oltóanyag azonnal elpárolog és kijut a légkörbe. Bonyolult, rendkívül nehéz, de ellenőrizhető helyzet alakult ki – írja a Pravda. (Népszabadság)
május 8.: A TASZSZ munkatársai betekinthettek a szerencsétlenség első óráiban készült, drámai küzdelmet rögzítő jegyzőkönyvekbe is. A beírások: „...harmincméteres lángokkal küzdenek a tűzoltók...” „...cseppfolyósra olvadt az aszfaltjárda...” Végül a legdrámaibb bejegyzés: „...sugárzást észlelünk!” (Népszabadság)
május 14.: Szilajev... és Velihov... megerősítették, hogy olyasfajta katasztrófa, amiről a nyugati lapok cikkeztek, nem következik be Csernobilban, fordulóponthoz érkeztek a helyzet stabilizálásában. A szovjet vezetők azokra a nyugati feltételezésekre utaltak, amelyek szerint Csernobilban ún. leolvadás ment volna végbe. Ennek során – feltételezték – megolvadtak volna a fűtőanyagot képező uránrudak, majd a hőmérséklet több ezer fokra emelkedve átégette volna a reaktor alapját, és az izzó massza a talajba süllyedt volna. A kritikus időszak elmúlt, lehűltek az eddig izzó állapotban lévő uránrudak és grafitrészek – mondotta Velihov, érzékeltetve: a veszélyt ennek az izzó masszának a hőmérséklet-csökkentésével szüntették meg. (Népszabadság)
május 15.: Eddig nem közölt részletekkel szolgál a TASZSZ. Május első napjaiban meghasadt a reaktor 4. blokkjának aktív része. Ekkor a szerkezetet már 5000 tonna ólommal, bórral, dolomittal kevert homok borította, amelyet sugárszigetelő anyagként halmoztak fel rajta. Az a veszély fenyegetett, hogy az izzó építmény belezuhan az alatta felgyülemlett, a törött hűtőcsövekből származó, radioaktív vízbe. Ez tragikus következményekkel fenyegetett. A vizet több száz tűzoltóautóval próbálták kiszivattyúzni, sikertelenül. Ekkor egy háromtagú kommandó sugárvédő ruhában és békaember-felszerelésben a radioaktív vízbe merül, és szabad kézzel nyitja ki a víz alatt lévő reteszrendszert. Az akció sikerrel jár. (Ismerteti a 168 óra május 17-én.)
május 27.: Kezdetben csak elméleti számítások alapján következtethettünk a sérült reaktorban lejátszódó folyamatokra, mert közvetlenül adatgyűjtésre nem voltak meg az eszközeink. Fennállt annak a veszélye, hogy az izzó massza átolvad a két méter vastag reaktortalplemezen (amely vasbetonból van), és beleesik az alul lévő, vízzel teli ciszternába. (Népszabadság)
május 28.: A tüzet ugyan már az első-második nap eloltottuk, de mindent meg kellett tennünk, hogy mérsékeljük a radioaktív anyagok kibocsátását, elejét vegyük a helyzet rosszabbra fordulásának... Meg kellett tudnunk például, hol helyezkednek el a több száz tonna súlyú, uránt tartalmazó fűtőelemek, a több ezer tonnás grafitrészek... Néha túlzó jelentések láttak napvilágot, nagyobbnak tüntetve fel a túlhevülés veszélyét, mint amekkora a valóságban volt... (Valóban nőtt egy ideig a hőmérséklet, de leolvadás nem történt.) (Népszabadság)
2. a balesetet szenvedett 4-es számú energiablokk állapotáról
április 30.: Összeomlott a reaktor épületszerkezetének egy része, megsérült a reaktor. (Népszabadság)
május 7.: A negyedik blokkban robbanás szakította fel a reaktor épületének tetejét és falait... (Népszabadság)
május 10.: A robbanások tüzet okoztak. A reaktorépület berendezései, a reaktor és a reaktormag súlyosan megsérült. (Népszabadság)
május 14.: (Gorbacsov nyilatkozatából) A tervszerű leállítás után az egység teljesítménye váratlanul növekedni kezdett. Ez a gőznyomás ugrásszerű növekedéséhez, illetve hidrogén képződéséhez vezetett, amely felrobbant, és roncsolást végzett az aktív részen is. (168 óra, V. 17.)
május 28.: A vegyi robbanás viszonylag kismértékű rombolást végzett. Saját megfigyeléseim szerint – mondta Velihov – a reaktor fő falai csak kisebb sérüléseket szenvedtek... Ez a látszólagos ellentmondás a korlátozott erejű robbanás és súlyos következménye, a sugárzás között, valószínűleg szerepet játszott abban is, hogy az első helyzetfelmérések nem bizonyultak teljesen pontosaknak. (Népszabadság)
3. a 3-as számú energiablokk állapotáról
április 30.: Az erőmű további három energiablokkját leállították. Ezek sértetlenek, és jelenleg tartalék-állapotban vannak. (Népszabadság)
május 7.: Az erőmű 1. és 2. számú energiablokkja működőképes, a harmadik (mely a felrobbant mellett van) javításra szorul. (Népszabadság)
május 10.: (Resen) cáfolta azt a nyugati sajtó által terjesztett értesülést, hogy a balesetet szenvedett négyes reaktorblokk mellett lévő hármas blokk is megsérült. (Népszabadság)
május 8.: A Szovjetszkaja Rosszija arról tudósított, hogy a szerencsétlenség után 30 méterre fölcsapó lángok csaknem átterjedtek a negyedik blokkról a harmadikra; ennek tetején sikerült a lángokat eloltani. (Ismerteti a HVG május 17-i száma.)
május 27.: Velihov jelezte, néhány hónapon belül újraindíthatják az energiatelep egyes és kettes számú reaktorát. A 3-as számúnál a helyreállítás hosszabb lesz, mert az összefügg a sérült négyes számú blokkal. (Népszabadság)
4. a mértékegységekről
Nálunk több nap átlagában számolva egy egység lehetett egy köbméter levegőben. (Népszabadság, május 5.)
A csernobili veszélyeztetett térségben április 26-án 10–15 milliröntgen/óra sugárzásértéket mértek. (Népszabadság, május 7.)
Valamennyi Moszkvában kezelt beteg száz radnál (vagyis az új mértékegység szerint egy graynél) nagyobb sugárzást kapott. (Nsz., május 16.)
A harminc kilométeres zónán belül a maximális sugárzási szint 10–15 millirem/óra szintet ért el. (Népszabadság, május 10.) A legalacsonyabb dózis, amely felett – igen csekély mértékű – elváltozás mutatható ki az emberi szervezetben, 200 millisievert. (HVG, V. 17.) 420–430 manograyt mértünk óránként (HVG, V. 17.) Az említett köbméterenkénti 1 becquerel aktivitású levegő... (HVG, V. 17.)
5. a csernobili körzetben mért sugárzásról – számszerűen
május 7.: A csernobili veszélyeztetett térségben április 26-án 10–15 milliröntgen/óra sugárzásértéket mértek, ma ez mintegy 5 milliröntgen/óra. (Népszabadság)
május 10.: A harminc kilométeres zónán belül a maximális sugárzási szint 10–15 millirem/óra szintet ért el, május 5-re ez 2–3 millirem/óra szinten állt, május 8-ra 0,15-ös maximumra esett vissza a zóna peremén. (Népszabadság)
május 27.: A reaktor közvetlen közelében még ma is igen erős, több száz röntgen/óra a sugárzás. Az erőműtől távolabbra, körülbelül Csernobil városánál (amely még a kiürített 30 kilométeres zónában van) a sugárzás már igen gyenge, óránként 15 milliröntgen. (Népszabadság)
június 6.: Ahol a sugárzás még nagyon erős, ott robotok, távirányítású gépek végzik el a feladatot. A sugárzásszint az erőmű közvetlen közelében néhányszor 10 milliröntgen/óra; Kijevben ez az érték 0,1–0,2 milliröntgen/óra. (Népszabadság)
6. a lengyelországi sugárzásról – nem számszerűen
május 4.: Az április végén és május elején végzett mérések azt mutatják, hogy a radioaktivitás szintje Lengyelország területén sehol nem volt veszélyes a lakosság egészségére. (Népszabadság)
május 6.: Arbatov közölte azt is, hogy felelős beosztású szovjet szakértők utaztak... Lengyelországba, ahol meglehetősen magas sugárzási szintet mértek. (Népszabadság)
május 7.: (J. Urban) kormányszóvivő szerint a radioaktív felhő kibocsátotta sugárzás Lengyelországban sehol nem érte el azt a szintet, amely az egészségre nézve veszélyes lett volna. (Népszabadság)
május 7.: Május elsejéig Lengyelország területe fölött a sugárzás szintje a normális háttérsugárzás mintegy ötszörösére nőtt, de a szovjet meteorológus érzékeltette, ez sem jelent az egészségre közvetlenül veszélyeztető mértéket. (Népszabadság)
(A párizsi Le Monde szerint április végén a radioaktivitás szintje Lengyelországban a szokásos érték 500-szorosára emelkedett.)
7. a magyarországi sugárzásról – nem számszerűen
április 30.: nem növekedett
május 1.: nem növekedett számottevően
május 2. x
május 3. x
május 4.: tovább csökkent
május 5.: nincs információ
május 6.: tovább csökkent
május 7.: tovább csökkent – igen alacsony
május 8.: stagnál
május 9.: az ország nagy részén tovább csökkent – máshol ingadozik
május 10.: jelentősen tovább csökkent
május 11. x
május 12.: tovább csökkent
május 13.: gyakorlatilag visszaállt a természetes szintre
május 14.: gyakorlatilag megfelel a természetes szintnek
május 15.: az országban mindenütt visszaállt a természetes szintre
május 16.: visszaállt a természetes háttérsugárzás
Az x-szel jelölt napokon a Népszabadság nem jelent meg.
A HVG május 17-i száma szerint a sugárzási szint és a radioaktivitás Magyarországon az április 28-ról 29-re virradó éjjel kezdett emelkedni, és csúcspontját május 1–2-án érte el. Ekkor a normális sugárzási szint mintegy ötszörösét mérték. A levegő jódkoncentrációja szintén május 2-án tetőzött. Május 8-ig ezen a szinten maradt.
8. a szomszédos országokra vonatkozó szovjet álláspontról
Véleményünk szerint a környező országok, köztük Magyarország lakosságát nem veszélyeztette a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség, majd a sugárzó anyagoknak az atmoszférába jutása – mondotta kedden Moszkvában a Népszabadság kérdésére válaszolva J. Szedunov, a szovjet Meteorológiai Állami Bizottság elnökhelyettese. (Nsz., V. 7.)
9. a neutronsugárzásról
május 10.: A sérült reaktorból kiáramló radioaktív sugárzást jelentősen csökkentették a neutronsugár-elnyelő anyagok, homok, ólom, agyag, bór, dolomit helikopterekről való leszórásával. (Népszabadság)
május 17.: A csernobili atomerőműben nem történt nukleáris robbanás – szögezte le ...Vorovjov. Ezt bizonyítja az is... hogy a sugárzást szenvedett személyek vérében nem találtak nátrium 24-es izotópot, amely az ilyen esetekben fellépő neutronsugárzás biztos jele lenne. (Nsz.)
10. a sugármentesítésről
május 1.: Hozzáláttak a környék sugárszennyeződéstől való megtisztításának. (Népszabadság)
május 8.: Befejezéséhez közeledik az erőmű körzetének sugármentesítése.
május 14.: Mértékadó források szerint hónapokba fog telni, amíg... az erőmű, a környék... teljes sugármentesítésével elkészülnek.
május 28.: A jelenleg folyó harmadik – még igen hosszú, hónapokig, esetleg még tovább tartó – szakaszban helyreállítják a szerencsétlenség előtti állapotot. (Népszabadság)
június 16.: A kiáramolt radioaktív anyagoktól szennyezett Bragia városi sugármentesítik. Innen nem költöztetik el az embereket, az őket ért sugárzás mennyisége alatta marad a megengedett értéknek. Már megtisztították a város ivóvizét biztosító 169 kutat. A radioaktív anyagoktól szennyezett területeken összesen mintegy 13 ezer kút van.
11. az áldozatok számáról
június 6.: Újabb sugárbeteg halt meg, ezzel 26-ra emelkedett az áldozatok száma. (Népszabadság)
június 14.: A csernobili baleset következtésben 24-en vesztették életüket. (Népszabadság)
12. a kitelepítési zónáról
április 30.: Az erőműhöz tartozó lakótelepről és a közelben fekvő három további településről elszállították a lakosságot. (Népszabadság)
május 5.: A csernobili erőmű környékéről 49 ezer embert költöztettek el... A lakosság kitelepítését az atomreaktor körüli 30 kilométeres sugarú körzetben hajtották végre. A „veszélyterület” a korábbi 30 kilométeres körzetről mostanra 20 kilométeresre csökkent. (Népszabadság)
május 8.: Mint G. Revenko, a Kijevi Területi Pártbizottság első titkára elmondotta, a csernobili erőmű körül megnövelték a kitelepítési zónát. (Népszabadság)
május 13.: A TASZSZ hétfő esti összefoglalója már 92 ezer kitelepítettről ad hírt. (Az erőmű 30 km-es körzetéből összesen 48 ezer embert költöztettek el.) (Népszabadság)
május 17.: Az evakuálást (27-én) 14 órakor jelentettük be... Két óra leforgása alatt gyakorlatilag a város (Pripjaty) egész lakosságát – mintegy 40 ezer embert – evakuáltak... Az atomerőművet 30 km-es körzetben szigorúan lezárták. E körzeten belül csak azok maradtak, akik a baleset következményeinek felszámolását végzik... G. Revenko ezt mondja: – Mint önök is tudják, az evakuálás övezete 15 kilométerről 30 kilométerre bővült. E területről minden embert elszállítottunk. (Nsz.)
június 14.: Május 3-án aztán megmondták: az erőműtől 15 km-re fekvő Csapajevka falu települ át hozzánk. (Másnap) hajnalban aztán harminc autóbusz hozta az 560 csapajevkait...
június 2.: (L. Voronyin) utalt rá, hogy a szerencsétlenség következményeinek felszámolását célzó munkálatok biztatóan haladnak... előkészítették a lakosság visszatérését bizonyos területekre. A helyzet napról napra javul. (Népszabadság)
június 4.: Csernobil utcáin – amelyek a kitelepítést követően teljesen kihaltak voltak – most ismét élénk élet zajlik, működik a mozi, a kultúrház (itt kijevi vendégművészek szerepelnek) ... Az övezetben dolgozók hordozható műszerekkel vannak fölszerelve, amelyek az embert érő sugáradagot mérik, s csipogással jelzik a veszélyes mértéket. Az emberek egészségét nem teszik ki ésszerűtlen kockázatnak, vannak körzetek, ahol csak távirányítású robotok dolgozhatnak. (Népszabadság)
június 5.: A csernobili szerencsétlenség után közvetlenül létrehozott biztonsági zóna – a térképeken megrajzolt harminc kilométeres sugarú kör – határait a részletes, helyszínen végzett mérőmunkálatok után tovább pontosítják. Az eredetileg meghatározott veszélyövezeten belül találtak szennyezettségmentes területeket és egyes „szennyezettségi foltokat” a körön kívül – ez derül ki a moszkvai Pravda szerdai számában megjelent tudósításból. Az alapos mérések lényeges pontosításokat tettek lehetővé. Bizonyos helyekre visszatérhetnek a lakosok, más részeken pedig további kitelepítés vált szükségessé. Alaposan elemezték minden egyes terület sajátosságait, a meteorológiai körülmények alakulását s azok kihatását az emberi szervezetre. Különös alapossággal vizsgálták meg a vízműveket: egyes kutakat be kellett zárni, másokat ki kellett tisztítani. Mozgó brigádok alakultak újabb artézi kutak fúrására.
június 14.: (a zóna határán) szinte minden a békés hétköznapok rendje szerint megy, elvégre dologidő van. Csak az a szokatlan, hogy az országutakat locsolóautók portalanítják naponta háromszor is, a boltok bejáratánál keresztbe fektetett, kilyukasztott gumicsövekből csordogál a víz, hogy a belépő cipőjének talpáról lemossa a port, a kutakat pévécéfóliák takarják, újból és újból megállítják a gépkocsikat, mérik az autók és benne ülők radioaktivitását. (Népszabadság)
június 14.: – Nem félnek bemenni az erőműbe?
Egy idősebb lakatos válaszol:
– Nem tagadom, eleinte a torkunkban dobogott a szívünk, de aztán megszoktuk, elmaradt a szorongás.
Elneveti magát.
– Azelőtt gyakran előjött a reumám, de április 26-a óta – talán a sugaraktól, talán az izgalomtól – még egyszer sem fájt a vállam. (Népszabadság)
június 16.: A kitelepített lakosság elhelyezése érdekében új falvakat építenek Belorussziában. (Népszabadság)
13. a zóna mezőgazdaságát érintő intézkedésekről és következményekről
május 5.: A csernobili atomerőmű környékéről 49 ezer embert költöztettek el, a mezőgazdasági tevékenységet beszüntették, az állatállományt pedig levágták – mondotta B. Jelcin. – Az említett zónán kívül a tej és ivóvíz fogyasztható. (Népszabadság)
május 13.: Az erőmű körzetében eltávolítják a talaj felső rétegét is, helyére betonszőnyeg kerül. (Népszabadság)
május 26.: A reaktor 30 kilométeres körzetéből valamennyi szarvasmarhát elszállították, a magántulajdonúakat az állam felvásárolta, egészségüket az állami gazdaságokban, kolhozokban folyamatosan vizsgálják. (Népszabadság)
június 4.: A csernobili járás területén újraszántják a lent és a csillagfürtöt, a különböző területekről betakarított őszi kultúrákat – megfelelő ellenőrzés után – takarmányként hasznosítják. (Népszabadság)
június 6.: A kitelepített harminc kilométeres zóna egyes településeire már megkezdték a visszaköltöztetést. Elmondták, a zóna nagyobbik részén lehetséges a mezőgazdasági tevékenység. (Nsz.)
június 14.: A többség visszatérési lehetőségére egyelőre a tudomány sem tud válaszolni. Nem csupán a lakóhelyeket kell mentesíteni a radioaktivitástól: nyitott kérdés, hogy a földek művelhetők lesznek-e. (Nsz.)
június 14.: A makarovói üzem áttért a három műszakra, hiszen sokkal több tejet dolgoznak fel: a helybeli állatokét, a (kitelepítettek által) hozottakét és a háztáji tejet is, mert a tejet tilos fogyasztani, mindből vajat készítenek, amely nem veszélyes. (Népszabadság)
14. a kijevi fejleményekről
május 1.: A moszkvai központi televízió mintegy ötperces adást sugárzott a május elsejei felvonulásra készülő ukrán fővárosból, Kijevből, ahol a képek tanulsága szerint is a megszokott mederben folyik az élet, dolgoznak a földeken, a gyárakban, az intézményekben. (Népszabadság)
május 4.: A szovjet televízió Vremja nevű híradója beszélgetéseket közvetített a Kijevet... elhagyó turistacsoportok néhány tagjával, akik provokációnak, egyes nyugati kormányok, tömegtájékoztatási eszközök szándékos szovjetellenes hangulatkeltésének minősítették az erőműben történt szerencsétlenség körüli kampányt. (Népszabadság)
május 5.: Egy másik riport szerint Kijevben a helyzet nyugodt, nyoma sincs a nyugati sajtó által jelzett pánikhangulatnak. (Népszabadság)
május 8.: Kijevben és térségében az utóbbi napok szélirány-változtatása folytán nőtt a sugárzás szintje, bár közvetlenül nem veszélyes az egészségre. A városban, noha valamennyi üzem dolgozik, és az élet a normális mederben folyik, nyugtalanság érezhető. Hosszú sorok állnak a vasúti jegypénztáraknál, az Aeroflot-irodáknál. Mind a vonat-, mind a légi közlekedésben pótlólagos járatokat állítanak be. (Népszabadság)
május 9.: Kijevben az Izvesztyija helyszíni tudósítása szerint védőintézkedéseket léptettek életbe, tekintettel a növekvő sugárzásra... Megváltozott a kijevi iskolák képe is. Nem látni a sportpályákon, a szünetekben az udvaron hancúrozó gyerekeket. A tanárok bent tartják őket a termekben, hogy feleslegesen ne kerüljenek érintkezésbe a porral. Felmerült a kérdés, tekintettel a helyzetre, ne hozzák-e előbbre a nyári szünetet. Eddig még nem döntöttek, bár ezt a szülők közül sokan szorgalmazzák.
május 12.: Intenzív sugárvédelmi tevékenység folyik Kijev körzetében, jelentős erőket összpontosítanak a sugárszennyezés továbbterjedésének megakadályozására. (Népszabadság)
május 13.: Kijevben csökkent a sugárszint. (Népszabadság)
május 16.: (A szovjet lapok) riportokban számolnak be a kijevi piac életéről, az ukrán fővárosba látogató turistákról... Az ukrán fővárosban megkezdődik a „Kijevi tavasz” elnevezésű művészeti fesztivál. (Ismerteti a 168 óra május 17-én.)
15. a csernobili atomerőmű konstrukciójáról és biztonságáról
április 30.: Sokan érdeklődtek szerkesztőségünknél, hogy a Paksi Atomerőműben milyen biztonsági rendszerek védelmezik a környezetet a nukleáris szennyezéstől. Eck József ügyeletes mérnök elmondta, hogy amíg a korábban épült csernobili rendszer ún. vízhűtésű grafitmoderátoros, csatorna típusú, forralóvizes reaktor, amelyből a víz már gőzként jön ki, a paksi kétkörös rendszerű reaktorban csak víz van. Ezzel a reaktor hűtése lényegesen nagyobb biztonsággal működik. A Paksi Atomerőműben hermetikusan elzárt, erős, vasbeton építésű bokszok védik a reaktort és a hozzá tartozó berendezéseket. A Paksi Atomerőmű túlnyomásra van méretezve, tehát üzemzavar esetén sem juthat ki radioaktív szennyeződés a hermetikus térből. Ez a legkorszerűbb és legbiztonságosabb megoldások egyike.
május 1.: A. legtöbb atomerőmű a csernobilitól eltérő módszer szerint üzemel. Az atomerőművek világszerte elterjedt típusánál a reaktor hűtésére és az ún. moderálásra egyaránt vizet használnak fel, szemben a csernobili erőművel, ahol grafitot alkalmaznak moderátorként. Jelenleg a Szovjetunióban és Nagy-Britanniában használnak grafitot moderátorként, de már eldöntötték, hogy Angliában leállnak ennek a típusnak a gyártásával, és vizesreaktorokra állnak át. Az egyik ilyen brit erőműben következett be 1957-ben a grafittűz. (Népszabadság)
május 7.: Petroszjanc akadémikus... egy kérdés kapcsán rámutatott, a szovjet konstrukciójú erőművek a világszínvonalat képviselik, megbízhatóak, korszerűek, de a tudomány jelenlegi szintjén még nem tudják teljes biztonsággal kiküszöbölni a baleseteket. (Népszabadság)
május 11.: (Falin) kifejtette, hogy Csernobilt a szakértők és mérnökök a világ legbiztosabbnak számító atomerőművei között tartották számon, „a lehető legjobbnak, amit építeni lehet”. (HVG, május 7.)
május 28.: Végül mi történjék a csernobilihez hasonló RBMK típusú erőműveinkkel? Leállítani őket nem fogjuk – mondotta Velihov –, minthogy nemzetközi mércék szerint is biztonságos a konstrukciójuk. Valószínűleg kisebb módosításokra, az előírások megváltoztatására is számítani lehet. Szigorítjuk az üzemeltetési utasításokat, a biztonságot. (Népszabadság)
16. az atomerőművek baleseteiről
április 30.: A csernobili atomerőműben történt baleset az első a Szovjetunióban, de nem az első az atomerőművek történetében. (Népszabadság)
május 5.: Ez okból próbál az Egyesült Államok jogot vindikálni magának, hogy azonnali helyszíni ellenőrzést gyakorolhasson az erőműnél – teszi hozzá a Pravda „Túlbuzgóság” című cikke. A Pravda már csak azért is érthetetlennek tartja ezt a magatartást, mert közismert tény, hogy 1971 és 1984 között a világ 14 országában 151 atomerőműben történt baleset. Washington azonban egyetlen alkalommal sem tanúsított a mostanihoz hasonló magatartást. (Népszabadság)
május 6.: A The Washington Post hétfői összeállítása szerint tavaly amerikai atomerőművekben is számos, veszélyes műszaki hiba keletkezett. (Népszabadság)
május 7.: Az Egyesült Államokban például csupán az elmúlt évben 2974 balesetet jegyeztek fel a 100 polgári céllal működő reaktorban, húsz százalékkal többet, mint egy évvel annak előtte.
május 9.: J. Velihov akadémikus... hangsúlyozta, ilyen jellegű atomreaktor-balesettel még senki sem találkozott. Az ismeretlen, szokatlan helyzet olyan problémák megoldását feltételezi, amelyekkel sem a tudósok, sem a szakértők soha nem foglalkoztak. (Népszabadság)
május 10.: Ami a csernobili baleset méreteit illeti, Blix tájékoztatása szerint mind az emberek sugárfertőzését, mind pedig a környezet sugárszennyeződését tekintve, eddig ez a legsúlyosabb eset. Ez indokolja az esemény iránti nemzetközi érdeklődést. (Népszabadság)
17. a balesettel kapcsolatos szovjet tájékoztatásról
május 4.: Susztov a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban utalt arra, hogy időbe tellett, amíg a vizsgálatok kimutatták, a reaktornál szombaton kezdődött rendellenességek milyen következményekkel jártak. (Népszabadság)
május 7.: (Scserbina) cáfolta egy kérdésre válaszolva, hogy a Szovjetunió késlekedett volna a szerencsétlenség bejelentésével. Mint mondotta, közvetlenül a baleset bekövetkezése után telexen értesítették a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelenleg Moszkvában tárgyaló vezérigazgatóját. (Népszabadság)
május 10.: Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója közölte, hogy az ügynökség hétfőn, április 28-án értesült az esetről, a svédektől kapott tájékoztató alapján. A hétfőn délután kiadott TASZSZ-jelentés ezt megerősítette, majd másnap Moszkvából megkapták az eseményről hírt adó hivatalos telexet is. (Népszabadság)
május 11.: A Novoszty vezetője, Falia elismerte, hogy a szerencsétlenségről szóló hírt korábban is bejelenthették volna. „Bizonyos időbeli távolságból nézve úgy tűnik nekem, hogy jobb lett volna a hétfői jelentést már vasárnap közzétenni.” Cáfolta, hogy Moszkvában azt közölték volna a magas radioaktivitási szint miatt érdeklődő skandináv országokkal, hogy „a Szovjetunióban nem történt semmi”. Nem tudom, ki beszélt a skandinávokkal, lehet, hogy csak alárendelt tisztségviselők voltak. (Ismerteti a HVG május 17-én.)
május 13.: Lomejko visszautasította egy svéd újságíró állítását, hogy a Szovjetunió szándékosan tagadta volna meg a felvilágosítást a csernobili atombalesetre vonatkozóan. Akkor tettük a bejelentést – mondotta a szóvivő –, amikor a kormánybizottság alapos vizsgálat után egyértelműen megállapította az esemény méreteit és kihatását. Lomejko élesen bírálta a nyugati tömegtájékoztató eszközök egy részét, mert hisztériát keltettek, és kampányt folytatnak a Szovjetunió ellen, akadályozzák a hiteles tájékoztatást. (Népszabadság)
május 14.: A Komszomolszkaja Pravda leszögezte: csak a hiteles információ nyugtathat meg valójában... Többször beigazolódott – írja a lap –, hogy az információ hiánya találgatásokat okoz. Ezek pedig csak ellenfeleinknek játszanak kezükre. (Nsz.)
június 14.: Csernobil körzetébe, a lezárt zóna határáig, a napokban először jutott el külföldi, éspedig magyar újságíró. (Nsz.)
18. a szerencsétlenség jelentőségével, kihatásaival és tanulságaival kapcsolatos szovjet állásfoglalásokról
május 6.: Arbatov, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok- és Kanada-intézetének igazgatója elmondta, hogy a baleset hatása semmivel sem súlyosabb, mint egy légköri atomrobbantási kísérleté.
május 15.: „Először kerültünk szembe olyan rendkívüli eseménnyel, amikor arra volt szükség, hogy gyorsan megzabolázzuk az ellenőrzés alól kikerült atom veszélyes erejét, és a lehető legkisebbre korlátozzuk a szerencsétlenség méreteit. Nyilvánvaló volt, hogy súlyos a helyzet” – jelentette ki M. Gorbacsov.
május 16.: Lomejko külügyi szóvivő arra a kérdésre felel, hogy a Szovjetunió megtéríti-e azt a kárt, amelyet a csernobili szerencsétlenség okozott külföldi országoknak. A külügyi szóvivő megállapítja, hogy a legnagyobb kárt a nyugati hisztériakampány eredményezte. (Ismerteti a 168 óra május 17-én.)
május 28.: „Ami Csernobilban történt, jószerével még laboratóriumi kísérletnek sem fogható fel egy akár csak »korlátozott« nukleáris összecsapás következményeihez képest, mégis az egész világon heves érzelmi reakciókat, aggodalmat váltott ki” – mondotta Velihov. (Népszabadság)
június 14.: Hadd zárjam a beszámolót az öreg Anton Godarjev szavaival: – A második világháborút az első naptól az utolsóig végigharcoltam. Ott voltam Berlinben is. Sok vérontást, rengeteg tragédiát láttam. Az óceán túlsó partján, úgy látszik, minderről megfeledkeznek. Pedig ha az atom ipari felhasználásánál történt legkisebb katasztrófának ilyen következményei lehetnek, milyen pusztítást okozna az atomfegyver bevetése a világnak. (Népszabadság, Várnai Ferenc riportja a csernobili veszélyeztetett zóna határáról.)