Skip to main content

Beszélő szamizdat, 17. szám (1986/2.), Évfolyam 1, Szám 18

: Impresszum

Reményi Szilárd [Hann Endre]: Csernobil: botrány és lecke

–Solt– [Solt Ottilia]: Utójáték

[Kis János]: Levél a Valóság szerkesztőihez

Fülöp Endre [Havas Gábor]: (Dez)információ-dózisok

A csernobili szerencsétlenség a magyar tömegtájékoztatásban

[Csalog Zsolt]: Többé nem hazudunk

Beszélő-beszélgetés Erdei Sándorral

[Endreffy Zoltán]: Csernobil és az atomprogram!

Gábor Róbert - [Kis János]: A Peyer-csoport irataiból

Szalai Pál: „Fekete–kék–vörös”

Fehér Dániel [Iványi Gábor]: „Az egész magyar rendőrségre Isten áldását kívánva...”

Dénes Gyula [Bába Iván]: Környezetvédelem és politika

Tamás Gáspár Miklós: Szovjet marxizmus és nacionalizmus

(Bába Iván): Közlemény

Duray Miklós: Levél a tokiói Kőrösi Csoma Sándor Társasághoz

Ardó György: Az ismeretlen híd

: A létminimum alatt

Orosz István: Az „idegenbe szakadt” demokratikus hagyomány

Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985. Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem kiadása, Bern, 1985

Szántó Éva: Félúton

Juraj Zvara: Nemzet, nemzetiség, nemzeti tudat. Madách Kiadó, Pozsony, 1985

Váradi Béla: Román sztálinizmus – magyar bűnösök

Romulus Zaharia: Ademenirea. Dácia Kiadó, Cluj-Napoca, 1983

Gereben Pál [Győri Péter]: Kórtüneteink egy kötetbe zárva

Balogh Sándor [Dániel Ferenc]: Levél Kis Jánoshoz monori előadásáról

Szalai Pál: Az irrealizmus ellen

b. i.: Hazafiság és nemzetköziség

Krokovay Zsolt: Miért nem kóstoljuk meg?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon