1985-ben egész Magyarországon csak a Zala megyei 5. sz. választókerületnek nem volt országgyűlési képviselője a második választási forduló után. Keszthely és környéke 1986 februárjáig várt, mire képviselőt választhatott. Hogy miért?
A Hazafias Népfront az első jelölőgyűlésen (1985. IV. 22-én) két jelöltet állított: dr. Végh György egyetemi tanárt és dr. Szendrődi Miklós hévízi körzeti orvost. Az előző ciklusban Végh György volt a választókerület képviselője. Nagyon jól megfelelt a helyi pártvezetésnek, a környéken csak „Fejbólintó György” vagy „Dobzse Gyurka” néven emlegették.
A keszthelyi színházteremben megtartott jelölőgyűlésen, a népfront szónoka és a kijelölt hozzászólások után szót kért egy Somogyi nevű polgára a városnak, s javasolta, hogy vegyék fel a jelölőlistára dr. Czoma Lászlót, a Kastélymúzeum igazgatóját. Óriási taps, éljenzés. Kifogást emelni nem lehetett: dr. Czoma zalai születésű, az ELTE-n szerzett tanári diplomát, majd a tévénél, a KISZ Központi Bizottságában, legvégül az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztályán dolgozott. Innen pályázta meg 1984-ben a Kastélymúzeum igazgatói állását. Választási programjában azt ígérte, hogy Keszthelyből 5 év alatt kis Weimart fog csinálni.
Egy 82 éves helybeli kisiparos, szociáldemokrata veterán, Károlyi bácsi kijelentette: mivel mindhárom jelölt a párt tagja, az MSZMP-nek mind a hármat egyformán támogatnia kell. Akkor már mindenki tudta Keszthelyen, hogy a párt mindent elkövet, nehogy dr. Czomából képviselő legyen.
A második jelölőgyűlést Sármelléken tartották, április 23-án, a helyi kultúrházban. A terem igencsak szűknek bizonyult, mert Hévízről két autóbusz hozta az embereket, Keszthelyről vagy húsz személygépkocsi érkezett, nem beszélve a környék kisebb településeiről jött választópolgárokról. 16 hozzászóló volt, közülük 8 orvos, akik mind dr. Szendrődi mellett korteskedtek. A sármelléki párttitkár provokatív kérdésekkel igyekezett zavarba hozni dr. Czoma Lászlót: Mi volt 1945 előtt? Ötéves gyerek. Mi volt az apja? Jegyző Zalaszentmihályon. De végül is senki nem bukott ki, maradt a hármas jelölés.
A június 8-i első választási forduló meglepő eredményt hozott: dr. Czoma László kapta a legtöbb szavazatot, 45 százalékot Mivel a törvény szerint 50 százaléknál többre van szükség, a szavazást meg kellett ismételni.
Június 22-én került volna sor a második fordulóra. 19-én este azonban váratlanul bomba robbant: bejelentették, hogy mindkét hivatalos jelölt visszalépett! Már három nap sem volt a választás kitűzött időpontjáig, így idő híján nem lehetett újabb jelölőgyűlést kiírni. 21-én hangosbemondóval felszerelt gépkocsi kürtölte ki a hírt, hogy megfelelő számú jelölt hiányában a szavazás elmarad. Később kitudódott, hogy dr. Végh György és dr. Szendrődi Miklós már egy héttel korábban aláírta a visszalépési nyilatkozatot, de ezt csak akkor hozták nyilvánosságra, amikor már „késő volt” az új jelölőgyűlés megszervezéséhez. A keszthelyiek először azt gondolták, hogy dr. Czoma ezután automatikusan képviselővé lesz, mivel ellenfelei megfutamodtak. Mindenki ezt várta, csak a párt helyi vezetői akarták másképp. Hiszen azért léptették vissza a hivatalos jelölteket, hogy dr. Czoma Lászlót ne lehessen megválasztani.
Decemberig kellett várni, mire az Elnöki Tanács kitűzte a pótválasztás időpontját. Megindult a jelöltkeresés, ellenfelet kellett állítani dr. Czoma Lászlónak. Dr. Kovács, dr. Cincze, dr. Kardos egymás után mondták vissza a felajánlott jelöltséget, mert valamennyien látták, hogy semmi esélyük. A megyei pártbizottság megpróbálta rávenni dr. Czomát, hogy álljon el a jelöltségtől, de ő nem engedett. Tartozom ezzel annak a 30 ezer embernek, aki reám szavazott, jelentette ki. Végül nagy nehezen akadt ellenjelölt Tóth István keszthelyi tanácselnök, akit másfél éve ültetett ebbe a posztba a megye. A keszthelyiek csak annyit tudtak róla, hogy a hadseregben kezdte mint mérnök tiszt, aztán a megyei tanács építési és vízügyi osztályán, majd a megyei pártbizottságon dolgozott. Keszthelyre kerülése előtt a megyei tanács közlekedési osztályát vezette.
Megindult a propaganda-hadjárat. Minden tanácsi dolgozót, állami alkalmazottat, párttagot felszólítottak, hogy Tóth Istvánra adják a szavazatukat.
Ekkora fenyegetési és ígérgetési kampányt utoljára 1938-ban látott Keszthely, amikor a kormánypárt jelöltje, Eötli Pálffy Dénes földbirtokos egy jobboldali újságíróval, Maróti Károllyal állt szemben.[SZJ] A szavazást akkor első menetben úgy nyerte meg a kormánypárt, hogy a temetőben összeírták a halottak neveit, majd teherautóval körbevitték a szavazóhelyiségeken a korteseket, akik mindenütt leszavaztak a halottak nevében. A csalásra azonban fény derült, a választást meg kellett ismételni, és Maróti fölényesen győzött. Most is hiába volt minden mesterkedés. Dr. Czoma László megkapta az érvényes szavazatok 65 százalékát, és ezzel ő lett a Zala megyei 5. sz. választókerület országgyűlési képviselője. Tóth István azzal vigasztalódhat, hogy megkapván a szavazatok 1/3-át, pótképviselővé nyilvánították. Keszthelyen azonban a lakosság 80 százaléka ellene szavazott. Demokráciában ez azt jelentené, hogy vennie kell a kalapját. Kérdés, hogy a megyei vezetők is levonják-e a megfelelő következtetést.
Keszthely kiállt a zalai születésű múzeumigazgató mellett, és elutasította a Kalocsáról származó, katonatiszti fellépésű tanácselnököt. Most azt mondogatják a pártban: „A hülye csőcselék szavazott a Czomára.” Ennyi gyámságra szoruló polgára volna Zala megyének?
Kapcsolódó cikkek
- Hírek [7]