Skip to main content

Beszélő szamizdat, 16. szám (1986/1.), Évfolyam 1, Szám 17

: Impresszum

[Kis János]: A Dunánál

[Kis János]: „Fáradt akarók hada...”

Orosz István: Beszélő-beszélgetés Szász Bélával,

a Minden kényszer nélkül c. könyv írójával

Eörsi István: Búcsú egy naiv embertől

Gadó György: Átutazó ellen

[Haraszti Miklós]: Duna-dosszié

Szóló Benedek [Benyó Bertalan]: Mi van a tervezők térképén?

(A regionális tervezés kórtanához)

-solt [Solt Ottilia]: A létminimum alatt

Krokovay Zsolt: Le a cenzúrával?

Dalos György: Gondjaim a szabadsággal

(Januári tézisek)

[Kis János]: Vannak-e emberi jogaink?

Radnóti Sándor: A „leküzdhetetlen öreg hang”

Eörsi István: Az utolsó szó jogán. AB Független Kiadó, 1985.

: Radnóti Miklós kiadatlan levele a zsidóságról

[Kis János]: A monori tanácskozás

Győrik György [Győri György]: Letiport kévék osztályuralma?

Szalai Pál: Tíz megjegyzés Csoóri Sándor előadásához

Kasza László: Demokrácia Monoron?

Egy kívülálló – talán felesleges – aggodalmai

Balázs Sándor [Öllős László]: A Salom Nyílt Levele

Egy kisebbségi magyar szemével

Fehér Dániel [Iványi Gábor]: „Az a zsidó, aki belsőképpen az”

Krassó György: Nagy Lajos meghalt

: Házkutatások, razziák

Balatoni Ede: Két választás Keszthelyen

: Az 1986-os március 15.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon