Január első hetében az alábbi röplap terjedt el a fővárosban:
KI A SZAKSZERVEZETBŐL!
A szakszervezetek taglétszáma, a befizetett tagdíjak összege csökken. Rémületében a SZOT elhatározta, a tagdíjat egyszerűen levonatja a fizetésünkből. Egyetlen aláírás ellenében életünk végéig fizethetünk.
MILYEN A SZAKSZERVEZET?
Állítólag a mi érdekeinket védi – de a párt érdekét többre tartja a mienkénél. Állítólag demokratikus szervezet – de nem tűri, hogy tagsága beleszóljon a döntéseibe. Állítólag tömegmozgalom – de szervezeti felépítése az államigazgatás merev rendjét utánozza.
Vezetői a nagyüzemi munkásság, a teljes foglalkoztatottság védelmének szépen hangzó jelszavával – elsősorban a saját hatalmukat őrzik. Tisztségviselőit sem a munkavállalók, sem a munkahelyi vezetők nem veszik komolyan – joggal, hisz legtöbbjük semmit sem tesz, tehet választóiért.
MIT VÁRUNK A SZAKSZERVEZETTŐL?
– Védje érdekeinket – ne csak a SZOT és a kormány bizalmas tárgyalásain, hanem minden munkahelyen, minden műhelyben, minden hivatalban!
– Támogassa az önkéntes érdekvédelmi kezdeményezéseket, az azonos érdekű dolgozók összefogását!
– Követelje, hogy mindenki kapjon munkanélküli, átképzési vagy áttelepülési segélyt, aki a lakóhelyétől elérhető távolságban nem jut képzettségének és képességeinek megfelelő munkához!
– Követelje a sztrájkjog törvénybe iktatását! Támogassa a dolgozók jogos sztrájkjait!
– Harcoljon az állampolgári jogokért, az egyesülés és a sajtó szabadságáért!
MIÉRT VAGYUNK MÉG MINDIG SZAKSZERVEZETI TAGOK?
Kényelmességből, megszokásból, félelemből. Félelemre azonban semmi okunk. A szakszervezeti tagság nem kötelező, és ha ezrével, tízezrével lépünk ki, semmit sem tehetnek ellenünk.
A SZAKSZERVEZETEK 17 000 FÜGGETLENÍTETT ALKALMAZOTTJA A MI TAGDÍJAINKBÓL ÉL. A SZOT KÉT ÉS FÉL MILLIÁRD FORINTOS KÖLTSÉGVETÉSÉT A TAGDÍJAINK FEDEZIK.
A szakszervezet – a látszat ellenére – tőlünk függ! Kényszerítsük rá, hogy bennünket szolgáljon!
HOGYAN?
Az önkéntes tagdíjfizetés a szakszervezeti mozgalom százéves hagyománya. Tagadjuk meg a tagdíj levonására jogosító aláírást!
De ez nem elég. LÉPJÜNK KI A SZAKSZERVEZETBŐL! Alakítsunk érdekvédelmi bizottságokat!
A tömeges kilépés a jelenlegi szakszervezeti rend végét jelenti. A megrettent vezetés tárgyalni fog.
Követeljük az alapszabály gyökeres átalakítását, követeljünk új szakszervezeti választásokat! Válasszuk tisztségviselővé a magunk jelöltjeit!
A ROMLÓ GAZDASÁGI HELYZETBEN A MAGUNK ÉRDEKEIT CSAK MAGUNK VÉDHETJÜK MEG.
KI A SZAKSZERVEZETBŐL!
A röplap igen sok emberhez eljutott. Csepelről, Újpestről, Óbudáról kaptunk hírt arról, hogy ismerőseink és ismerőseink ismerősei levélszekrényükben találták a felhívást. Híre járt, hogy a rendőrök csipesszel kotorásznak a postaládákban...
A röplapozásra felfigyeltek a külföldi hírügynökségek is. A felhívás teljes szövege több külföldi rádió magyar nyelvű adásában elhangzott. A röplap kapcsán a The Wall Street Journal január 14-i száma, Solidarnosc for Hungary címmel foglalkozott a magyar szakszervezetekkel.
„Ha ez (ti. a röplap fölhívása) az első lépés egy Szolidaritás típusú szakszervezeti mozgalom irányába Magyarországon, ez nem tekinthető túl korainak. Legfőbb ideje annak is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom befűtsön a SZOT-nak.” (Fordítás: MTI „C” – Bizalmas)
A röplap azt fogalmazta meg, amit a szakszervezeti tagok, a munkavállalók többsége gondol. Akár kezébe került az érintetteknek a röplap, akár nem: januárban igen sokan hagyták ott a szakszervezetet. Különösen értelmiségiek, főképp műszaki értelmiségiek döntöttek úgy, hogy nem vállalják tovább az értelmetlen tagságot. A tudományos kutatók – más értelmiségi csoportokhoz hasonlóan – önálló érdekvédelmi szervezet létrehozásán dolgoznak. Ugyanakkor az üzemekben nagy nyomás nehezedett a szakszervezeti tagokra. A bizalmiaknak (akik közül sokan maguk is kilépnének) feladatává tették, hogy a szakszervezeti bizottság által készített, személyekre lebontott terv alapján beszéljenek rá mindenkit, egyezzen bele, hogy a szakszervezeti tagdíját levonják a munkabéréből. A rábeszélés legfontosabb eszköze a szelíd fenyegetés volt: elterjesztették, hogy a várható leépítéseknél elsőként a kilépettek kerülnek sorra.
A kilépések száma mégsem alacsony. A múlt évben Nagy Sándor, a SZOT titkára a taglétszám évi 6500-7000 fős csökkenéséről beszélt (HVG, 1987. XII. 19.). A 168 óra február 6-i adásában a SZOT egy másik tisztségviselője azt mondta, a tagok 10 százalékának kilépésével számolnak. Ez szerény számítás szerint is 450 ezer embert jelent.
Abban a városban, ahol jelenleg a legnagyobb a „foglalkoztatási feszültség”, már a múlt évben röpcédulák tiltakoztak a munkanélküliség ellen. Bár az ózdi helyzet a sajtónak szinte divatos témája lett, s egy-egy írás azt is elismeri, hogy a válságot jelentős részben az Ózdi Kohászati Művek és a városi pártvezetés egyoldalú, irreális fejlesztéspolitikája okozta, a Borsod megyei rendőrség legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy kinyomozza a röpcédula-akció tettesét. Karácsonyi számában az Észak-Magyarország hírül is adta: letartóztatták Kristály András Gyula nyugdíjas munkást, aki Ózdon uszító röplapokat terjesztett. Nevére ezúton is felhívjuk az Amnesty International és más emberi jogi szervezetek figyelmét. A helyi rendőröknek pedig gratulálunk, hogy a maguk részéről, a szocialista humanizmus szellemében, megoldották a munkanélküliség problémáját. Ha az irodáikban még függ valahol egy Marx-portré, remélhetőleg egyszer csak leköpi őket.
- Hírek [6]