A kétnapos tanácskozást az East–West Dialogue Network (Kelet–Nyugati Párbeszéd Hálózat) kezdeményezte. A Network laza, kötetlen kapcsolatháló a nyugati béke- és környezetvédelmi mozgalmakon belül; tartoznak hozzá szociáldemokraták, zöldpártiak és eurokommunisták is. Információs központja Nyugat-Berlinben van. 1984-ben alakult, ’85-ben Nyugat-Berlinben rendezte első nemzetközi konferenciáját Jaltáról és Európa megosztottságáról. Második tanácskozására Milánóban került sor, 1986-ban; ennek tárgya az a kérdés volt, hogyan lehet kihasználni a helsinki folyamatot Európa újraegyesítésének előmozdítására. Ez év márciusában Varsóban, most novemberben pedig Budapesten következett az újabb kelet–nyugati találkozó. A varsói tanácskozás lengyel gazdája a Szabadság és Béke nevű, nem hivatalos szervezet volt, a budapesti tanácskozásé az ELTE Jogász Szakkollégiuma.
Ne gondoljunk hivatalos szervezésre: a szakkollégium a diákok önkormányzatú közössége. A Networkkel közös rendezvényről maguk a kollégisták határoztak; az egyetemi hatóságokat csupán tájékoztatták döntésükről. Az egyetemi vezetők és felső kapcsolataik mindazt végigpróbálták, amit ilyenkor szoktak: volt megfélemlítés, voltak kifárasztási akciók, technikai nehézségeket támasztottak, és arra is kísérletet tettek, hogy – ha megakadályozni nem tudják – legalább kézbe vegyék a tanácskozást. Az utolsó héten közölték a diákokkal, hogy megtarthatják a rendezvényt, de semmiféle egyetemi helyiséget nem vehetnek igénybe. S ugyanakkor jelentkezett az Országos Béketanács a mentőövvel: már szerzett is termet – Csillebércen, egy órányira a városközponttól…
A szervezők nem fogadták el a Béketanács ajánlatát: mint a terem gazdája, a Béketanács rendező szervként léphetett volna fel, kisajátíthatta volna az összejövetelt és diktálhatta volna a szabályokat. Kibérelték hát a Fürst Sándor utcai zeneiskola hangversenytermét azzal, hogy ha innen is kitiltják a tanácskozást, mégiscsak a szakkollégium (igaz, kissé szűkös) Ménesi úti helyiségeiben tartják meg. Látván a diákok eltökéltségét, a hatóságok végül is beletörődtek a megváltoztathatatlanba, és már csak annyit igyekeztek elérni, hogy a Béketanács meg a KISZ emberei legalább ott legyenek. A szervezők ebbe készséggel beleegyeztek; a fórum mindenki számára nyitott, hivatalos személyek számára is. Megszületett az új formula, amellyel alighanem még gyakran találkozunk a jövőben: a hatalom nem tilt, nem irányít, de jelen van.
A körülbelül 200-250 résztvevőnek mintegy a harmada volt külföldi. Egypáran Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból és az NDK-ból, a többiek Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból. A keletiek mint valamilyen független mozgalom résztvevői, a nyugatiak a szociáldemokrácia balközepétől a békemozgalom balszárnyáig terjedő spektrum színeit képviselték.
Az első nap témája: mit várhat Európa a Szovjetunióban zajló folyamatoktól. A vitaindító előadásokat Vitányi Iván szociológus, Mary Kaldor, az END (European Nuclear Disarmament, Európai Atomleszerelés) vezető aktivistája, Kis János, lapunk egyik szerkesztője, Vajda Mihály filozófus és Cornelius Castoriadis filozófus (Franciaország) tartották. A délutáni vita jobbára Vajda és Cornelius Castoriadis tézisei körül forgott; mindkettő, de kivált az utóbbi igen határozottan kétségbe vonta, hogy a gorbacsovi programnak esélyei lennének.
A második nap a lelkiismereti szolgálatmegtagadás ügyének tárgyalásával kezdődött. A témát Haraszti Miklós (Beszélő) vezette le, majd egy börtönt megjárt és matematikusi állásától megfosztott szolgálatmegtagadó, a bulányista irányzatú katolikus Merza József kapott szót. Ugyancsak személyes tapasztalatairól beszélt James Skelly, aki az amerikai haditengerészet tisztjeként megtagadta a szolgálatot, mikor Vietnamba kívánták vezényelni. Egyébként a lelkiismereti fegyverelutasítás joga volt az a kérdés, amelyben a legvilágosabb konszenzus alakult ki a 17 országból összejött, sokféle pártállást és világnézetet képviselő közönségen belül.
Az utolsó vitatéma: egy összeurópai demokratikus mozgalom esélyei és problémái. Az előadók Vásárhelyi Miklós sajtótörténész, Mient Jan Faber, a holland Egyházközi Béketanács tagja és Tomas Mastniak ljubjanai szociológus. A délutáni vita legnagyobb eseménye az volt, hogy megszólaltak maguk a rendezők, Orbán Viktor, Nagy Andor és társaik. A tanácskozás létrejöttének körülményeiről, a hatóságok elrettentési és kisajátítási kísérleteiről beszéltek, és arról, hogy mindent meg is tettek a szabad, egalitárius vita biztosításáért. Tisztelet érte!
A kétnapos tanácskozás végén a Network emberei beterjesztettek egy nyilatkozattervezetet, melyet a jelen voltak igen nagy része aláírt. A nyilatkozat számunkra legfontosabb része sürgeti Kelet-Európa demokratizálását, a civil társadalom megszerveződését.
Elősegítette-e a tanácskozás az európai baloldal és kelet-európai függetlenek közötti jobb megértést? Ebben nem vagyunk egészen bizonyosak. A kölcsönös félreértések végig a levegőben voltak. Különösen a szociáldemokrata és a zöldpárti küldötteken volt érezhető, hogy nem érzékelik, mennyire szűkösek a demokrácia mozgási lehetőségei térségünkben, s hogy az igazi partnernek mindenáron a hatalmat szeretnék tekinteni. Mások viszont sok érzékenységről tettek bizonyságot.
Néhány szó a találkozó hivatalos résztvevőiről. Az érdemi vitába a Béketanács és a KISZ funkcionáriusai meg sem próbáltak bekapcsolódni, minden szereplésük szomorúan defenzív volt. Annál aktívabbak voltak – főként Barabás Miklós, a Béketanács főtitkára –, amikor arról volt szó, hogy eljárásrendi okvetetlenkedéssel megakadályozzák közös állásfoglalások születését. Igen tanulságos, hogy mennyire fontosak a – valódi vagy kitalált – procedurális szabályok a hivatalosság képviselői számára, mihelyt olyan nyilvános eseménnyel kerülnek szembe, amelyet nem tartanak kézben. Barabás „mint a tanácskozás teljes jogú résztvevője” kikérte magának, hogy az elnöklő Mary Kaldor az ő megkérdezése nélkül (tehát antidemokratikus módon, elnöki szerepkörével visszaélve) ismertetett egy Kádár Jánosnak címzett levelet, mely a Magyarországon fogva tartott lelkiismereti fegyverelutasítók szabadon bocsátását követeli (a levelet a jelenlévők számottevő része aláírta). Ugyanígy a saját demokratikus jogaira hivatkozva tiltakozott Barabás az ellen, hogy a Network javasolta nyilatkozatot mint a tanácskozás zárónyilatkozatát fogadják el a résztvevők – abba azonban bele kellett törődnie, hogy az előcsarnokban ki-ki (demokratikus jogaival élve) aláírja.
- Hírek [5]