A Hit Gyülekezete nevű karizmatikus keresztény közösség kálváriájáról először 1984-ben adtunk hírt (Külön-Beszélő 2., 1984. november)[SZJ]. A közösséget 1979-ben alapította hét fiatal, Isten Gyülekezete néven. Ma jóval több mint ezer hívük van. Legnagyobb gyülekezetük Budaörsön működik, kisebb csoportjaik szerte az országban megtalálhatók.
Feltehető, hogy a hatóságok nem éppen rokonszenvező figyelmét elsősorban gyors terjeszkedésükkel hívták föl magukra. Táplálhatta a velük szembeni előítéletet az is, hogy közösségi hitéletük sokban különbözik a nálunk megszokottól; nagy szerepe van benne például az extatikus vallási élmény kiváltásának. Ez nemcsak a hivatalos szervek értetlenségével találkozott; alighanem ellenszenvet váltott ki a hagyományos egyházak körében is, ahol persze a versenytársat sem okvetlenül nézik jó szemmel. Így aztán vélhetően csak a feléjük irányuló gyanakvást erősítette az is, hogy a Hit Gyülekezete elszánt szociális munkát végez: az evangéliumi morál szellemében igyekszik segíteni a rászorulókon, köztük alkoholistákon, kábítósokon és a bűnözés határvidékeire sodródottakon.
1983-ban kérte a Hit Gyülekezte (még régi nevén) az Állami Egyházügyi Hivatal elismerését. A választ több mint egy év letelte után kapták meg: tevékenységük úgymond sérti a közrendet és a közerkölcsöt, és zavarja a bejegyzett hitfelekezetek működését. 1985-ben mégis újabb bejegyzési kérelmet terjesztettek az ÁEH elé. Ezúttal három év sem volt elegendő, hogy a hivatal meghozza döntését. Csak közvetett utakon üzengetett a közösség vezetőinek, hogy ha eleget tesznek különböző – törvényesen nem követelhető – kívánalmaknak, esetleg szó lehet az elismerésről.
Közben azonban már a ’80-as évek eleje óta folyt a közösség hatósági zaklatása. Házkutatások, rendőrségi kihallgatások, fenyegetések és zsarolások követték egymást. Nem maradt el a rágalmazó hírek terjesztése sem, a pletykától a sajtó útján való befeketítésig (lásd ezekről Fehér Dániel cikkét a Magyar Ifjúság riportjáról, Beszélő 10., 1984.)[SZJ]. Volt, akit elüldöztek a munkahelyéről; a rendőrség előszeretettel jelent meg az egyház gyülekezeti helyein, istentiszteleti alkalmakkor.
Íme néhány eset ebből az évből.
1988 elején Nyíregyházán rendőrök keresték fel azt a háziasszonyt, akinél a gyülekezet két lánytagja, Kurczina Ildikó és Vajsz Katalin albérletben lakott. Jóindulatúan tudomására hozták azt a rágalmat, hogy a két leány természetellenes vonzalmat táplál kiskorú gyermekek iránt. Azt állították, hogy a gyerekeket az utcán szedik föl, s aztán albérleti szobájukba viszik. Az asszony nem ellenőrizte állításaikat, hanem azonnal kitette bérlőit.
A nyíregyházai közösség vezetőjét, Szanitter Zoltánt a rendőrség 1987 decemberében megpróbálta beszervezni. Amikor megtagadta az együttműködést, Vad Zoltán hadnagy közölte vele, hogy kirúgatják munkahelyéről, a Szabolcs-Szatmár megyei Pedagógiai Intézetből. Nem sokkal később az intézet igazgatója felszólította Szanittert, nézzen új állás után, mert júliustól nem kívánja alkalmazni.
1988 februárjában bevittek a pécsi rendőrségre egy Tamás Ferenc nevű fiatalembert. Tamás korábban köztörvényesként került összeütközésbe a rendőrséggel; megtérése óta gyökeres fordulat állt be életvezetésében. Kihallgatója, Nagy Ferenc hadnagy most gyülekezeti társairól tudakozódott nála, majd felszólította, legyen rendőrségi informátor. Tamás nemet mondott, erre négy rendőr nekiesett; rugdosták, ütlegelték, gumibottal verték a veséjét.
Ifj. Batári László megtérése előtt kábítószeres volt. Mihelyt tagja lett a budaörsi gyülekezetnek, jelentkezett nála a rendőrség. Megígérték neki, hogy elaltatják a kábítószer-fogyasztás miatti büntetőügyét, ha rendszeresen beszámol gyülekezeti társairól. Miután nem tudták beszervezni, 1988 januárjában tisztázatlan körülmények között beszállították egy elmegyógyintézetbe, ahol brutálisan bántak vele, és lehetetlenné tették, hogy közösségének tagjai fölkeressék.
1988 februárjában Budaörsön őrizetbe vették Dárdai Károlyt. A fiatalember megtérése előtt kábítós volt, azóta teljesen egészséges. Pécsről jött fel, közösségének néhány más tagjával bérel lakást, állandó munkahelye van. Négy rendőr jött érte, megbilincselték, és bármiféle határozat felmutatása nélkül elvitték. Az éjszakát fogdában töltötte; másnap Pécsre szállították, ahol kihallgatták, majd elengedték.
A Hit Gyülekezetének balatonfüredi csoportja a sorozatos zaklatások hatására idén nyártól a közeli Aszófőn, Vörös László Hunyadi J. u. 36. sz. alatti házában kívánta megtartani istentiszteleteit. A ház felújítása és egy részének átalakítása istentiszteleti célra június 12-én fejeződött be. A gyülekezet délután hálaadó istentiszteletet tartott. A korán nyugovóra tért házigazda éjfél után arra ébredt, hogy ég a ház. Vörös László, mint általában, ezúttal sem zárta kulcsra ajtóit. Így sikerült kimenekülnie, még mielőtt a konyhai gázpalack felrobbant volna. A tűzoltóság, amely feltűnően sokára érkezett meg, már csak a teljesen kiégett házat árasztotta el vízzel.
A Hit Gyülekezete tagjai közül elsőnek Csamangó Zoltán ért az égő házhoz. Ő riasztotta a balatonfüredi gyülekezet vezetőjét, Petrőcz Leventét, majd Petrőcz kocsiján elindult Budapest felé. Az autópályán, a 45-ös km-táblánál levő Áfor-kútnál az autó elromlott. Néhány nappal később, miután megállapodott a szerelőkkel, visszatért a megjavított kocsihoz. Hirtelen egy rendőrségi autó állt meg mellette. Igazoltatták, majd iratait elvéve mint autótolvajt durván a rendőrautóba parancsolták. Ott minden előzmény nélkül tarkón ütötték, és budaörsi kapcsolatairól kezdték faggatni. (A Hit Gyülekezetének Budaörsön van a központja.)
A rendőrök a kocsival a közeli autópálya-parancsokságra hajtottak. Az épületbe belépve az egyik nyomozó rögtön újból tarkón vágta a fiatalembert, majd arról faggatták, kik és miért járnak a gyülekezetbe. („Ki a szervező?” – „Az Úr”. „Ki? Te szemétláda, szétrugdoslak!”) Egy nagytermetű nyomozó megpróbálta a földre kényszeríteni Csamangó Zoltánt, majd miután ez nem sikerült, fojtogatni kezdte. („Hány kiló vagy?” – „Nem tudom”. „A duplájára leszel verve!”) A folyamatosan fenyegetőző rendőrök ezután Budaörsre, a gyülekezeti házhoz vitték Csamangó Zoltánt. A két rendőr be akart hatolni a házba, de Petrőcz Árpád nem engedte be őket. A rendőrök őt is igazoltatták, azután fenyegetőzve elvonultak, Csamangó Zoltánt is otthagyva.
Június 17-ére idézte be a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság a közösség pécsi gyülekezetének négy tagját (Kovács Klára, Vidákovics Nándorné, Kustra Zsuzsa és Somogyvári Tímea Pécs, Ifjúság útja 7/a. sz. alatti lakosokat), mert bérleményükben otthont adnak a helyi hívő csoportnak. A rendőrség pénzbüntetés, további igazoltatások és ellenőrzések kilátásba helyezésével fenyegette őket, információt próbáltak szerezni tőlük a közösség életéről, vezetőiről, s mind a négyüket vallásos tevékenységük beszüntetésére szólították fel.
A fenti események szomorú bizonyítékai a lelkiismereti jogok felemás helyzetének Magyarországon. A hivatalos szervek, nem titkolva, hogy amerikai pénzt remélnek az ügylettől, elismert vallásfelekezetté nyilvánították a gyakorlatilag nem létező mormon közösséget, ugyanakkor súlyos és ijesztő zaklatásoknak teszik ki a társadalmi bajok orvoslásán is hatékonyan munkálkodó Hit Gyülekezetét és annak tagjait.
- Állam és egyház [8]