Kristály Gyula, az ózdi vasmunkás, aki már 1987-ben röpcédulákon hirdette, hogy a Kádár–Lázár-féle politika csődbe viszi az országot, levelet kapott az Igazságügyi Minisztériumtól. Tudatják vele, hogy az Elnöki Tanács kegyelemből mentesítette a büntetett előéletéhez fűződő hátrányok alól.
Ilyen kurtán-furcsán. Szó sincs rehabilitációról, annak az elismeréséről, hogy Kristály Gyulának igaza volt. A levélből még az sem derül ki, hogy az elítélt korántsem csupán büntetett előéletű, hanem felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt áll, azaz, ha úgy tetszik, szinte bármikor lecsukható.
A kegyelem nem szüntette meg Kristály Gyula tartozását, amely úgy keletkezett, hogy az ítélet 21 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ennek részleteit ma is fizetnie kell. Nem szüntette meg, hogy nyugdíjából visszamenőleg levonják azt az összeget, amelyet vizsgálati fogsága idején tévesen fizettek ki a számára. Annak ugyanis, aki börtönbe került (vagy hosszabb időre külföldre utazott), a közelmúltig nem járt nyugdíj – hiába dolgozott meg érte, és hiába fizette a nyugdíj-hozzájárulást egy életen át. Az 1975-ben hozott abszurd jogszabályt 1989. január 1-jén szüntették meg.
De nem visszamenőleges hatállyal. Kristály Gyulának tehát ma sem jár az a nyugdíj, amit 1987-ben három hónapon át kipostáztak a címére. Felháborodásának a fáradhatatlan tiltakozó újabb levélsorozatban adott hangot. Leveleiből egyet közlünk:
Dr. Nagy Sándor úrnak
a SZOT főtitkárának
Tisztelt főtitkár Úr!
Kérem szíves közbenjárását és sürgős intézkedését az alábbiakban leírt panaszom azonnali orvoslása ügyében. A Társadalombiztosítási Igazgatóság, amely újabban a nyugdíjak folyósítását intézi, 1989. január 1-től a havi 6060 forint nyugdíjamból megkezdte letiltani 1590 forintos részletekben azt a 12 360 forintot, amit – állításuk szerint – részemre jogtalanul folyósítottak! Az előzmények a következők:
Énellenem politikai bűncselekmény elkövetése címén eljárás indult a múlt évben, és ennek kapcsán három hónapig előzetes letartóztatásban voltam. Ez alatt az idő alatt a nyugdíjamat az azóta elvált feleségemnek folyósították. A hazánkban történt politikai változások hatására a bíróság szabadlábra helyezett, és büntetésemet négy évre felfüggesztette. Legnagyobb meglepetésemre a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a múlt év végén közölte velem, hogy a 17/1975 MT. rendelet 209. § 1. bekezdése alapján a letartóztatásom idejére nekem nyugdíj nem jár, és azt tévesen folyósították. Ezért a háromhavi tévesen folyósított, összesen 12 360 forint nyugdíjat havi 1600 forintos részletekben tőlem letiltja.
A múlt év novemberében megjelent a sajtóban egy cikk, amely közölte, hogy az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsa fenti rendeletet alkotmánysértőnek találta, és annak eltörlésére javaslatot tett! Miután a Társadalombiztosítási Igazgatóság ez év januártól megkezdte a nyugdíjamból a letiltást, ezért levélben fordultam az Alkotmányjogi Tanácshoz. Levelemre Dr. Kereszti Csaba aláírással a következő választ kaptam: Tájékoztatásul közlöm, hogy az Ön által sérelmezett jogszabályt a Minisztertanács 1989. január 1-jei hatállyal módosította, és az új jogszabály értelmében a személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt álló nyugdíjas a 30 napot meghaladó időtartamra sem veszti el a nyugdíját!
Miután tőlem éppen az új jogszabály életbelépésétől kezdve kezdte meg letiltani a társadalombiztosító a fenti összeget, ezért én ez év március 23-án az itt mellékelt levelet küldtem a Társadalombiztosító Főigazgatóságnak. Erre a levelemre a mai napig nem kaptam választ!
Kérem Főtitkár Úr! Én jelenleg is tagja vagyok itt Ózdon a Nyugdíjas Vasas Szakszervezetnek. Ennek figyelembevétele alapján kérem, hogy szíveskedjen a panaszomat kivizsgáltatni, mert az az érzésem, hogy az újonnan megalakult társadalombiztosító „Állam az Államban”, mivel nem veszi figyelembe az emberi jogokat sértő rendeletek eltörlését, és tovább is alkalmazza azt! Ugyanakkor 30, 40 ezer forint nyugdíjakat fizet érdemtelenül olyan személyeknek, akik a magyar dolgozó társadalmat a jelenlegi kétségbeejtő helyzetbe vezették! Nem azt kell tehát sújtani, aki évtizedeken át becsületesen dolgozott, és csekély nyugdíjából tengődik, hanem azokat, akik felelőtlenül tönkretették ezt az országot! És ezt már az Országgyűlés őszi ülésszakán egy budapesti képviselő is javasolta, és a javaslatát az Országgyűlés elfogadta. De úgy tűnik, könnyebb egy kisnyugdíjast rendeletekkel sújtani, mint a csalókat felelősségre vonni!
Kérem a sürgős közbenjárását!
Ózd, 1989. április 17.
Tisztelettel:
Kristály Gyula
3600 Ózd, Szabolcs köz 1/b.
A levelek hatására megszüntették a nyugdíjtartozás levonását. Ismét méltányosságból.
Úgy látszik, a rendszer aggkori „bőséges észfogyatéka” következtében azt sem veszi észre, hogy megbukott. Még mindig azt képzeli, hogy méltányosságot és kegyelmet várnak tőle.
Holott a bocsánatkérés volna a legkevesebb, amivel – törődött állapotára való tekintettel – megúszhatná.
Hivatkozott cikkek
- Jogvédelem [7]