Vajon mit gondoltak az országgyűlési képviselők, amikor júniusban megszavazták a népszavazásról szóló törvényt? Azt talán, hogy csak a kormány ír ki majd a törvény alapján népszavazást? Akkor nem jutott eszükbe, hogy ez pénzbe kerül? Merthogy most úgy fel vannak háborodva, hogy a népszavazási kezdeményezés megzavarta a törvényalkotás folyamatát és sokba fog kerülni…
Nem vitás, a népszavazási kezdeményezés „zavart” keltett. „Zavart” bizony, mint ahogy „zavar” az elmúlt évtizedek egyhangú tespedéséhez képest mindaz, ami itt Monor, Lakitelek és az 1988. májusi pártértekezlet óta történik. Ez a „zavar” azonban előfeltétele egy új, sokszínű rendnek.
Nagy ceremóniával rendezte meg a kormány és az országgyűlés a köztársaság kikiáltását. A köztársaságot kikiáltották – de köztársaság még nincs. Jogállamiságról szavalnak – de az első adandó alkalommal késznek mutatkoznak semmibe venni egy néhány hónappal korábban hozott törvényt, a népszavazási törvényt. Olyan ötletekkel állnak elő, hogy a négy kérdésre vonatkozó aláírásgyűjtés nem jogszerű (Kulcsár Kálmán), hogy előbb tartsák meg az elnökválasztást, utána az esetleges népszavazást (Kilényi Géza), vagy tartsák meg egyszerre (Tóth Zoltán kormányszakértő), vagy egy hét különbséggel (Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes). Mindenesetre úgy, hogy a népszavazáskor már kész helyzettel találják szembe magukat a szavazók. S ha el is álltak végül e nyilvánvaló törvénysértésektől, azért fenntartották maguknak a jogot – a jogtalanságot –, hogy módosítsák a kérdéseket, illetve hozzájuk fűzzék saját magyarázataikat. (Gondoljunk el egy olyan képviselő-választást, ahol a szavazólapon agitálnak az egyik jelölt mellett.) Szemlátomást még mindig úgy érzik: elhatározás dolga, hogy tiszteletben tartják-e a törvényt. Íme a jogállam. Vajon mi a biztosíték, hogy más új törvényeket inkább tiszteletben tartanak.
Köztársaság még nincs, a köztársaságot meg kell teremteni. Ehhez kell népszavazással alátámasztani a demokratikus átalakulásnak azokat a biztosítékait – a munkahelyi párttevékenység tilalmát, a pártvagyon felosztásához szükséges elszámolást és a munkásőrség utód nélküli megszüntetését –, amelyek a háromoldalú megállapodásokból kimaradtak. Mert a biztosítékok nélkül a háromoldalú megállapodás csak olyan engedmény, amilyen engedmények rendszere a kádárizmust kádárizmussá tette, s nem lehet a demokratikus átalakulás olyan alapokmánya, amelyet az egész társadalom elfogad és tisztel. Amíg ezeket a biztosítékokat csak az Országgyűlés szavazza meg, nem bízhatunk jobban bennük, mint amennyire Maróthy László bízhatott a vízlépcsőt támogató tavalyi határozatban. Ha a kormány néhány hónap múlva az ellenkezőjét terjeszti elő, a parlament azt is megszavazza. Népszavazási IGEN kell ahhoz, hogy e biztosítékok érvényét senki se vonhassa kétségbe a jövőben.
Köztársaság még nincs, a köztársaságot meg kell teremteni. Ehhez kell népszavazással kikövetelni azt, hogy ne csak a pénzügyminiszter ismerje el az Országgyűlésben, hogy nem tud számot adni arról, hogy miből jött össze a pártvagyon, hanem maga a párt és a többi szervezet számoljon el ezzel a vagyonnal az országnak. Népszavazási IGEN kell ahhoz, hogy adják is át a vagyonukat a népnek.
Köztársaság még nincs, a köztársaságot meg kell teremteni. Ehhez kell népszavazással úgy dönteni, hogy – Csengey Dénes szavaival – előbb a köztársaság, aztán a köztársasági elnök. Előbb a pártok egyenlő működési feltételei. Előbb a fegyveres erők depolitizálása. Előbb új sajtótörvény, egyenlő esélyek a tömegkommunikációban. Mindazoknak a privilégiumoknak az eltüntetése, amelyek nélkül nincs demokratikus választás. Ezeket követően, de még mindig előbb, az új Országgyűlés megválasztása szabad választáson. És csak azután a köztársasági elnök. Népszavazási IGEN kell ahhoz, hogy – Balla Éva szavaival – ne az utolsó nem szabad választás járassa le, hanem az első szabad választás tegye hitelessé az új demokratikus intézményeket.
Mert nem véletlen, hogy pont ebbe javított bele az Országgyűlés. Csak azt az egy szócskát húzták ki a kérdésből, hogy a szabad képviselőválasztást ne előzze meg az elnökválasztás. Az a Fekete János szisszent fel a szabad szóra s kezdeményezte a törlését, aki a külügyi bizottságban negyedmagával ellenezte, hogy az Országgyűlés elítélje az 1968. augusztus 21-i beavatkozást. Nem tetszik neki, ha valaki különbséget tesz szabad és nem szabad választás, szabad és nem szabad ország között. Népszavazási IGEN kell ahhoz, hogy ezt a különbséget ne felejtsük el soha.
- Harmadik oldal [6]