A szovjet katona szolgálati kötelessége…
1979-ben a veszprémi kis falu főutcáján a hazafelé tartó B. Pál, 25 éves fűtésszerelőta kocsmából kitántorgó két részeg szovjet katona egyike kb. 10 méter távolságtól pisztollyal mellbe lőtte.
A szovjet katona és a magyar fűtésszerelő előzőleg nem ismerték egymást, és a lövést nem előzte meg közöttük semmiféle incidens. A katona sportpisztollyal lőtt. Ez a fegyver nincs rendszeresítve a Szovjet Hadseregben; a katona a kocsmában akarta értékesíteni, de nem akadt rá vevő.
B. Pál életét az orvosok megmentették, de munkaképességét véglegesen elvesztette, jelenleg is rokkantsági nyugdíjas. A két szovjet katonát a szovjet katonai bíróság ítélte 4, illetve 7 évi börtönre.
Az eset polgári jogi részét (kártérítés) a Magyar–Szovjet Vegyes Bizottság vonta hatáskörébe. B. Pál tőlük kérte, hogy a rokkantnyugdíja és a szakmunkás-átlagkeresete közötti különbözetet, valamint nem vagyoni kárát térítsék meg.
Megkapta a járadékot, és a Vegyes Bizottság Magyar Tagozat Titkársága 1985-ben (!!!) 250 000 forint nem vagyoni kártérítést fizetett ki részére.
B. Pál nem értette, hogy az évek során miért nem hívták tárgyalásra vagy meghallgatásra, miért nem ismertették a jogait, miért nem indokolták a döntéseket, miért nem közölték azt sem, hogy a döntéssel szemben hová lehet apellálni. Az egész ügyet titkosan kezelték, még a képviseletét ellátó jogsegély-szolgálati jogtanácsossal sem voltak hajlandóak szóba állni a HM-ben (a Vegyes Bizottság Magyar Tagozat Titkárságán).
Nemrégen birtokába került az az orvosi szakvélemény, amely alapján 1983-ban a Fővárosi Bíróság peren kívüli eljárás keretében azt javasolta a Vegyes Bizottságnak, hogy B. Pál részére nem vagyoni kártérítésként 350 000 forintot fizessen.
A Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét a Magyarország és a Szovjetunió között létrejött és Magyarországon az 1957. évi 54. sz. tvr-tel kihirdetett egyezmény szabályozza.
Az Egyezmény szerint, ha a szovjet csapatok állományába tartozó személy magyar állampolgárnak kárt okoz, kétféle reparáció lehetséges.
Ha a szovjet katona a jogsértést szolgálati kötelezettsége teljesítése közben okozta, akkor az ügyben a Magyar–Szovjet Vegyes Bizottság illetékes eljárni: a sérelem orvoslását jelentő döntését nem kell indokolnia, ellene jogorvoslati lehetőség nincs.
Ha azonban a szovjet katona a kárt szolgálati kötelezettségén kívüli tevékenységével okozza, az eset elbírálására a magyar bíróság illetékes, a magyar jogszabályok alkalmazásával.
Miután B. Pál minderről tudomást szerzett, kérte a Vegyes Bizottság Magyar Tagozat Titkárságát, hogy egészítsék ki a nem vagyoni kártérítés 250 000 Ft-os összegét a bíróság által javasolt 350 000 Ft-ra, különös tekintettel arra, hogy ügyében egyébként is a Vegyes Bizottság helyett a magyar bíróság lett volna jogosult eljárni.
Válaszában a titkárság közölte, az ügy elbírálására kizárólag a Vegyes Bizottság illetékes, és döntése ellen fellebbezés nincs. A szovjet katona, amikor a sportpisztollyal részegen rálőtt B. Pálra, szolgálati kötelességét teljesítette.
Azon nem csodálkozunk, hogy a magyar Honvédelmi Minisztérium egy magyar fűtésszerelővel szemben a Szovjet Hadsereg érdekeit védi. De vajon a Szovjet Hadseregben miért jár a szolgálati kötelesség teljesítéséért 7 év börtön?
Idézés
Az Állampolgár idézést kapott (lezáratlan borítékba téve találta a levélszekrényében).
Tanúnak invitálták a Budapesti XI. ker. Rendőrkapitányságra a Bü. 100/1988. sz. büntetőügyben.
A jóhiszemű Állampolgár (noha nem emlékezett olyasmire, hogy a közelmúltban bűnesetnek lett volna tanúja) a megadott helyen és időben megjelent, hogy állampolgári kötelességének eleget tegyen. Megtette ezt annál is inkább, mert elmaradása esetére az idézés szankciókkal fenyegette.
A kapitányságon az udvarias Civilruhás fogadta, mosolyogva. Kedvesen tudakolta, tudja-e, miért hívták. A nemleges válasz után a Civilruhás az Állampolgár olvasmányai után érdeklődött, és azt firtatta, honnan szerzi be őket. Segített is, megnevezte az Állampolgár egyik barátját, akitől szamizdat-kiadványokat lehet vásárolni. Kíváncsi volt arra is, hol, mikor, hogyan ismerkedtek meg egymással, és mostanában milyen gyakran találkoznak.
A jóhiszemű Állampolgár pedig beszélt, beszélt, már el is felejtette, hogy miért is citálták tulajdonképpen ide, illetve aggódva megkérdezte: csak nem a barátja elleni ügyben hallgatják ki? A Civilruhás sietve megnyugtatta, hogy a barát ellen nincs folyamatban büntetőeljárás.
Majd tovább „beszélgettek”, most már csak általában társadalompolitikai kérdésekről, „baráti légkörben”.
Végül békében váltak el, ki-ki fenntartva álláspontját.
Egy másik állampolgárt egyszerűen telefonon „kérettek” át munkahelyéről a kerületi kapitányságra, mert kérdezni szerettek volna valamit, a véleményére voltak kíváncsiak, úgymond.
De van, akit a munkahelyén keresnek fel egy kis „eszmecserére”.
Vidéken gyakran az állampolgár munkahelyi vezetőire (igazgató, személyzetis, párttitkár) bízzák az „elbeszélgetést”, előzetes instruálás után.
Természetesen minden esetben a megfélemlítés, elszigetelés, adatgyűjtés a cél, nem az „eszmecsere”.
Az állampolgárok ilyetén zaklatása kimeríti a hivatali visszaélés törvényi tényállását, azaz bűncselekmény.
Hogyan lehetne ezeket a bűncselekményeket, zaklatásokat elkerülni? Viszonylag nagyon egyszerűen. Nem kell hozzá más, csak egy kis öntudat és cseppnyi talpraesettség.
A telefonos és egyéb szóbeli invitálásokat udvariasan, de határozottan el kell utasítani. (Vagy egyszerűen nem kell megjelenni az így-úgy megadott helyekre, időpontokra.)
A nem létező bűnügyekben történt beidézéseknél pedig következetesen ragaszkodni kell a „tárgyhoz”, azaz a leghelyesebb minél kevesebbet beszélni – (annál) jobb lesz mindenkinek, kivéve persze...
Munkahelyi zaklatások esetén közölni kell, hogy kizárólag a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekben kérhetnek felvilágosítást. Vagy ha magánügyekről, barátokról óhajtanak diskurálni, akkor beszéljünk inkább arról, hogy tart-e szeretőt az igazgató, vagy mennyi zsebpénzt ad a férjenek a személyzetis...
Rendőr a rendőrnek...
A rendőr az általa engedély nélküli sajtóterméknek minősített írásjellel ellátott papírlapokat lefoglalja, de még kérésre sem ad átvételi elismervényt.
A rendőr életveszélyesen megfenyegeti az intézkedését elszenvedő állampolgárt.
A rendőr dühében megüti az ellenállást nem tanúsító állampolgárt.
A rendőr agyba-főbe veri a békés tüntetésre készülő állampolgárt.
A rendőr...
A Btk. szerint a hivatali visszaélés, a bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás, a jogellenes fogva tartás súlyos bűncselekmény, 2-3-5 év szabadságvesztéssel sújtható.
A BE (büntetőeljárás) a rendőrt kiveszi az általános eljárási szabályok hatálya alól, és a rendőrrel szembeni büntetőeljárás megindítását előzetes feltételhez köti.
Rendőr ellen feljelentést csak rendőr tehet.
Rendőr ellen nyomozást csak a katonai ügyészség folytathat le, ha az eljárás alá vont rendőrt a főnöke, a „rendőrfőnök” feljelenti a katonai ügyészségen, ahol az ügyet rendőrtiszti rendfokozatú katonai (rendőr) ügyész vizsgálja ki.
Tehát, ha a rendőr beosztott bűncselekményt követ el, akkor csak a rendőr főnök belátásától függően indulhat vele szemben eljárás a rendőr ügyész előtt.
A jogsértést kényszerűen elszenvedett állampolgárt még annyi jog sem illeti meg, hogy a feljelentése alapján indítson eljárást a rendőr ügyész a rendőr ellen. (Annyi „joga” azért van, hogy ha a rendőr főnök nem tesz feljelentést rendőr beosztottja ellen a rendőrügyészségen, akkor kérheti a legfőbb ügyésztől – illetve annak rendőr helyettesétől –, hogy a rendőr főnök helyett tegyen feljelentést a rendőrügyészségnél.)
A rendőr főnök feljelentés helyett fegyelmi eljárási folytathat le a beosztottjával szemben a rendőrségen, ahova az állampolgárt tanúként beidézhetik (akár négyszer is), majd végül megállapítja a rendőr, hogy a rendőr ártatlan.
A fegyelmi eljárás lehetőségének ellenére esetenként a feljelentésre is sor kerül.
Ilyenkor gyakran már a nyomozást is megtagadja a rendőr ügyész a rendőrrel szemben, vagy – hogy ne legyen olyan unalmas – a nyomozást követően megállapítja, hogy bűncselekmény nem történt, esetleg (ha a tényállás lehetővé teszi) bizonyítottság hiányában szünteti meg az eljárást.
Példák vannak mindegyik változatra tucatjával. Manapság sok szó esik a jogállamiságról, új törvényeket hoznak, régieket módosítanak.
Sürgősen sort kellene keríteni a hivatkozottak felülvizsgálatára, módosítására is, és a rendőrügyészségeket, rendőrbíróságokat, rendőrkiváltságokat mielőbb meg kellene szüntetni (hátha megszűnne a rendőrállamiság is).
- Jogvédelem [6]