Akik a „mindenben teljesen egységes Szolidaritás” ábrándképét kergették, azoknak számára sokkoló lehetett az a felismerés, hogy a Szolidaritás vezetőségében már korán kialakult három politikai központ. Az első ilyen központ a Parlamenti Polgári Klub Elnöksége (lengyel rövidítése: OKP); a második Tadeusz Mazowiecki és kormánya; a harmadik pedig Lech Walesa és a Szolidaritás szakszervezet Országos Végrehajtó Bizottsága Gdanskban. Régi időkre asszociáló lengyelek e központokat Famíliának, Kíséretnek és Udvarnak nevezik.
A Família olyan politikusok csoportja, mint Bronislaw Geremek, Jacek Kuron, Adam Michnik és mások. Törzsállományába tartoznak az ún. laikus baloldal képviselői, a keresztényszocialisták egy csoportja és a szociáldemokrata beállítottságú személyiségek is. Ez az Elnökség évek óta nyílt harcot folytat Glemp bíboros érsekkel, ők a legszervezettebbek, legösszetartóbbak.
A Kíséretnek elnevezett csoport Mazowiecki kormányával egy időben született. Nem homogén csoport, inkább barátok, politikusok és a kormány tagjainak ideiglenes koalíciója, melynek tagjai különböző iskolákból kerültek ki. Együttműködnek az Egyházzal. Bár vannak közöttük olyanok is, akik a katolikus baloldal hívei, főként liberális beállítottságúak. Nem rendelkezik olyan átütő erővel és szervezettséggel, mint az előző csoport. A mértéktartás, a megfontoltság és a miniszterelnök bizalomgerjesztő szolidsága jellemzi őket.
Az Udvarnak elnevezett csoportot a legnehezebb jellemezni, mert tagjai inkább szakszervezeti irányultságúak, mintsem politikaiak. Vezetőjük maga Walesa, aki a doktrinerség ellentéte, nemzeti vezető, pragmatikus személyiség, akit nem lehet sehová sem besorolni. Sem nem jobboldali, sem nem baloldali. Szoros a kapcsolatuk az Egyházzal.
A fenti három csoport kialakulása korántsem jelenti a széthúzást. Sőt, egymással szorosan együttműködnek. Például Jacek Kuron az egyik leglojálisabb miniszter, Walesa pedig nem ígért vak támogatást a kormánynak, viszont amiben csak tudja, támogatja (például külföldi gazdasági támogatás szerzésével).
Parlamenti Polgári Klub
A Szolidaritás egységes zászlaja alatt a szejmbe bejutott képviselők megalakították a Parlamenti Polgári Klubot (a továbbiakban PPK), amelynek feladata volt, hogy egységben tartsa a képviselőket. E Klubnak 255 tagja van. Időközben, a mindennapi politika gyakorlatában azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a képviselők különféle politikai csoportokat, érdekeket képviselnek, s egyre gyakoribb az igény, hogy a PPK különböző frakciókat alakítson, hogy különböző pártos formálódások jöjjenek létre. Maga Lech Walesa kéri az embereket arra, hogy alkossanak politikai pártokat, hogy a politikai pluralizmus megvalósulhasson Lengyelországban is.
Hogy milyen pártok megalakulásáról lehet szó, azt a PPK-n belül fellelhető irányzatok sejtetik.
Egy részük az integritás híve. Ők károsnak tartják a politikai frakciók kialakulását a Klubon belül, különösen addig, amíg a kommunisták le nem teszik a fegyvert. A legfontosabbnak az egységet tartják. Szerintük egy közös politikai pártot kell alakítani a PPK és a Szolidaritás bázisán. (Ennek hívei pl. B. Geremek és A. Michnik is.) E csoport képezi az erős kisebbséget. A gyenge többség a pluralizmus pártján van. Szerintük a politika természete az érdekek különválása, ennek akadályozása természetellenes, komoly konfliktusokat okozhat. Az az igény is felmerült, hogy a PPK elnöksége dolgozzon ki egy eszmei-erkölcsi programot, amelyhez mindannyian tudják magukat tartani, de a különféle gazdasági érdekeket különféle csoportok képviselhessék. A két ellentábor között feszült egyensúly áll fenn.
Színskála
Az alapvető politikai megoszlás, a baloldal – centrum – jobboldal megoszlása is élesen kirajzolódik már a PPK-n belül. Rajtuk kívül vannak „el nem kötelezett” képviselők is, akik nem kívánnak részt venni semmilyen politikai csoportban sem.
A baloldalhoz a hagyományos szocialisták (PPS) és a szociáldemokraták tartoznak. A szocdemek (így például) A. Michnik, J. Kuron és B. Geremek szerint nem megfelelő a jobb és bal felosztás. Szerintük kifejezőbb a nyitott és a zárt orientáció szerinti felosztás, melyben az Európára és a világra való nyitottság és a bezárkózási politika különbségét kell hangsúlyozni. E nézetet mintegy 30-an vallják. A mérsékelt baloldalon állnak a munkásönkormányzat hívei, akik a tulajdonformák átalakítását kívánják. Hangsúlyozzák, hogy nem szociáldemokraták, mert ennek más, rosszabb a jelentése itt, mint Nyugaton. A közép- és nagyvállalatok esetében a legjobb megoldásnak a dolgozói részvények formáját tartják. Nem osztják a liberálisok véleményét: nem kívánnak mindent privatizálni.
A szakszervezeti centrumnak kb. 60 képviselője van, közöttük a Katolikus Értelmiségi Klub képviselői is megtalálhatók. Ők másodrangúnak tartják az ideológiát, de annál fontosabbnak a szakszervezetek szerepét a gazdasági átalakulásban. Szerintük szükség van az erős, de programjában mérsékelt szakszervezetre, így fontos Walesa és a Szolidaritás tekintélye Lengyelország helyzetének stabilizálásában. A liberálisokkal és a parasztokkal ellentétben nem kívánnak a PPK keretein belül szekciókat alakítani.
Nem szervezett, de a Katolikus Értelmiségi Klubbal áll kapcsolatban kb. 60 képviselő. Laza föderáció ez, főként a vallási szerveződésekre, a nagypolitikában pedig egész Lengyelország, nem pedig egyes csoportok, irányzatok ügyeire figyel.
A centrum jobbszárnya, a parasztság a legkevésbé stabil eleme a PPK-nak. Nekik mások az érdekeik és a problémáik, mint a Szolidaritásnak. Ők azok, akik a leggyorsabban akarnak saját pártot alapítani, amely külön parasztpártként indulna a helyhatósági választásokon, de a kommunisták kapitulálásáig az egységet is fontosnak tartják. Mivel az egyéni parasztság – a termelők – érdekeit képviselik, a liberális gazdaság hívei.
A liberálisok és konzervatívok táborának kb. 50 képviselője ül a szejmben. Még nem igazán egységes csoport, de az idetartozók határozott gazdasági nézeteket vallanak. Nem akarnak egyebet, mint hogy az új gazdasági rend semmiben se emlékeztessen a szocializmusra. Az állami tulajdont háttérbe szorítanák, és nem fogadják el a vállalati önkormányzati rendszert. Csak a magántulajdon és a dolgozói részvények rendszere segítheti elő Lengyelország nemzetközi felzárkózását. A liberálisok, keresztények és nemzetiek jobbközép irányzatát olyan liberálisok képviselik, akik a nemzeti demokrácia hagyományaihoz kapcsolódnak. A társadalmat csak pénzzel lehet tevékenységre ösztönözni, ki kell kényszeríteni a munka termelékenységének és minőségének javulását. A társadalom szociális biztosítása az állam és nem a gazdaság feladata. Liberális gazdaságot akarnak egészen minimális állami beavatkozással.
A fenti csoportosulásokon kívül a PPK-ban megtalálhatók az előbbiektől is jobbra álló személyiségek. A Független Lengyelország Konföderációhoz vagy a Glemp által támogatott Keresztény-Nemzeti Egyesüléshez tartoznak, és a régi erkölcsi hagyományokhoz, a keresztény értékekhez vonzódnak.
Kérdés, hogyan fog együttműködni ez a sokféle csoport. Mind a bal-, mind a jobboldalnak el kell ismernie a másik jogát a létezéshez, s úgy kell politizálnia, hogy ne taszítsa az országot szakadékba. Ez egyikük számára sem lesz könnyű feladat.
- Külföld [6]