– Milyen pártok és szervezetek működnek Bulgáriában ?
Ognyan Szaparev: A több mint egy hónapja, Szófiában folyó kerekasztal-tárgyalás ellenzéki résztvevője a Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ), amely több pártot és a mienkhez hasonló klubot tömörít magában. Tagja például a Szociáldemokrata Párt és a Nikola Petkovról elnevezett új parasztszövetség is. (Nikola Petkov földműves, forradalmár és demokrata volt, akit 1947-ben megöltek a kommunisták.) A legnagyobb létszámú a Potkrepa nevű független szakszervezet.
– Kik vesznek még részt a kerekasztal-tárgyalásokon?
O. Sz.: Az ellenzékről még annyit: a DESZ-t az ismert filozófus, Zseljo Zselev vezeti. A DESZ újabban saját lapot ad ki: a Demokráciát. A Szociáldemokrata Pártnak is van hetilapja: a Szvoboden Narod (Szabad Nemzet), és várhatóan a Demokrata Párt is kiadja saját újságját. A tárgyalásokon a kommunistákhoz a magukat függetleneknek nevező hivatalos szakszervezetek, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége, a Komszomol és hasonlók csatlakoztak. Harmadik félként a régi Földműves Szövetség szerepel, amely igyekszik elhatárolni magát a kommunista párttól, és elképzelhető, hogy egyesülni fog az új parasztszövetséggel.
– Érdeklődik-e a lakosság a kerekasztal-tárgyalások iránt?
O. Sz.: Bulgáriában eddig soha nem látott forrongás észlelhető, mindenki érdeklődik a politika iránt. A sztrájkok száma mostanában csökkent ugyan, de egyre gyakrabban öltenek politikai színezetet, mert az üzemek vezetőinek eltávolítását tűzik ki célul. Soha nem volt ilyen mozgalmas, izgalmas a politikai élet, másrészt viszont soha nem voltak ilyen üresek a boltok.
A tárgyalásokat mindenki figyelemmel kísérheti, a tévé is, a rádió is közvetíti a hetente egyszer, két óra hosszáig tartó ülésszakokat. A közvélemény úgy látja, hogy nagyon lassan haladnak előre, a BKP nem tesz engedményeket, s így az egész egy helyben topogás, semmi más.
– Mik a legfontosabb témák a kerek-asztalnál?
O. Sz.: Amiről a leghevesebb vita folyt, oszlassa-e fel a kommunista párt munkahelyi szervezeteit. A kommunisták ebbe nem egyeztek bele, azzal az indokkal, hogy ez nem lenne demokratikus. Mivel – úgymond – immár nem érvényes a demokratikus centralizmus elve, ez ügyben sem hozhatnak felülről rendeletet! Így megszületett a kompromisszum: a pártszervezetek tagsága döntse el, hogy marad-e, vagy feloszlatja-e magát. A pártszervezetek csak a katonaságnál és a rendőrségnél szűntek meg egységesen, viszont a kisvárosokban és a falvakban még szép számmal működnek.
A kerekasztalnál gyakran kritizálnak egyes vezető személyeket, az általuk elkövetett hibákat. Volt például egy találkozás a belügyminiszterrel, akinek sok éles és kényelmetlen kérdést tettek fel. Meglátszik, hogy a DESZ még fiatal, még csak most tanulja a politizálást és bár kritikusak, jól támadnak, nem mindig tudnak úgy irányítani, hogy a legfontosabb kérdések kerüljenek terítékre.
– Van-e valami sajátosan bolgár abban, ahogy önöknél a változások történnek?
O. Sz.: Magyarországon a társadalom viszonylag aktívabb volt politikailag. Nálunk hirtelen ébredt fel ez az aktivitás, és a kezdő lökést egy felülről jövő fordulat adta meg. Csak most kezd mozgásba jönni a társadalom, az ellenzék még viszonylag gyenge, és nem igazán indult el a demokratikus reformokat követelő, alulról jövő mozgalom.
– A tévében nagy tömegeket láthatunk. Ki toborozza őket?
O. Sz.: Sok tömeggyűlést rendeznek, különösen a nagyvárosokban. A gyűléseket a rádióban, az újságban, plakátokon hirdetik meg. A Nezaviszimoszt (Függetlenség) című szamizdat újságot például falragaszokon terjesztik Szófiában. A legkülönbözőbb helyeken felhívásokat, programokat ragasztgatnak a DESZ-en kívüli szervezetek, melyek meg akarják magukat ismertetni. Valóságos káosz keletkezett: nem mindig világos, hogy ki mit akar, a pártok programjai hasonlítanak egymáshoz. Valamennyi demokráciát, piacgazdaságot és többpártrendszert akar. Mindemellett a vizsgálatok szerint általában növekszik a demokratikus erők népszerűsége, és a demokratikus szervezetek létszáma is.
– Van-e pluralizálódás a BKP-n belül?
O. Sz.: A kilencszázezres kommunista pártban is különböző csoportosulások alakulnak, ellenzék és frakciók jönnek létre. Egyesek kilépnek a pártból, mások bent maradnak belső ellenzékként. Például megalakult az Alternatív Szocialista Egyesülés nevű frakció és egy áramlat Út Európához néven. Ők olyan kommunisták, akik a párton belüli átszervezést és a párt demokratizálását kívánják.
– De nem kívánják a többpártrendszert?
O. Sz.: A nemrég lezajlott pártkongresszuson a küldöttek nagy része meglehetősen konzervatív beállítottságú volt. A vezetésnek sikerült némi változást elérnie, de igen nagy volt az ellenállás a párt konzervatív erői részéről. A párt egésze eléggé mozdíthatatlannak tűnik.
– Mi a török kisebbség elleni tüntetések háttere?
O. Sz.: A törökök és a demokratikus erők képviselőinek találkozóját követően a kommunista párt vezetősége kihirdette a török nevek viselésének jogát. Csakhogy a vezetés nem készítette fel előre az embereket, a demokratikus döntést váratlanul tárta a nyilvánosság elé. Néhány városban, ahol sok török él, a lakosság erre meglehetősen élesen reagált. A háttérben elsősorban azok az emberek álltak – főképp helyi vezetők –, akik részt vettek a török lakosság elleni eljárásokban, de tiltakoztak olyan emberek is, akik az elmenekült törökök helyébe lépve dolgoztak. Közülük többen megvették az elmenekültek házát és egyéb holmijait, letelepedtek, de amikor a törökök visszatértek (országosan háromszázezer menekült közül százezer), és visszaigényelték vagyonukat, feszültség támadt. Így történt hogy míg Szófiában és a nagyvárosokban üdvözölték a demokratikus döntést, a kisvárosokban és a falvakban tömeggyűléseket szerveztek, és autóbuszokkal Szófiába mentek fel, hogy a nemzetgyűlés előtt tiltakozzanak. De az értelmiségiek, a demokratikus szervezetek képviselői felhívással fordultak hozzájuk, hogy hagyják abba ezt a tiltakozást. Megalakították a nemzeti megbékélési bizottságot, s így alapjában véve megnyugodtak a kedélyek.
Voltak olyan városok is, ahol azért panaszkodtak a bolgárok, mert a törökök kibontották zászlajukat, saját jelszavakat kezdtek hangoztatni, és tömeggyűléseket is tartottak. Igaz, nem voltak összetűzések. A törököknek valóban vannak sérelmeik: a nyolcvanas években elnyomták, kisemmizték őket. És mivel nem mindnyájuk kulturált ember, itt-ott szenvedélyes jelszavakat is használnak. Az ilyesfajta viszonyok megértéséhez magasabb kultúrára van szükség, mint amilyen a helyi vezetőké, akik annak idején a törökök üldözésében részt vettek.
- Külföld [6]