Király Zoltán hajdan a T. Ház fenegyerekeként kezdte parlamenti pályafutását. Felszólalásait jeges borzongások, idegrángások, halk sikolyok, hangos morajok és dühödt megjegyzések kísérték. De ő csak állt a vártán, állt merészen. Újabb és újabb ellenvetésekkel bombázta a tespedtséghez szokott honatyákat és honanyákat. Hol vannak már ezek a daliás idők! Idegeit, úgy tűnik, erősen megviselték a közelmúlt politikai csatározásai, mert ma együtt szorong azokkal a levitézlett nagyságokkal, akiknek nemrég még minden szavától vér tolult a fejükbe. Mindannyian erős, biztonságot adó apukára áhítoznak. Hiába no, vannak vészterhes történelmi pillanatok, amikor elülnek a rút viszályok, s létrejön a rég óhajtott egység (egyesek között).
- Beszélő [5]