Induljunk ki a szavazókörből. A szavazókörben összeszámolják a leadott szavazatokat, és erről felvesznek egy jegyzőkönyvet. Itt jelen vannak a különböző pártok képviselői és a független jelöltek megbízottai – tehát a jegyzőkönyv biztosan a valóságot tartalmazza. Elgondolásunk szerint ezután a jegyzőkönyv első példányára rá kell ragasztani egy öntapadós címkét, amelyen egy kódjel végig lehetővé teszi a jegyzőkönyv azonosítását. Ezt a címkét nem lehet nyom nélkül eltávolítani, és nem lehet kicserélni, következésképp a jegyzőkönyvet sem lehet kicserélni.
A választókerület központjában, tehát az országban 176 plusz 20 helyen a beérkezett jegyzőkönyvek adatait gépi adathordozóra rögzítik, méghozzá több személy, több gépen. A gépeket csak az tudja működtetni, aki ismeri a géphez tartozó jelszót. A készülékek össze vannak kapcsolva, és csak az egyező adatokat engedik tovább, vagyis kiszűrik a tévesen betáplált adatokat. Ugyancsak kiszűrik a számítási hibákat, ha például az egyes jelöltekre leadott szavazatok összege nem egyezik meg az érvényes szavazatok számával. Az ilyen, hibásnak bizonyult jegyzőkönyvet azonnal vissza kell küldeni a szavazókörbe, mert javításra csak a szavazatszámláló bizottság jogosult. Ezúttal nem fordulhat elő, ami a népszavazásnál, hogy a bizottság tagjait másnap kell összekeresni.
A gépbe írt, ellenőrzött adatokat kódolva, telefonvonalon továbbítják a területi választókerületek központjába, azaz a megyeszékhelyekre, illetve a fővárosi területi központba. A kódolás biztosítja, hogy senki ne tudjon kívülről behatolni a rendszerbe. A területi listára leadott szavazatokat itt összesítik, de ezek a központok egyúttal telefonközpontként is működnek, azaz a részeredményeket is továbbítják a parlamenti országos központba. Az országházi monitorokon az Országos Választási Bizottság bármikor megnézheti, mi volt az eredmény az ország bármelyik szavazókörében. Ami egyszer bekerült a rendszerbe, azt onnan eltávolítani nem lehet, tehát a hibák, tévedések vagy csalási kísérletek nyomai utólag is megtalálhatók. A Parlamentben 21 képernyőn látni lehet a megyék, a főváros, illetve az ország összesített eredményét, az állandóan változó számokat. A program lehetővé teszi, hogy a számok, illetve az arányok grafikusan ábrázolva jelenjenek meg. A parlamenti központ össze van kapcsolva a televízióval, tehát a nézők folyamatosan követhetik az eredményeket.
Az egyéni választókerületben – amint az utolsó szavazókörből is beérkezett a jegyzőkönyv – nyomban az eredmény is látható: érvényes volt-e a szavazás, megkapta-e valaki az érvényes szavazatok több mint felét, ki hány szavazatot kapott. A területi választókerületekben csak a pártokra leadott szavazatok számát lehet megállapítani, a mandátumok számát csak akkor, amikor az országos eredmény alapján kiderül, melyik párt nem kapta meg az összes érvényes szavazat 4 százalékát. Elvben elképzelhető, hogy egy párt egy adott megyében az élre kerül, és mégsem kap mandátumot, mert országosan nem érte el a négy százalékot.
A gépi rendszer nem jelenti azt, hogy a választási szerveknek nincs hatalmuk a folyamatok felett. Az eredményeket nem tudják megváltoztatni, de ha például az egyéni választókerületi vagy a területi választási bizottságnak egy jegyzőkönyvvel kapcsolatban kétségei támadnak, megteheti, hogy megtiltja a gép által kiadott eredmény továbbítását. A választási bizottságok nincsenek hierarchikus viszonyban, tehát a bizottságot senki nem utasíthatja valamely adat kiadására. Elvben elképzelhető, hogy a bizottság akár huszonnégy óráig visszatartson valamilyen adatot – a törvény ugyanis olyan lyukas, mint az eidámi sajt.
A BM nem adott információt arról, hogyan működne az általuk kívánt telefaxos rendszer. Nem valószínű, hogy mind a 11 ezer szavazókör két-két jegyzőkönyvét felküldenék a Parlamentbe, ekkora telefaxkapacitás nincs az országban. A szavazóköri eredményeket nyilván az egyéni és területi választókerületi központokban összesítenék, lényegében azzal a módszerrel, ahogy mi is terveztük. Utána ezeket a jegyzőkönyveket küldenek faxon Budapestre. Ennek a módszernek két gyengéje van. Egyrészt elvben nem lehet kizárni, hogy valaki más faxállomásról hamis jegyzőkönyvet küldjön a Parlamentbe – fax segítségével hamisítani rendkívül könnyű. Másrészt a rendszer lassú, hiszen a faxon érkező részeredményeket a Parlamentben ismét be kell táplálni a számítógépekbe, és az eredményt megint faxon kell visszaküldeni a megyékbe. Nem is beszélve arról, hogy a faxon továbbított szövegek gyakran elmosódottak, rosszul olvashatók. Ez a módszer alkalmas lehet az eredmény utólagos, manuális ellenőrzésére, de a szavazatok korszerű, gyors összesítésére és a közönség egyidejű tájékoztatására nem.
Az általunk készített rendszert a szavazóköri jelkódos címkétől kezdve a gépeket védő jelszón, a számszaki ellenőrző rendszeren át a külön program alapján kódolt adattovábbításig számos elem védi a tévedésekkel, manipulációval és csalással szemben. A zárt rendszer működését, ha egyszer megindult, a készítői sem tudják befolyásolni, a programot pedig minden hozzáértő ellenőrizheti.
Amikor lapzártakor, március 6-án, kedden délben a fenti szöveget bemutattuk az ÁNH munkatársainak, Kiefer János az alábbiakat tette hozzá nyilatkozatához.
A BM-mel való huzakodás tíz napunkat vette el. Az Intézet igazgatója a pártok és a kormány tegnapi döntése után harci készültséget rendelt el, meghosszabbított műszakban fogunk dolgozni, szombat-vasárnap is, hogy az időveszteséget behozzuk. A vita egyébként csak elméletben dőlt el, a BM-nek még rengeteg lehetősége van rá, hogy „betartson”, például azzal, ha a számítógépekkel dolgozók körében rossz hangulatot teremt. A rendszerünk csak akkor működhet gyorsan, ha elsőbbsége van a telefaxos rendszerrel szemben.
Kiefer Jánosnak igaza van. Keskeny úton, egy ökrösszekér nyomában a BMW is csak lépésben haladhat Európa felé.
- Belföld [6]