A Tv2 Napzárta című műsorának február 24-i adásában Vass Csaba, az MSZP elnökségének tagja szociológusi minőségében készített statisztikáit adta közre arról, hogy az egyes pártokhoz tartozó politikusok milyen gyakorisággal szerepeltek a Napzárta korábbi adásaiban. Így kívánta bizonyítani azt a három héttel korábban egy hajdúszoboszlói választási nagygyűlésen elhangzott állítását, miszerint a tévékuratóriumra azért volt szükség, mert a televízió a korábbi egypárti (értsd: MSZMP) irányítás után ismét egypárti (értsd: SZDSZ) fennhatóság alá került. Úgy gondolom, a bizonyítási eljárás sikerének megítélését a tévé nézőire, a védekezés szükségének eldöntését pedig a Tv, illetőleg az SZDSZ vezetőire bízhatjuk.
Magam csak tévénézőként minősíthetném a végeredményt, de ezt a véleményemet megtartom magamnak. Nem hallgathatok azonban a bizonyítási processzus azon részéről, ami közvetlenül érintette azt a pártoktól – így természetesen az SZDSZ-től is – hangsúlyozottan független szervezetet, melynek egyik kezdeményezője lehettem.
Vass Csaba ugyanis érvelését két kijelentéssel kezdte. Az első szerint ő, mint a Hazafias Népfront akkori osztályvezetője kezdeményezője volt a Nyilvánosság Klub létrehozásának. Az első pillanatban nagyon megijedtem, hogy súlyos amnézia lett úrrá rajtam. Gondolatban felidéztem a budai Szlovák sörözőt, ahol ’88 első napjainak egyikén az egyesület ötlete tízünkben megfogalmazódott, majd az újságíró-szövetség nyilvánosságvitáját, ahol bejelentettük szándékunkat. Vass Csaba alakja azonban csak nem akart felbukkanni a múlt homályából. Kezdődő szenilitásomat ellenőrizendő felhívtam Babus Endrét és Gálik Misit, akik velem együtt jelen voltak minden összejövetelen. Mindketten megnyugtattak, a Klub meglehetősen hosszúra nyúlt szervezési folyamatában ők sem találkoztak soha Vass Csabával. A biztonság kedvéért megnéztem még a felhívásunkhoz csatlakozónak listáját is, de Vass Csaba nevét ott sem találtam. (Állításomat bárki ellenőrizheti, ha fellapozza a Mozgó Világ 1988. évi 7. számát, ahol a névsor napvilágot látott.)
Mire emlékszik akkor rosszul Vass Csaba? Vélhetően arra, hogy a kezdeményezést követően a Hazafias Népfront akkori főtitkárát kértük fel, látná el egyesületünk törvényességi felügyeletét. Készséggel elhiszem, a Népfront nem gátolta törekvésünket, sőt megengedem, hogy a Vass Csaba által most képviselt MSZP jogelődjének egyes képviselőivel szemben igyekezett védelmébe is venni. A száraz tények tanúsága szerint azonban a Klub csak közel 10 hónappal a kezdeményezést követően alakulhatott meg, és akkor sem a Népfront felügyelete alatt.
A kétes valóságtartalmú első állítás után egyébként Vass Csaba tévébeli érvelésének második tétele már nem is hatott igazán a meglepetés erejével. Ebből megtudhattam, hogy „mi” már akkor egy nyilvánosságról szóló törvényt javasoltunk a sajtótörvény helyére. Ennél a megállapításnál az ébresztette fel gyanakvásomat, hogy a nagyrészt a Klub kezdeményezői által készített „Javaslat a nyilvánosság reformjára” című anyagnak a jogi szabályozásra vonatkozó részét történetesen én szerkesztettem. Ebben egy új kommunikációs törvény követelése szerepelt. (Szerencsére ez is ellenőrizhető a Kritika 1988. évi 10. számának 29. oldalán.) Azt egyébként, hogy a nyilvánosság olyan komplex társadalmi jelenség, mely a sajtóén kívül magában foglalja a parlamenti tárgyalások, az egyesületek, a klubok, a választási harc stb. átláthatóságát, és így, ha egyáltalán szükséges – egyetlen törvénnyel akkor is lehetetlen szabályozni, egy politikusnak és egy szociológusnak egyaránt illene tudnia.
Nem tudhatom, milyen célok vezették Vass Csabát abban, hogy megpróbálja kisajátítani mozgalmunk igazán rövid múltját. Ha azonban úgy gondolta, hogy a Nyilvánosság Klubbal igazolja a tévékuratórium felállítását, akkor figyelmébe kell ajánlanom egyesületünk többszöri nyilvános tiltakozását a sajtóirányítás ezen új intézménye ellen.
a Nyilvánosság Klub egyik nyilvános szervezője:
- Dosszié [8]