Skip to main content

Halmai Gábor

Halmai Gábor: A Birodalom visszavág

2013. február 6.

Az Alaptörvény Átmeneti rendelkezései, illetve a választási regisztráció alkotmányellenessé nyilvánítását követően a Fidesz újabb csapást készül mérni a még mindig túlságosan önjáró Alkotmánybíróságra. Ezúttal a korábbi határozataira való hivatkozás lehetőségétől akarják megfosztani a testületet. Kérdés meddig bírja még az alkotmánybíráskodás e támadásokat. Mielőtt rátérek a mostani kormányzati tervekre, áttekintem a 2010 májusa óta tartó csata eddigi állomásait.

Halmai Gábor: Semlegesség, tolerancia és multikulturalizmus

Állam, egyház – államegyház?


A modern liberális alkotmányok három elvet érvényesítenek a vallásszabadság terén: a semlegesség, a tolerancia és a multikulturalizmus elveit. Ezen elvek mindegyike bizonyos fokú alkotmányos önkorlátozást igényel részben az államtól, részben az egyéntől – de ez az önkorlátozás más és más jellegű mindhárom elv esetében. A semlegesség azt jelenti, hogy az állam nem foglalhat állást a vallási hittételek tartalma, igazsága, helyessége vagy helytelensége tekintetében.

Halmai Gábor: Jövő nincs?


Egy jogász, kivált, ha természete szerint optimista, hisz a jog uralmában, vagyis abban, hogy dolgainkat és ezen keresztül végső fokon sorsunkat nem gyarló emberek, illetve kormányok, hanem a meggyökeresedett jogszokások, a kialkudott normák és az általuk létrehozott intézmények irányítják. Különösen, ha mindez konszenzus eredménye, ahogy az történt az 1989–90-es alkotmányos „refolúció” során. Mert ne feledjük: rendszerváltásunk a legfontosabb erők megegyezésén alapult.

Halmai Gábor: Népszavazás és alkotmánybíráskodás – a politika és jog határán


1997-ben népszavazási kérdések álltak a belpolitikai viták homlokterében. Nemcsak azokra a konkrét kérdésekre (NATO-csatlakozás, termőföldtulajdon, halálbüntetés visszaállítása) gondolok, amelyeket a polgárok kisebb-nagyobb része népszavazás útján kívánt eldönteni, hanem a referendumnak a magyar alkotmányos berendezkedésben játszott szerepével összefüggő kérdésekre is.

Halmai Gábor: Médiaháború: szabadság és szabályozás


„Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát” – mondta ki Jefferson, a liberális demokrácia atyja, hivatkozási alapot teremtve ezzel egyebek közt ahhoz a feltevéshez, hogy a hagyományos írott sajtó esetében aligha van szükség pozitív jellegű jogszabályi előírásokra, s hogy a liberális értelemben vett sajtószabadság éppen az állami beavatkozás (az alapítási, terjesztési engedélyezés, a cenzúra stb.) tilalmát jelenti.

Halmai Gábor: A „politikailag helyes viselkedés” joga

Kultúrharc az amerikai egyetemeken


Aki az amerikai egyetemeken elterjedt „politikai korrektség” jelenségét megpróbálja megérteni, rá kell jönnie, hogy mindez új formában veti fel a liberalizmus alapkérdéseit, mindenekelőtt a szabadság és egyenlőség viszonyát. A modernitás hagyományos liberális képviselői alapvetően individualisták, akik minden személyt individuumként kezelnek, s tagadják az etnikai, nemi, vallási stb. különbségek jelentőségét. Ez általában asszimilációs felfogással jár együtt.

Halmai Gábor: Merre tovább Alkotmánybíróság?


Az új alkotmány előkészítésének folyamata óhatatlanul is napirendre tűzte a több mint hat éve működő Alkotmánybíróság hatásköreinek, szervezetének és működésének értékelését, esetleges korrekcióját. Ezt sürgeti az a körülmény is, hogy a törvényhozásnak ez a hat esztendő kevésnek bizonyult az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvény elfogadásához.

Időről időre megfogalmazódnak politikai szándékok az alkotmányvédő testület hatalmának újragondolását – alapvetően csökkentését – illetően.


Halmai Gábor: Meddig tolerálható az intolerancia?


Sajátos bűnözők

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint bűnöző az a személy, „aki (súlyosabb) bűncselekmény(eke)t követ(ett) el”.

Gondolnánk-e, hogy e meghatározást a ma hatályos magyar jog szerint ki lehet „érdemelni” akár a következő mondat közlésével is: „Mostanában gyakran gondolok édesapám szavára, aki szerint a politikusok olyanok, mint az utcalányok: egyik pillanatban nyalják-falják egymást, aztán kis kézitáskájukkal csépelik a másik fejét.” Pedig e sorok szerzője ellen az ügyészség 1991-ben a Btk 269.




Halmai Gábor: Parlamentarizmus kontra alkotmányosság?


Ha jól értem, mindkettejük fő aggálya, hogy az alkotmánybírák olyan döntéseiket, mint pl. a halálbüntetés vagy a személyi szám eltörlése, a közvélemény, a pártok, a parlament kiiktatásával – Babus megfogalmazása szerint – „a Váci úti elefántcsonttoronyban valójában számottevő társadalmi támogatás nélkül” hozták meg, és ezzel megzavarták „a parlamenti demokrácia normális működését”. Ez utóbbiak már B. T.

Halmai Gábor: Te Endre, én ilyen szenilis lennék?


A Tv2 Napzárta című műsorának február 24-i adásában Vass Csaba, az MSZP elnökségének tagja szociológusi minőségében készített statisztikáit adta közre arról, hogy az egyes pártokhoz tartozó politikusok milyen gyakorisággal szerepeltek a Napzárta korábbi adásaiban. Így kívánta bizonyítani azt a három héttel korábban egy hajdúszoboszlói választási nagygyűlésen elhangzott állítását, miszerint a tévékuratóriumra azért volt szükség, mert a televízió a korábbi egypárti (értsd: MSZMP) irányítás után ismét egypárti (értsd: SZDSZ) fennhatóság alá került.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon