Beszélő: A Magyar Hírlap március 11-i számában megjelent egy körinterjú arról, hogyan képzelik a pártok a kormány első száz napját. Természetesen minden párt a maga politikai elgondolásainak megfelelően írja le, mit kellene a kormánynak tennie De vajon mi az, aminek meg kell történnie ahhoz, hogy az új kormány egyáltalán létrejöhessen, függetlenül attól, melyik párt lesz a legerősebb. Röviden: hogyan születik meg négy évtized után az első felelős magyar kormány?
– Az első parlamenti ülést a korelnök vezeti. Nyomban meg kell választani a Ház elnökét. A házelnök azonban nem házelnök lesz, hanem ideiglenes köztársasági elnök, a megválasztása tehát igen kényes feladat. Ha van egy többségi koalíció, akkor a választás azonnal sikeres lesz. Ha azonban a parlament első ülése előtt nem alakul ki ilyen koalíció, akkor egyszeri szavazással aligha tudjuk megválasztani az elnököt, s így hivatalosan a kormányalakítási tárgyalások sem kezdődhetnek el. A választási kampányban a pártok csépelik egymást, ez mindenütt így van. A politikai kultúrához azonban hozzátartozik, hogy gyorsan át tudjanak váltani a koalíciókeresésbe. Nálunk ez a kultúra még nem alakult ki, és a programok között is számottevő különbségek vannak. Megtörténhet, hogy a parlamenti munka rögtön az első napon megakad. A választók azt várják, hogy az új parlament az ország legfontosabb ügyeivel – infláció, nyugdíjasok helyzete – fog foglalkozni, ehelyett azt látják majd, hogy a Ház napokon át arról vitatkozik, ki legyen az elnök. Ezért ajánlottuk a pártoknak, hogy egyezzünk meg néhány játékszabályban. Nem azt javasoltuk, hogy döntsük el, ki lesz a házelnök, a miniszterelnök, még csak azt sem, hogy megmondjuk előre, melyik párt adja ezeket a tisztségeket, hanem azt, hogy próbáljunk meg kialakítani egy szokásrendet. Állapodjunk meg abban, hogy a Ház elnökét mindenkor a legerősebb parlamenti frakció jelölje, a Ház alelnökei pedig sorrendben a legerősebbet követő két-három pártból kerüljenek ki. Ezzel megelőznénk a házelnök – illetve ezúttal: az ideiglenes államfő – személyével kapcsolatos súlyos vitát, és rögtön az első ülésen be lehet tölteni a parlamenti tisztségeket. Abban is meg kellene egyezni, hogy a parlamenti bizottságok tagjait és vezetőit (elnök, titkár) ne többségi elv alapján válasszák meg. A többségi elv itt azt jelentené, hogy a többségi párt, illetve koalíció besöpri az összes tisztséget, az ellenzéknek pedig esetleg nem marad semmi. Ezeket a választás eredménye alapján arányosan kellene betölteni olyan módon, hogy a nagyobb pártok minden bizottságban több taggal is képviseltessék magukat. Az ilyesmit általában nem jogszabályok rendezik, hanem szokások. A hiányzó szokást szerettük volna megegyezéssel pótolni. A megegyezés legfontosabb eleme a kormányalakítási tárgyalásokra vonatkozik. Erre sehol sincs írott szabály. A szokás az, hogy valamennyi párt vezetőjét meghívják egy előzetes megbeszélésre. Ezután a legerősebb párt vezetője kap megbízást a kormányalakításra. Ha a próbálkozása nem sikerül, akkor a második következik, és így tovább. A kialakult szokás vagy megegyezés igen fontos, mert a köztársaság (ideiglenes) elnöke jelentősen befolyásolhatja az eredményt. Megteheti például, hogy nem a legerősebb párt vezetőjét kéri fel kormányalakításra, hanem a saját pártjáét, amely a koalíciós partnerével együtt többséget alkot. Bizonyára lesznek kisebb pártok, amelyek mindent megtesznek, hogy hozzájussanak egy-egy bársonyszékhez. A közreműködésükkel akár egy kisebbségi párt vezetője is megalakíthatja a kormányt anélkül, hogy a relatíve legerősebb párt vezetője egyáltalán kísérletet tehetett volna a kormányalakításra. Tegyük fel: ilyen alapon elképzelhető, hogy a második helyen végzett párt felajánlja Horn Gyulának, mint független politikusnak a külügyminiszteri tárcát. Ennek fejében a bizalmi szavazásnál elnyeri az MSZP támogatását, és megalakíthatja a kormányt anélkül, hogy az első helyen végzett párt bármit szólhatna ellene.
Beszélő: A közvéleményben erős visszatetszést keltene ez a megoldás.
– Visszatetszést keltene, de ha a parlament bizalmat szavazott a kormánynak, akkor az ügy hosszú időre el van intézve.
Beszélő: A múlt idejű feltételes mód azt sugallja, hogy nem sikerült megegyezni a játékszabályokban.
– A Magyar Demokrata Fórum elnöke, Antall József a ,.nemzeti csúcson” azt válaszolta a javaslatunkra, hogy „bízzunk a parlamentarizmusban, a parlamentarizmus lényege, hogy a parlamenti erőviszonyok döntenek”, és a szokásszerűség majd ki fog alakulni. Ez meggyőzően hangzik, az eredménye, hogy értékes időt veszítünk, és bizalmatlanságot ébresztünk a lakosságban az új parlament iránt.
A jelenlegi ügyrend csak addig működött, amíg az ülések forgatókönyvét a „Fehér Házban” készítették el. Ezekkel a szabályokkal egy folyamatosan ülésező, nagy létszámú, hat-nyolc pártot magában foglaló parlamentet nem lehet működtetni. A modern ügyrendek 3-4-szer olyan hosszúak, mint a miénk. A feladatuk, hogy kizárják az obstrukciót és segítsék az érdemi vitát. A parlamenti munka alanya a parlamenti frakció, amelynek legkisebb létszáma 20-30 fő. Az ennél kisebb pártok képviselői független képviselőként szerepelnek. Az új ügyrendben kellene rendelkezni a parlamenti bizottságokról. Néhány bizottságot valószínűleg meg kellene szüntetni, és néhány újabbat kellene létrehozni.
Beszélő: Az egyik legsúlyosabb gond, hogy alig ér véget a választási kampány, és meg se kezdte munkáját a parlament, bele kell kezdenünk az elnökválasztási kampányba.
– 40 év alatt az állampárt sok rosszat tett velünk, de most búcsúzóul még közénk hajította a viszály almáját. Alig ért véget a választási kampány, alig sikerült megalakítani a kormányt, s nyomban köztársasági elnököt kell választani. Komoly parlamenti munka helyett újra kezdődik a harc a pártok között. Még ádázabbul, hiszen a gyengébben szerepelt pártok nyilván ki akarják küszöbölni a csorbát. Pedig a kommunisták, akik annyira támogatták Király Zoltán javaslatát, maguknak sem tettek jót: hiszen most majd újra kezdődik az antikommunista ökölrázás. Az elnökválasztás, ahol egyetlen helyért folyik a küzdelem, kétségtelenül sokkal látványosabb dolog, mint a parlamenti választás, amelyen 386 hely sorsa dől el. Nagyon sok embert sikerült megtéveszteni azzal, hogy a demokrácia netovábbja, ha a választók közvetlenül választják az elnököt. Helyreállítani a parlamentáris rendszernek megfelelő megoldást csak akkor lehet, ha a nagy pártok együttesen határozzák el. Az állampárt utódpártjai számára a közvetlen elnökválasztás az utolsó reménysugár. A közvélemény-kutatások eredményei szerint vezetőik – Horn Gyula, Németh Miklós – még mindig elsők a népszerűségi listákon… Pozsgay már nem. Némi reményt nyújt, hogy a Fórum elnöksége úgy nyilatkozott, parlamenti rendszert, közvetett elnökválasztást akarnak, a kisgazdák pedig mindig is ezen az állásponton voltak.
Beszélő: Az Igazságügyminisztérium az elmúlt évben számos törvényjavaslatot készített elő. Melyek azok a törvények, amelyeket az új parlamentnek először tárgyalnia kell? Mennyiben kell azokból a törvénytervezetekből kiindulni, amelyeket még az IM készített, illetve nem kell-e újrakezdeni a törvény-előkészítő munkát?
– A képviselők státusáról szóló törvényt azonnal el kell fogadni, mert enélkül nem lehet tudni, milyen feltételek között dolgoznak a képviselők, és kapnak-e egyáltalán fizetést.
Beszélő: A közvélemény rendkívül negatívan reagált arra, hogy a képviselők igen magas fizetést kapnának.
– Ezt az ellenérzést úgy lehet áthidalni, hogy nagyon hamar elő kell terjeszteni egy egységes állami fizetési rendszerre vonatkozó tervezetet, ebbe kellene beleilleszkednie a miniszteri, a minisztériumi előadói és a képviselői fizetéseknek is.
Beszélő: A miniszterek 100 ezer forintos fizetése még nagyobb felháborodást fog kelteni.
– Vannak vegyes vállalatok, ahol a havi százezer forintos bruttó nem számít kirívóan magas jövedelemnek. Ha a közfeladatokból kiüldözzük a legtehetségesebb embereket, és arra késztetjük őket, hogy a magángazdaságban dolgozzanak, akkor nem lesz soha modern törvényhozásunk.
Beszélő: A szabad demokraták nem úgy akarták olcsóbbá tenni a képviselőház működését, hogy kis fizetést javasoltak a képviselőknek, hanem úgy, hogy kisebb létszámú, 200-250 fős parlamentet ajánlottak a majdnem 400 fős helyett.
– A pártok többsége elutasította ezt a javaslatunkat, és most még nehezebb lenne keresztülvinni. Pedig a képviselői fizetés még csak nem is a legnagyobb tétele a parlamenti költségvetésnek. Térítési díjakat kell fizetni, útiköltséget kell adni, fenn kell tartani a szakértői testületet, a titkárságot. Könnyen lehet, hogy a parlament sok-sok szobája kicsinek bizonyul majd.
Beszélő: Nyilván esedékes a közszolgálati törvény, az önkormányzati törvény, a rendőrségről szóló törvény is.
– Egy sor gazdasági törvény megtárgyalása is halaszthatatlan. Az utóbbi évek törvényei általában felemásak, majd mindegyikben vannak olyan szabályok, amelyek már nem felelnek meg a tiszta piacgazdaság és a demokrácia viszonyainak.
Beszélő: Ezek szerint az Igazságügyminisztérium döntő fontosságú minisztérium lesz, bár Magyarországon hagyományosan a Belügyminisztérium – persze nem a rendőr-minisztérium – volt a legfontosabb törvényalkotó.
– A törvényalkotást kevés helyen csinálják úgy, mint nálunk. Nagyon sok helyen a kormány vezetője mellett működik egy kodifikációs szerv. A törvényeket ott készítik elő a miniszterelnök közvetlen felügyelete alatt.
Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.
- Beszélő [6]