Magyarországon még elevenen él az elmúlt negyven év választási komédiáinak emléke. Sokan talán elképzelni sem tudják, hogy van tiszta választás is. Márpedig ahhoz, hogy a márciusi választások után létrejövő új, köztársasági parlament legitim legyen, erre van szükség.
A szavazatszámlálás és -összesítés tisztaságát legjobban a teljes nyilvánosság biztosíthatja. Minden induló jelölt, minden párt számára meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ellenőrizhesse a szavazatszámlálás és -összesítés eredményét, s ha gyanú támad benne, kérhesse az újraszámolást. A népszavazás eredményének, a szavazóköri jegyzőkönyveknek első, gyors elemzése alapján ma úgy látjuk, hogy előfordulhatnak olyan hibák és visszásságok, amelyek – ha megismétlődnek – a választások kimenetelét is megváltoztathatják.
Miért csak most állunk elő a népszavazási adatok elemzésének tanulságaival, miért nem szóltunk azonnal a népszavazás után? A válasz egyszerű: azért, mert csak most kaptuk meg azt az adatállományt, amely a szavazókörökben készített jegyzőkönyvek adatait tartalmazza. Pedig, ismerve a választási törvény – a népszavazást is e szerint bonyolították le – 41. paragrafusát, mely szerint „A választási szervek működése és tevékenysége nyilvános. A választási szervek rendelkezésére álló adatok, tények nem titkosíthatók”, már 1989. december 15-én levélben fordultunk Kara Pálhoz, az Országos Választási Bizottság titkárához, melyben kértük, hogy „az Országos Választási Bizottság tegye lehetővé, hogy az SZDSZ szakértői betekintést nyerjenek a népszavazás – egyébként a törvényes rendelkezések szerint nyilvános, vagyis nem titkosítható – adataiba. Továbbfeldolgozás, elemzés céljából szükségünk van valamennyi jegyzőkönyv teljes rekordjára, mégpedig a végleges eredményt adó rendszerbeli rögzítés alapján”. Sokáig nem érkezett válasz. Január közepén felhívtuk Kara Pált telefonon a Belügyminisztériumban. Ekkor Kéry Andráshoz, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal elnökéhez utasított. „Most már elvihetjük az adatokat” – mondta –, „mert már elkészültek az országgyűlési választások egyéni választókerületeinek kijelölésével, s azt a Minisztertanács is jóváhagyta.” Meglepőnek tartottuk ezt a választási törvénnyel összeegyeztethetetlen indokolást, de mi mást tehettünk, levélben és szóban is megkerestük Kéry Andrást, ő a részletek megbeszélése céljából különböző munkatársaihoz irányított, de furcsa módon a szálak mindig visszavezettek a Belügyminisztériumba: Kara Pál engedélye nélkül az adatok nyilvánossága egy megveszekedett bit erejéig sem teremthető meg. Február elején úgy látszott, végre megtört a jég. Levelet hozott a postás; megkaphatjuk a településenkénti összesítéseket. Ezek ugyan még mindig nem az általunk kért szavazókörönkénti adatok voltak, de jobb híján úgy gondoltuk, tudunk velük valamit kezdeni. Csalódnunk kellett. Kiderült, hogy a kapott anyagban körülbelül feleannyi település van, mint ahogyan azt az általános iskolában tanítják. Némi gondolkodás után rájöttünk, hogy településsoros adatok helyett tanácsi székhelyenkénti bontást kaptunk, vagyis ahol a magyar szisztematizálási program nagy dicsőségére például hat falut rendeltek egy közös tanács alá, csak a hat falu összesített adatait. Miután ez így semmiféle, a választási kampányunkat elősegítő elemzésre nem volt alkalmas, újabb, a korábbinál kicsit részletesebb levélben fordultunk Kara Pálhoz. Ebben megírtuk, hogy az Országos Választási Bizottság azáltal, hogy elzár minket az adatoktól, gátolja a kampányunkat. A február 21-én kelt levélre február 26-án válaszolt Kara Pál, s ebből megtudhattuk, hogy mindent megkaphatunk, mert letelt az a 90 nap, amelyet az Országos Választási Bizottság moratóriumként megszabott. Érdekes módon ez a 90 nap éppen annyi, ameddig meg kell őrizni a szavazólapokat, a névjegyzékeket, az igazolásokat és a többi, a szavazókörökben keletkező dokumentumot. A 90 nap leteltével a levéltárba kerülő jegyzőkönyvek kivételével mindent meg kell semmisíteni.
Amikor végre hozzájutottunk a végleges adatokhoz, és tanulmányozni kezdtük azokat, olyan érdekességekre bukkantunk, amelyekhez bizony szívesen megnéztük volna a szavazólapokat, igazolásokat is. Huszonhárom szavazókörben ugyanis jóval több volt az igazolással szavazók száma, mint a leadott szavazatoké, és az első kérdésre adott igenek aránya egyikben sem emelkedett 46 százalék fölé. Tudjuk, hogy van közöttük olyan, laktanyában felállított szavazókör, ahol a sorkatonák igazolásai alapján, előre összeállították a névjegyzéket, de az igazolásokat nem gyűjtötték be csak azoktól, akik ott is szavaztak. Tehát előfordult, hogy az igazolással szavazók száma nemcsak a leadott szavazatokénál volt több, hanem az igazolásokénál is. Ha ezeknek a jegyzőkönyveknek az adatait a környékbeli többi szavazókörből kapott eredménnyel összehasonlítjuk, újabb furcsaságokra bukkanhatunk. Az első kérdésre adott igen százalékos aránya általában jóval alatta marad a többi jegyzőkönyv szerintinek. Megnéztük azt is, vannak-e jegyzőkönyvek, amelyekben legfeljebb két százalék eltérés van a négy kérdésre adott igenek százalékos aránya között. Jó pár ilyet is találtunk. Ezt azért tartjuk érdekesnek, mert országosan csak az első kérdés osztotta meg az embereket, a másik háromra a túlnyomó többség igennel szavazott. Ezeken a különleges helyeken viszont az első kérdésre nagyjából ugyanannyian szavaztak igennel, mint a többire. Vajon miért? Ezt sem fogja már senki kideríteni.
A szociológiai elemzés még hátravan. A választásokig már nem tudjuk meg, az országban milyen községekben lakik sok, és hol a legkevesebb támogatónk. Az azonban az eddigi elemzésekből is megállapítható, hogy voltak – és feltehetőleg lesznek is – gondok a jegyzőkönyvekkel. A parlamenti választásokon egyetlen jegyzőkönyv is mandátumhoz juttathat valakit, de meg is foszthatja tőle. Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy valóban a nép által választottak kaptak bizalmat, ha ellenőrizzük az adatokat, és utánanézünk a furcsaságoknak. Elengedhetetlen tehát, hogy ne csak 90 nap elteltével, hanem már az első forduló lezárása után megkapja minden párt a választások valamennyi, a személyiségi jogokat nem érintő adatát, és elemezhesse azokat.
- Belföld [7]