2001. december 3-án Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPP elnöke azt a közvélemény számára meglepő bejelentést tette, hogy pártja választási szövetségre készül lépni a Farkas Flórián által vezetett Lungo Drommal, és hogy a tervezett paktum keretében tíz cigány származású közös listás jelöltet kívánnak indítani a 2002-es országgyűlési választásokon. A bejelentést két héttel később hivatalos megállapodás követte.
A Beszélő 2001. július-augusztusi számában Michael S. Stewart „Depriváció, romák és az underclass” címmel cikket jelentetett meg. A cikk később egy angol nyelvű tanulmánykötetben is meg fog jelenni. Az írás nemcsak arról tanúskodik, hogy kollégánk kiváló kutatója a magyarországi és kelet-európai romák helyzetének, hanem arról is, hogy sikerült elsajátítania az errefelé szokásos társadalomtudományi viták stílusát is.
„Látják, kérem, nem is olyan fölösleges huncutság a demokrácia!” – mondaná egykori egyetemi szemináriumvezetőm a terézvárosi polgármester történetének hallatán.
A Középső-Józsefváros (a József körút–Rákóczi út–Fiumei út–Üllői út által határolt térség) már Budapest létrejötte, a városegyesítés előtt is jelentős mértékben beépült, de az itt található lakások túlnyomó többsége a városegyesítés után készült el.
Tűzfalak városa
Az 1872-es városegyesítés előtt életre hívott Közmunkatanács az „extenzív városfejlődés” elkerülése érdekében egy sor fontos intézkedést hozott.
Töredelmesen be kell vallanom: én nem voltam mindig az Expo megrendezése ellen. 1989 tavaszán még azt gondoltam (Vízlépcső-világkiállítás. Szabad Demokraták, 1989. 4–5. szám és Világkiállítás: esetleg, vízlépcső: nem, Heti Világgazdaság 1989. május 13.), hogyha biztosítékokat lehet kapni a világkiállítás ésszerű és gazdaságos megrendezésével kapcsolatban, akkor támogatni lehet az ügyet. Persze már akkor sem voltak különösebb illúzióim az ilyen biztosítékok komolyan vehetősége felől.
A főváros egész területén nyomon követhetők az azonos korcsoportba tartozó tanulók iskolák közötti, sőt egy iskolán belüli kiválasztásának mechanizmusai – ez a vizsgálódások legfőbb tanulsága. Ami az iskolák közötti szelekciót illeti, az iskolakörzeteket úgy alakították ki – az iskolanagyságból és a beiskolázandó gyerekek számából adódó korlátokon belül –, hogy azok meglehetősen jó „város-szociológusi értékre” utalóan majdnem lefedték a kutatásunkban városszerkezeti egységként leírt területeket.
Magyarországon még elevenen él az elmúlt negyven év választási komédiáinak emléke. Sokan talán elképzelni sem tudják, hogy van tiszta választás is. Márpedig ahhoz, hogy a márciusi választások után létrejövő új, köztársasági parlament legitim legyen, erre van szükség.
A szavazatszámlálás és -összesítés tisztaságát legjobban a teljes nyilvánosság biztosíthatja. Minden induló jelölt, minden párt számára meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ellenőrizhesse a szavazatszámlálás és -összesítés eredményét, s ha gyanú támad benne, kérhesse az újraszámolást.
A rendszerváltás után Magyarország rendkívül súlyos válságon ment át. 1989–1992 között megszűnt a munkahelyek egyharmada, és – akármilyen mutatót nézünk – a visszaesés drámaibb, mint az 1929–33-as nagy válság idején. A mélypont 1993-ban volt, azután egy-két év stagnálás következett, majd 2001-ig jött az egyre jelentősebb gazdasági növekedés, ami – ha lassúbb ütemben is –, még ma is tart. Ebben az időszakban a népesség nagyobb részének az életszínvonala javulni kezdett. Alig esik azonban szó arról, hogy a magyar lakosság mintegy 7-8 százalékának a helyzete legalább tízévnyi szakadatlan és gyors gazdasági növekedés ellenére továbbra is stagnált vagy romlott.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 22 hét
9 év 48 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
10 év 1 hét
10 év 1 hét
10 év 1 hét
10 év 3 hét
10 év 4 hét
10 év 4 hét