Skip to main content

Tábornoki hatalomátmentés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Átszervezés a Honvédelmi Minisztériumban


A szabad választásokig már csak napok maradtak hátra. Rövidesen új parlament, új kormány alakul. Az államhatalom szervei nagy változás elé néznek. Ám egyes tárcáknál már szinte be is fejeződött az átszervezés. Közismert, a Honvédelmi Minisztérium eléri néhány hónapja már civilként áll a miniszter, Kárpáti Ferenc, ám ez csak egyik része a változásnak, a lényeg, hogy megváltozott a minisztérium feladata, és létrejött a honvédség parancsnoksága. Elsőként erről kérdeztem a minisztérium hivatalának vezetőjét, Liszkay Csaba vezérőrnagyot.

– Évek óta tart már a hadsereg korszerűsítése, tehát nem az utóbbi idők változásai kényszerítették ezt ki. Néhány hónap alatt nem is lehetne megszervezni. Az új rendszer lényege: a minisztérium a honvédelemmel kapcsolatos államigazgatási feladatokat látja el, közreműködik a kormányzati irányításban, valamint elvi irányítást gyakorol a honvédség parancsnoksága fölött, amely tavaly november végén jött létre, és katonai ügyekkel foglalkozik.

Lehet, hogy nem most kezdődött az átszervezés, az embernek mégis az a kellemetlen érzése támad, azért volt szükséges ezt megtenni még a választások előtt, hogy így „megmentsék” a pártoktól a hadsereg vezetésének jó részét. Miközben, jól tudjuk, korábban csak egyetlenegy pártnak lehetett beleszólása a hadsereg dolgaiba, a vezető tisztek kiválasztásába. Így most úgy néz ki, mintha a megmaradt viszonylag kicsiny minisztériumot odadobták volna a pártoknak, de megmentették a hadsereg vezetésének nagy részét.

Mint már mondtam, egyrészt az átszervezést már jóval korábban megkezdtük. Másrészt a párttörvény megfelelő alapot szolgáltat ehhez. A fegyveres erők ne lehessenek a pártcsatározások színterei. A honvédség az alkotmányra, a köztársaságra tett esküt. Nem egy pártot, hanem az országot kell védenie. Az intézkedések azt szolgálják, hogy megőrizhető legyen a hadsereg intaktsága. Különben mi kínosan ügyelünk arra, hogy egyenlő távolságot tartsunk valamennyi párttól. S a honvédelem kérdéseit megtárgyaltuk a pártok képviselőivel is, s nagyjából egyetértettek velünk. Természetesen a minisztérium vezetőjéről majd az Országgyűlés, a pártok döntenek.

Létrejött tehát egy szervezet, a honvédség parancsnoksága, amelyet nem ellenőriznek a pártok. Kialakult tehát egy tábornoki hatalmi centrum?

Egyrészt az elmúlt időben közel ötven tábornok és négyszáz ezredes került nyugállományba, a korábbi vezetők döntő többsége. A legfelsőbb katonai vezetésben tehát olyanok dolgoznak, akik legfeljebb 2-3 éve töltik be tisztségüket. Másrészt a honvédség parancsnoksága is ellenőrzés alatt áll. Hiszen a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, aztán ott a parlament (a jövőben e testület és illetékes bizottságának a jelentősége is nő majd), a kormány, s a honvédelmi miniszternek is van bizonyos ellenőrzési joga. Hiszen a tárca vezetője teremti meg a működéshez szükséges feltételeket, közvetíti a kormányzati akaratot.

Nem győzött meg igazán. Annál is inkább, mert tegyük fel, hogy az új parlament másfajta katonai doktrínát dolgoz ki, amelynek – tételezzük fel – újfajta szervezet felelne meg leginkább. Ha ismét hozzányúlnak a honvédség szervezetéhez, az óhatatlanul azzal jár, hogy megszerzett pozíciók elvesznek. És már hallom a hangokat: az új vezetés mindent összezavar, most fejeződött be egy átszervezés, és már jön is a következő.

Szerintem az új kormánynak sem lehet nagyon más az elképzelése. Hiszen már bejelentettük az egyoldalú, 35%-os csapatcsökkentést, megváltoztatjuk a honvédség területi elhelyezkedését. Korábban ugyanis szinte „fölborult” a térkép, hiszen a csapatok többsége a nyugati országrészben állomásozott. És így tovább. Az természetes, hogy a választások után lesznek, lehetnek változtatások. Természetesen minden jogi lehetőség megvan a minisztérium és a honvédség ellenőrzésére. Különben emlékeztetni szeretném Németh Miklós egyik legutóbbi parlamenti beszédére, amelyben azt mondta, nagyon sajnálja, hogy a Belügyminisztériumot nem szervezte át a Honvédelmi Minisztériumhoz hasonlóan.

Nem akarok tovább kötözködni, de nem lett volna sokkal hitelesebb ez az egész átszervezés, ha megvárják vele a választásokat? Ezt a néhány hetet még igazán ki lehetett volna bírni, így olyan „átmentésszaga” van a dolognak.

Semmi ilyen szándéka nem volt a katonai felső vezetésnek, amikor megtette javaslatát a Minisztertanácsnak, amely döntött végül is ebben a kérdésben. S mint már mondtam, a vezetésen belül is komoly személycserék történtek. Új a vezérkari főnök, négy miniszterhelyettes nyugdíjba ment, s helyükbe csak egy új lépett. (Szombathelyi Ferenc, aki Grósz Károly MSZMP-főtitkár katonai tanácsadója volt. – a szerző megj.)

Reméljük, Önnek lesz igaza, és a katonai vezetés szándékai valóban tisztességesek. Ám nem csak a szervezetben történtek változások. Beszélgetésünk napján kezdődik meg a szovjet csapatok kivonása. Mit jelent ez a magyar honvédségnek?

– Hétfőn, beszélgetésünkkor tárgyal erről a Minisztertanács. Nyilvánvalóan lesznek őrzésvédelmi feladataink. Katonai szempontból azonban lényegesebb: a Varsói Szerződésnek egységes légvédelmi rendszere van. Amely nálunk természetesen magyar irányítás alatt áll. Most kivonják a szovjet légvédelmi erőket is. Nyilvánvalóan ki kell alakítani a saját, magyar légvédelmet. És ez rettentően sokba fog kerülni.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon