A nagy választási csatározások közepette szinte észrevétlen maradt, hogy a főhivatású zöld pártokból senki sem jutott be a parlamentbe. Igaz, más pártok jelöltjeként ott ülnek majd a főházban olyan régi, elkötelezett környezetvédők, mint mondjuk Rott Nándor a kereszténydemokratákról, Szeleczky Zoltán a Fórumtól vagy az ófalui „atoműző”, Wekler Ferenc, aki az SZDSZ-hez áll közel. Ott lesz majd a kisgazda Dragon Pál, a ’88-as „zöld csúcsesztendő” demonstrációinak legfőbb vezénylője. Lesznek tehát környezetbarátok az új parlamentben. Ez sem változtat azon, hogy a politikai zöldek csillaga az elmúlt évben inkább lefelé tendált. ’88-ban még szinte mindenki többet jósolt volna egy eljövendő zöld pártnak, mint a mostani 0,37%-ot. Pedig a higgadtabb, pragmatikusabb, „klasszicistább” irányzattól, a Zöld Párttól aligha az időközben létrejött kalandosabb, fundamentálisabb, „romantikusabb” irány vette el a szavazatokat. A Voks Humana, vagy más néven Bioszféra Párt urnájában a párt szegény „urnátorai” – így hívják itt a vezetőket – még a 750 ajánlócetlit sem találták meg. Szó, ami szó, ez a „hileaikus”, vagyis „őserdei” pártmozgalom, melyet az Első Urnátor, a Bioszféra Nagykövete, Sebeők János múlt év májusában állatkerti ketrecéből indított útnak, több tekintetben is különbözik a hagyományos választási pártoktól. De igazából nem is azért ültünk össze Sebeőkkel, valamint a tradicionálisabb Zöld Párt két aktivistájával, Mangel Gyöngyivel és Kochis Pál Zoltánnal, hogy a választási rendszer és az eredmény felett füstölögjünk. Fontosabb most arról merengeni, hogyan illeszthető majd a zöld ideológia és világkép a kialakuló, remélhetőleg osztatlanul demokratikus politikai keretekhez. Sebeők címei és tettei bioszféra-szerte ismertek. Őt nem kell bemutatni. Mangel Gyöngyi biológus az első független szakszervezet, a TDDSZ zöld frakciójából lépett át a Zöld Pártba, és Bős–Nagymaros egyik legelszántabb ellenzője. Kochis Pál Zoltán elektromérnök (a nagyszakállú) az „ökopax” irány képviselője. Az volt már 1982–83-ban, amikor rendőri felszámolásra ítélt Dialógus Békecsoportban tevékenykedett, és az maradt később, a „4–6–0” Békecsoportban és a „Túlélés” című ökoszamizdat szerkesztése közben is.
Beszélő: Annyit azért szögezzünk le, hogy ’88-ban mások voltak a kilátások.
Mangel Gyöngyi: Akkor valóban úgy nézett ki, hogy az ellenzékinek nevezhető mozgalmak közül az ökológiai a legerősebb. Ennek konkrét oka volt. A bős–nagymarosi vízlépcső körül olyan információs csend uralkodott, hogy amikor azután megtört a csend, ez nemcsak információs robbanást eredményezett. A felszabaduló energia kivitte az embereket az utcára. És amikor a fél ország látta, hogy a parlament haptákban állva szavazta meg Nagymaros továbbépítését, úgy nézett ki, hogy pillanatokon belül megalakul a Zöld Párt. Össze is jöttünk vagy kétszázan a Pilvax Kávéházban, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megtesszük a döntő lépést. És ott, akkor mégsem jött létre, amit visszanézve csak sajnálhatunk. Talán nem voltunk eléggé bátrak, hogy ott azonnal lépjünk. Abban az időben már lehetett alternatív szervezetekben gondolkodni, de a politikai párt lehetősége még csak valahol a tudatunk legmélyén munkált.
Kochis Pál Zoltán: Amiben az a korábbi tapasztalat is közrejátszott, hogy a Kádár-rendszer utolsó éveiben a tömegek csak olyan szervezetekhez csatlakoztak, amelyek azért valamelyest védve voltak a nagyon durva, erőszakos rendőri beavatkozásoktól. Így lett bizonyos értelemben gyűjtőhely a 80-as évek elején a Dialógus, később a Duna Kör és a Duna-mozgalmak. Amikor azután már nemcsak viszonylag neutrális témákkal, hanem közvetlenül a politikai ügyekkel is lehetett foglalkozni, akkor az emberek érdeklődése értelemszerűen odafordult. Végül is a rendszer megváltoztatása volt itt a tét! Most majd a megváltozott rendszerben a mi ügyeink is, a békemozgalmi kérdések, vagy a környezetvédelmi kérdések is sokkal könnyebben, civilebb módon lesznek kezelhetők. Nem kényszerülünk már felesleges politikai vagdalkozásokra.
Sebeők János: Rendkívül sajnálatos, de azoknak az apparatcsikoknak lett igazuk, akik azt mondogatták, hogy a mozgalmakban nem ökológiáról, hanem politikáról van szó. A százezrek, illetve nagyobbik részük a rendszerváltás mellett tüntetett, áttételes eszközökkel. Ez még a csehekkel szemben is megmutatkozott. Amikor ott, a fáziskésés miatt még a kommunisták uralkodtak és építették Bőst, teljes mellszélességgel ki lehetett állni ellene. Most, hogy nem Husak, hanem Havel Csehszlovákiájával kell megküzdenünk, már nem annyira szalonképes dolog kiállni az ügy mellett. Pedig Bős változatlanul időszerű, és talán nem véletlen, hogy Havel nem válaszolt a Bioszféra Párt levelére, amiben azt írtuk neki: „találkozunk Kilitinél!” Elérkezett a pillanat, amikor elválik egymástól a kormány, a kormánypártiság, a monetarista értékrendben gondolkodó hatalmi pártok világa – ahová egyébként én a mostani ellenzéki pártokat is besorolom – és az igazi ellenzék világa, az a világszerte formálódó zöld és ökológiai irányzat, amely a jelenleginél sokkalta mélyebb rendszerváltásról álmodozik.
Beszélő: Az elmúlt években elterjedt nálunk egy szóhasználat, mely szerint minden ellenzékit „alternatívnak” neveztek. Most ez talán megváltozik, és megint az eredeti, nyugatias értelemben használjuk a szavakat.
Mangel: A mostani választás során a rendszerváltás első lépésére szavaztak. A többi most fog következni! Nem elég, hogy a kommunista diktatúrát felváltsa a parlamenti demokrácia. Még további, mélyebb és átfogóbb változásoknak kell jönniük, nemcsak a gazdaságban és a társadalomban, de még a politikában is. Most válik majd el, hogy azok a barátaink, akik az elmúlt években részt vettek a politikai harcban, s jelenleg a politikai pártokban tevékenykednek, be tudják-e vinni az ökológiai szemléletet pártjuk politikájába. Vagy pedig csak egy egyszerű környezetvédelmi fejezetet csatolnak a pártprogramokhoz.
Sebeők: Én a bioszférikus forradalom gondolata köré összpontosítanám a választ. Az elmúlt negyven év alatt megtanultuk, hogy az igazság és a realitás nem ugyanaz. Sőt, hogy az igazság sosem lehet realitás. Nagyon sok alattomos kompromisszumot kötöttünk, és mára ezek a kompromisszumok felélték önmagukat. A rendszer, saját farkába harapó kígyóként, oly módon pusztította el magát, hogy közben nem lehet klasszikus forradalomról beszélni. Na most, a jelen civilizáció ugyanolyan diktatórikus és diszfunkcionális viszonyt alakított ki a természettel és az ökológiai igazságokkal, mint amilyen diktatórikus és diszfunkcionális viszonyt alakított ki a totalitárius rendszer a társadalommal. Vajon nem fogja-e egy szép napon ez a civilizáció ugyanolyan váratlan módon felélni magát, mint ahogyan a sztálini rendszer tette? Két-három évvel ezelőtt Nagy Imre sírjánál néhány száz, vagy néhány tíz ember gyászolt. Március 15-én pár ezer vagy ennél kevesebb fiatal mert tüntetni. És a társadalom azt mondta, ezek álmodozó idealisták; hiszen úgysem változhat meg semmi! Most egy másik társadalomban egy kevésbé látható kompromisszum megint azt mondja, hogy itt van néhány száz vagy ezer zöld megszállott, nagyon szép, nagyon jó, amit gondolnak, de hát a realitások mások. Az alternatív pedig azt mondja, hogy igenis össze lehet egyeztetni a realitást és az igazságot. Tehát az alternatív gondolkodásmód mindig egy bizonyos forradalmat előlegez meg. El kellene gondolkodni rajta, hogy vajon ez az egész zöld forrongás nem előlegez meg egy bioszférikus forradalmat is?
Beszélő: Akkor most már egyenesen meg kéne mondani, hogy a más pártokban ügyködő zöld frakciók alternatívok-e vagy nem?
Kochis: Nem igazán látunk bele más pártok belső életébe. Lehet, hogy választási fogás, amikor ökológiáról beszélnek. De az is lehet, hogy az ott működő zöld frakciók elég erősek, és át tudják nyomni az új szemléletmódot. Vannak bizonyos világnézeti kiindulópontok is. Például a keresztény pártoknak úgy kell viszonyulniuk a természethez, mint Isten teremtett világához. Ebből kiindulva hasonlóan kellene kezelniük, mint a zöldeknek. A polgári pártoknál ez nincs így. Ők tömegben, munkaerőben, piacban, ásványi kincsekben gondolkodnak. Akárhogyan is: egy jó környezetpolitikára mindenképpen szükség van! Ezt a jelenlegi pártok is képesek kialakítani. A valódi alternatívoknak, a Zöld Pártnak meg a Voksnak, ebben az irányban kell nyomást gyakorolniuk… Ahogyan az NSZK-ban is minden jelentősebb párt komoly környezetvédelmi programmal állt elő a zöldek hatására.
Sebeők: Itt tartom a kezemben a Beszélő mellékletét, az SZDSZ gazdasági és szociális programját, amely nem titkoltan azért született, hogy megnyerjenek vele egy választást. Azt hiszem minden zöld és alternatív gondolkodó számára félelmetes, hogy létrejöhetett egy olyan választási program, amely még csak a szokásos tiszteletkörök erejéig sem emlékezik meg a környezetvédelemről! Pedig ez a párt még nincs is benne a hatalomban! Ezért azt mondom, hogy igenis szükség van olyan erőkre, amelyek a nagypolitika és a nagy tömegek felől érkező nyomással szemben immúnisak, és ki merik mondani, hogy itt igenis elsőrendű problémáról van szó, ami hosszabb távon még a szociális kérdésnél is fontosabb! De ezt nem mondhatja ki egy nagy párt. Ezt csak egy zöld párt merheti kimondani.
Mangel: A zöldek között kering egy jó mondás. Hogy a Föld képes kielégíteni mindenkinek a valós igényeit, de nem tudja kielégíteni mindenkinek a mohóságát, a kapzsiságát is. Az utóbbi kétszáz évben, mióta az ipari fejlődés elkezdődött, hozzászoktunk, hogy újabb meg újabb igényekkel állunk elő, és ezeket a társadalom és a gazdaság ki is tudja elégíteni. Nagy sokkhatást vált majd ki, amikor rájövünk, hogy épp az elemi forrásokból, az ivóvízből, az erdőkből, a levegőből fogyunk ki leghamarabb. Ezért egyszerre kell jó környezetvédelem és előrelátó ökológiai gondolkodás.
Kochis: Ha Magyarországon megindul a gazdasági modernizáció, akkor ez a környezet szempontjából is hoz jó fejleményeket. Mert ha megszűnik ez a szörnyű energiafaló és anyagpazarló termelés, akkor javul a környezet minősége is. De arra is számítani kell, hogy az emberek tudatában a fogyasztói társadalom vágyképei is megjelentek. Itt is nagy lemaradásban vagyunk, hiszen egyszerűen rosszul élünk, rosszul érezzük magunkat. Viszont azt tudni kell, hogy itt nincs nagyon nagy különbség a volt szocialista és a nyugati értékfelfogás között. A keleti és nyugati fogyasztói társadalom emberellenes, úgy ahogy van! És a zöld pártnak vagy mozgalomnak meg kell vele küzdenie még a kultúrában is. Mindenütt ott kell lennie, mindenbe bele kell szólnia.
Beszélő: Ezek, ugye, filozófiai magaslatok. A tényleges helyzet az, hogy a zöld szervezetek „extraparlamentáris” pozícióba szorultak. Mi most a teendő?
Sebeők: Nem akarom Krassó kenyerét elvenni, és belemenni a választási rendszer részleteibe. Lenne mit kritizálnom rajta, szinte oly módon kreálták, hogy valódi alternatív erők még véletlenül se juthassanak be a szép házba. Mindegy, mondjuk, ez alkalommal a primer politikai rendszerváltást kellett százszázalékosan biztosítani. Még ha kicsit túlbiztosították is. A Bioszféra Párt abból indul ki, hogy a történelem legnagyobb kisebbsége maga az élet. Az élővilág a mi felfogásunkban kultúra, ami autonóm és spontán módon jött létre, akárcsak a népi kultúra. Mi nem haszonelvű retorikával védelmezzük a bioszférát; nem mondunk le azokról a fajokról, élőlényekről sem, amelyekre esetleg nincs szüksége az emberi létfenntartásnak. Abban hiszünk, hogy az élővilág belügyeibe ugyanúgy nem szabad beavatkozni, ahogyan egy kulturális autonóm közösség belügyeibe sem szabad beavatkozni. Az élővilág sokaságát, körülbelül tízmillió fajt végül egyetlen faj álságos módon kisebbségi helyzetbe szorított, és totálisan kirekesztett a hatalomból. Ezért azt követeljük, hogy ez a kisebbség elismert kisebbségként legyen képviselve a parlamentben. Javasoljuk, hogy az élet hosszú távú érdekeit és értékeit egy független bioszféra-ombudsman képviselje a magyar parlamentben. Ha nincs más mód, akkor mi ez ügyben népszavazást fogunk kezdeményezni. De nem szeretnénk ezt tenni; inkább a parlamenti pártok érettségében bizakodunk. A helyhatósági választások közel vannak. Ezekkel össze lehetne kötni a bioszféra-ombudsman megválasztását. Nem egyszerű kooptálásra gondolunk; nagyon is jó lenne, ha a pártok versengenének ezért a tisztségért. A bioszféra-ombudsmani intézménnyel megelőznénk a Nyugatot. Bebizonyíthatnánk, hogy a kelet-európai forradalom képes egyfajta minőségi alternatívát is kínálni a már ismerős utakkal szemben.
Beszélő: Ebben a fejtegetésben jó adag provokáció is volt a Zöld Pártnak címezve.
Mangel: Mi valóban nem foglalkozunk azzal, hogy a bioszféra autonóm kultúra vagy sem. Viszont egy ilyenféle ombudsmant, ami talán egyszerre képviselné a környezet, a természet és a bioszféra érdekeit, mi is szükségesnek tartunk.
Kochis: Úgy is nevezhetnénk, hogy a jövő generációk ombudsmanje. Nincs közöttünk tehát olyan nagy különbség.
Sebeők: Fontos, hogy ne fogjuk fel a saját önmeghatározásainkat ellenséges gesztusnak! Én hiszek az „ökomenében”, hiszek abban, hogy bennünket és a többi zöld mozgalmat egy már létező és formálódó ökomenikus egység fűz össze!
Beszélő: Ez folytathatatlanul gyönyörű megnyilatkozás! Talán még a teendőkről és politikai szövetkezésekről hallhatnánk valamit?
Mangel: Egy egész sor gyakorlati feladat áll előttünk. A vízlépcső ügye még nem zárult le. Szorgalmaznunk kell, hogy a nagymarosi munkagödröt temessék be, kezdődjön meg a Duna rehabilitációja. Itt van a gyurgyeváci vízlépcső, ami igazi kis Bős–Nagymaros. Meg kell akadályoznunk, hogy a paksi atomerőművet bővítsék. Általában is részt kell venni az új energiapolitika kialakításában. Nem folytatom, mert nem érünk a végére!
Kochis: Össze kell kapcsolnunk a béke- és a zöld gondolatot. Illetve ezek már összekapcsolódtak, de most teljesen új a helyzet. Csak példaként említem, hogy júliusban lesz a következő END (European Nuclear Disarmament) konvent, és ennek szervezői között van a finn és az észt zöld párt is. Mi most azon ügyködünk, hogy az END, ami a nagy rakétacsata lezárultával kicsikét elvesztette az identitását, a jó név megtartásával alakuljon át „European Neutral Development”-né. Azt akarjuk, hogy Közép-Európában induljon meg a nagy semlegesedési hullám, aminek számtalan környezeti kihatása lesz majd.
Beszélő: A politikai szövetkezésekre tekintettel kérdezem: hol a zöld pártok helye? Bal, jobb, közép?
Kochis: A mi pártunkban vannak volt ellenzékiek és vannak ideológiájukat eldobott volt apparatcsikok is. A régi, kommunista értelemben az elsők jobb-, a másodikok baloldaliak. De ennek a tájolásnak vége, bár azt nem mondanám, hogy a parton belül harmonikus viszonyok uralkodnak. De akárhogy is csűrjük, a nemzetközi sajtó balközépnek nevezi majd a zöldeket, mivel mindenütt így minősíti őket.
Mangel: Most egész Kelet-Közép-Európában a konzervatív keresztény irányzat tört előre. Globálisan nézve, a keresztény-konzervatív irányokhoz képest a polgári és emberi jogokra, humánumra, szolidaritásra, ökológiai szemléletre épülő zöld alternatíva mindenképpen inkább az európai baloldal irányában van. De tényleg azt hiszem, ez a fajta merev kategorizálás a zöld pártokban nem szükséges és nem is kifejező.
Sebeők: Nekünk az az álláspontunk, hogy senkit sem szabad meggátolni abban, hogy természetvédő legyen. Szó volt már róla, hogy esetleg a keresztény pártok éppen bizonyos keresztény hagyományokból, a Szent Ferenc-i hagyományból kiindulva ökologizálódhatnak. Vagy például, a Bioszféra Párt jó kapcsolatot szeretne kiépíteni a Kisgazda Párttal. Mégpedig azért, mert a Kisgazda Párt a föld problematikáját állítja a középpontba. Na most, ha a zöldek nem segítenek a kisgazdáknak, akkor előfordulhat, hogy ebből csak mezőgazdaság- és földtulajdonközpontúság sül ki. Mi azt szeretnénk, hogy a föld gondolata mozduljon ki a hagyományos, patriarchális keretek közül, és kapcsolódjon össze egy ökologikus gondolatmenettel. Magam részéről hibának tartom, ha ezt a bizonyos keresztény-nemzetinek nevezett vonalat, ami az ország többsége, beszorítjuk abba a környezetellenes kategóriába, amire egyébként történelmileg predesztinálva van.
Beszélő: A végére kellett elveszítenem a szálat! Először, Urnátorom, letoltad az SZDSZ-t, mint környezettipró pártot. Most kiderül, hogy a másik oldal meg egyenesen predesztinált a környezetrombolásra…
Sebeők: A kereszténység filozófiája, noha majdnem mindig ökológiaellenes vonásokat mutatott a történelemben, esetleg egy bizonyos reform-interpretációban mégis csak jelölt lehet a „jó gazda” szerepére. A liberális filozófiában az ökológiai gondolatok nem épültek be a tiszta piacgazdaság modelljébe. De most csak célkitűzésekről beszélgetünk, mert egyébként a nyugati kereszténydemokrata pártok sem az ökológiai gondolkodásukról híresek. Tehát az új gondolatra a liberálisoknak, az SZDSZ-nek például, ugyanannyi esélyük van. Azt kellene felismerni, hogy ami jelenleg folyik, az nem valódi piacgazdaság. Mert a természet viszonylatában ez igenis tervutasításos gazdaság. Maga a piaci rendszer csak egy zárt, monetarista körön belül él, csak ott nyílt rendszer. Ezt a rendszert valódi piacgazdasággá kellene tenni. Tehát a természetnek, környezetnek okozott károkat, és ugyanakkor az ökológiai rendszerek által ingyen végzett munkát ugyancsak integrálni kell az árképzési és piaci viszonyokba. Ennélfogva az a véleményem, hogy minden egyes pártnak a programjában van olyan mag, amely megfelelő öntözéssel fává érhet.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Környezet [7]