Gazdálkodás és gondolatszabadság
A Fejér Megyei Hírlapot meg a Fehérvári Hét című városi lapot az Út Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. Az utóbbit 1989. március 15-én indították el a Hírlap újságírói. Akkoriban már mindenütt új lapok indultak, a korábban ismeretlen konkurenciával szemben esélye csak független és szókimondó lapnak lehetett. A gazdálkodói szemlélet és a gondolatszabadság eszméje – akár a XVIII. századi Franciaországban – Székesfehérvárott is kéz a kézben járt.
A Hírlap szerkesztősége 1989 tavaszán – gazdálkodói szemlélet! – ajánlatot tett minden megyei lapok legfőbb gazdájának, az MSZMP KB – akkor éppen Társadalompolitikainak nevezett – Agit-prop. Osztályának: egyezzenek bele, hogy a lapot a budapesti Hírlapkiadó helyi pénzügyi csoportjaként működő megyei Lapkiadó Vállalat helyett a jövőben egy – részint a szerkesztőségből alakítandó – kft. adja ki. Minthogy a lap nyereségét – mint valamennyi megyei lapét – a Hírlapkiadó közvetítésével az MSZMP söpörte be, a fehérváriak 51%-os részesedést ajánlottak a kft.-ben az állampártnak. A Jászai Mari téren azonban még nem érzékelték, ami Fehérváron már sejthető volt, hogy baj lesz a megyei lapok pártirányításával és párttulajdonlásával, így visszautasították az ajánlatot. A szerkesztőség erre a gondolatszabadsággal próbálkozott: laptársai közül elsőként elhagyta a címoldaláról a kommunista lapok azonosító kódmondatát, a „Világ proletárjai, egyesüljetek”-et, és várta a hatását. Semmi sem történt. Erre elhagyták a fejlécről, majd az impresszumból is az eszmei lapgazdára utaló megjegyzést: a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja.
Szeptemberben a fehérváriak újra felvetették a kft.-vé alakulás gondolatát. De megfordították a számokat: most már nem 51, csak 15%-os részesedést ajánlottak az MSZMP-nek. Ismét elutasították őket. Mit tehettek: novemberben megalakították a kft.-t az MSZMP nélkül. Kiszámolták, hogy a törzstőke mellé a folyamatos működéshez egymillió forintra van szükségük. 1,2 milliót a szerkesztőség tagjai hoztak össze, 10 ezer forint volt a legkisebb beugró, 100 ezer a legmagasabb – ennél többet egy személytől nem fogadtak el. Beszállt a székesfehérvári Vörösmarty Nyomda és a nyomda számos dolgozója, egy környékbeli állami gazdaság és végül az MSZMP-nek felajánlott 15%-kal a megyei Lapkiadó Vállalat is. A Hírlap és a Hét impresszumában január 1-jén jelent meg az Út Kft. neve.
A tulajdonosváltással átalakult a Hírlap belső szerkezete is: a szerkesztők titkos szavazással megerősítették a pozíciójában az addigi főszerkesztőt, Darányi Pált, a szerkesztőbizottság elnökének pedig megválasztottak egy kitűnő újságírót és megrögzött pártonkívülit, Á. Szabó Jánost. A régi lap javaiból tehát – néhány íróasztalon és írógépen kívül – csak a címe maradt meg. A kft. úgy határozott, hogy a címet bérelni fogják évi 5 millió forintért, azaz körülbelül annyiért, amennyi nyereséget korábban az MSZMP-nek befizettek. Minthogy azonban a tulajdonos kiléte bizonytalan volt, számlát nyitottak az ismeretlen számára, hogy az év végén arra fizessék majd be a bérleti díjat.
Csiribí-csiribá
A mesékben ilyenkor szokott felbukkanni a gonosz varázsló. Varázsló helyett ezúttal az Axel Springer–Budapest (AS–B) képviselője bukkant fel. Az üzleti kapcsolat nem volt újkeletű, a Fehérvári Hét mellékletként terjesztette az AS–B TVR Hét c. újságját. A fehérváriak az elsők között kapták meg a Springer cég ajánlatát: lépjenek át az AS–B szolgálatába, és adjanak ki egy új lapot, valamilyen új – például „Új Fejér Megyei Hírlap” – címmel. A nyereség 90%-a Springeréké, 10%-a a szerkesztőségé, a veszteség viszont nem terheli a szerkesztőket.
A székesfehérváriak az AS–B-t képviselő Bayer József ajánlatát rendkívül előnytelennek ítélték. Jól tudták, hogy egy összeszokott szerkesztőség szellemi tőkéje, know-howja sokkal többet ér a nyereség 10%-ánál. Párhuzamosan más cégekkel is tárgyaltak: egy német cég 30, egy angol 40%-os részesedést ajánlott. Ráadásul a Springerek kínálta egyenszerződés semmire sem kötelezte a kiadót; ellenben tartalmazott olyan feltételt, amelyet Magyarországon eddig legfeljebb fegyveres testületek tagjainak kell magukra vállalniuk: „Szövetségekben vállalt valóságos vagy tiszteletbeli tisztségek elvállalása (sic!), szakmai írások megjelentetése, valamint a társaság nevében történő nyilvános fellépés a kiadó vezetőjének beleegyezéséhez kötött.”
– Springerék számára az üzlet rendkívül kedvező – mondja Baranyi Pál, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője. – Ha sikerült volna megszerezniük mind a tizenkilenc lapot, elmondhatták volna, hogy övék a legnagyobb példányszámú magyar napilap, a hirdetéseiket 1,3 millió példányban jelentetik meg, s mindezt ingyen, egyetlen fillér beruházás nélkül. Bonyolultabb kérdés, hogy miért fogadta el az ajánlatot hét megyei lap. A dunántúli lapok közül csak a Tolna Megyei Népújság volt veszteséges, a tatabányai Dolgozók lapja pedig épphogy a felszínen tartotta magát. Más kérdés, hogy jobb gazdálkodással, ügyesebb hirdetésszervezéssel meg lehetett volna szüntetni a veszteséget, emiatt nem kellett volna új gazdát keresni. A szolnokiak feszült viszonyban voltak a megyei pártbizottsággal, ezt a helyzetet oldották fel így. A Somogy Megyei Népújság döntése teljesen érthetetlen.
Vértes J. Andor, a Fehérvári Hét főszerkesztője lélektani magyarázatot keres:
– A szerkesztőségek riadalomból menekültek a Springer karjai közé. A Springer cégnek egyértelműen érdeke, hogy megtartsa a lapot működtető újságírókat, némelyik párt viszont azt hangoztatta, hogy az újságíróktól elsősorban lojalitást vár. Nyilván a Springer név is befolyásolta a döntést. A szerkesztők úgy gondolták, ha a cég sikeresen működtet egy hatalmas sajtóbirodalmat Nyugaton, ők is csak jól járnak vele. Ezek az okok lehettek a döntőek, mert egyébként az AS–B Kft. nem ígért sem fizetésemelést, sem műszaki fejlesztést, a szerződésen egyedül az szerepel, hogy az autóval és cascóval rendelkező munkatársak havi 500 km gépkocsiátalányt kapnak. Ez kellemes, adómentes fizetéskiegészítés, újabban azonban a cég firtatni kezdte, jár-e mindenkinek ennyi.
A Fejér Megyei Hírlap vezetői korábbi lépéseikkel tekintélyt vívtak ki a megyei lapok világában, ezért a döntés előtt több szerkesztőség kikérte a véleményüket. Baranyi Pál összehívta a Hírlap munkatársait, és együttesen úgy ítélték, hogy az ajánlat előnytelen, nem elfogadható. A főszerkesztő erről telexen értesítette a laptársak vezetőit. A Springer-üzlet helyett a megyei lapok együttműködését, országos hirdetéspiac megteremtését javasolta. (Lásd keretes anyagunkat.) Volt, aki hallgatott rá, volt, aki nem.
Április 1-jétől, mint köztudott, az „új” megyei lapok az AS–B Kft. impresszumával jelentek meg. Amikor a botrány kitört, a kárvallott lapgazda, az MSZP természetesen nem hallgathatott, de ahelyett, hogy megpróbálta volna megakadályozni, hogy az állítólag új lapok szerkesztősége zavartalanul működjön a régi helyiségekben, ahelyett, hogy kérdőre vonta volna a nyomdákat, amelyek a régi szerződések alapján új lapot nyomtattak, vagy a postát, amely kéretlenül új lapot kézbesített a régi előfizetőinek, azokat a lapokat támadta, amelyek megpróbáltak a maguk lábára állni. A Springer-ügy alkalmából tartott sajtótájékoztatóján Fabriczky András, az MSZP gazdasági vezetője a Fejér Megyei Lapkiadó Vállalatot sikkasztással vádolta, amiért bevitte a kft.-be a vállalati vagyont, és büntető feljelentéssel fenyegetőzött (Magyar Hírlap, április 6.), holott egy vállalat vezetőjének egyenesen kötelessége, hogy a lehető legelőnyösebben használja fel a rábízott javakat. Az afférról kezdeményezett parlamenti vizsgálat vitáján az MSZP – az MDF-frakcióhoz csatlakozva – amellett kardoskodott, hogy a vizsgálatot ki kell terjeszteni a sajtó területén minden külföldi tőkebefektetésre, holott a Springer-ügyet az különbözteti meg minden egyéb sajtóüzlettől, hogy nem történt benne tőkebefektetés. Az effajta kiterjesztés természetesen élét veszi a vizsgálatnak. Óhatatlanul feltolul a kérdés: nem igaz-e mégis a híresztelés, miszerint Bayer József kárpótlást ígért az MSZP-nek a kft. tulajdonába került megyei lapokért, amelyeket az állampárt jogutódja az új rendszerben amúgy is elveszített volna.
Itt a vége?
Vértes J. Andor úgy véli, hogy az Út Kft. lapjai megélnek a maguk lábán, külföldi tőkére – bár elvben nem ellenzi a külföldi beruházást – a jövőben sincs szükség.
– Jelenleg – mondja – a napilap nyereségét négymillió forintra tervezik, de amíg egyedül ez az egy napilap van a megyében, ennek a többszörösét is el lehet érni. A terjedelmet technikai okokból csak nyolc oldallal lehet emelni (8-ról 16-ra, 24-re), a hirdetőknek heteket kellett várniuk, mert 12 oldalt nem tudtunk kihozni. A közelmúltban a nyomdával közösen vettünk egy használt gépet, amellyel négy oldalt is nyomhatunk – ez önmagában megkétszerezi a nyereséget. A terjesztés költségei az évi negyvenmillió forintot is elérhetik, ha kiépítjük a postától független saját hálózatunkat, ezt a kiadást jelentősen csökkenthetjük. A számítógépes szedőrendszer tizenötmillió forint. Harmincmillió forintból meg tudjuk oldani, hogy még az esti hírek is bekerüljenek az újságba, és reggelre az előfizetőknél legyen a lap. Ennyi külföldi részesedés elmossa a saját kétmillió forintunkat, a nyereség pedig örökké a tulajdonosé lesz. Ha viszont kölcsönt vehetünk fel, azt előbb-utóbb visszafizetjük, és a befektetett szellemi tőkénk után megkapjuk, ami jár.
Baranyi Pál szkeptikusabb:
– Egy papíráremelés, aminek mindenkor ki vagyunk szolgáltatva, elviheti az egész nyereséget. Nem kell tartani a külföldi tőkétől, még Springeréktől se, csak ki kell várni a legelőnyösebb ajánlatot. Sajnos, amikor a parlament úgy határozott, hogy felülvizsgálják a külföldi tőkebefektetéseket, a német partnerünk már másnap telexezett, hogy eddigi megbeszéléseinket tekintsük tárgytalannak.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]