BM ORFK VIZSGÁLATI OSZTÁLY
Központi Vizsgálati Alosztály
Szám: 85-65-25/1990.-bű.
KIS JÁNOS úrnak
AB-Beszélő Kft.
szerkesztőbizottság elnökének!
1084 Budapest
Déri Miksa u. 10.
Tisztelt Elnök Úr!
A Beszélő 1990. május 12-i számában „Szólt szám, fáj fejem” címmel megjelent cikkre reagálva az alábbiakról kívánom tájékoztatni: Az 1990. február 7-én a XII. kerületi tanács épületében megtartott lakossági fórumon – a cikkben leírtakkal ellentétben – Kovács György állampolgár véleményében nem „bírálni merészelte” dr. Balatoni r. ezredest, a BRFK helyettes vezetőjét, hanem róla olyan tényeket állított, amelyek a hivatalos működése iránti bizalom megingatására, illetve becsületének csorbítására alkalmasak.
A büntetőeljárás megindítása előtt, a BRFK vezetője, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya kísérletet tett a dr. Balatoni r. ezredes személyét érintően elhangzottakat megalapozó információk tisztázására, ezért írásban felkérte Kovács Györgyöt a szükséges közreműködésre, aki ezt megtagadta. A fentiek után – mivel az ügy jogilag releváns körülményei csupán büntetőeljárás keretében állapíthatók meg – a BRFK vezetője feljelentésének alapján a Fővárosi Főügyészség a Btk. 232. § (1) bekezdésébe ütköző, hivatalos személy megsértése vétségének alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást, melynek teljesítésével a BM ORFK Vizsgálati Osztályát bízta meg. Ugyanis Kovács György a szólásszabadság határát túllépte azzal, hogy dr. Balatoni ezredesről alaptalan – a közvélemény értékelése szerint is negatív – kijelentéseket tett.
A nyomozás első lépéseként a gyanúsított védelmének ellátására hivatalból védőt rendeltünk ki, melyre a büntetőeljárási törvény lehetőséget ad. Így kívántuk biztosítani azt az előírást, hogy a tanúkihallgatásokon a terhelt védője jelen lehessen, ugyanis mielőtt Kovács Györgyöt bármivel meggyanúsítottuk volna, tanúkihallgatásokkal tisztáztuk az ügy körülményeit és a történeti tényállás egyes elemeit. A nyomozás nem terjed ki sem Kovács, sem más hozzászóló, a rendőrség munkáját bíráló észrevételeire, negatív véleményekre, annak egyedüli célja az eljárás tárgyát képező alapos gyanú kivizsgálása.
Itt kívánom megjegyezni, hogy a büntetőeljárási törvény nem írja elő, miszerint az eljárás megindításáról a gyanúsítottat kell elsőnek értesíteni.
A tanúkihallgatások során beszerzett bizonyítékok alapján került sor a gyanúsítás személyes közlésére, ezzel egy időben hívtuk fel Kovács György figyelmét – egyéb jogaira történt figyelmeztetése mellett arra is –, hogy nem köteles elfogadni a kirendelt védőt, bármikor szabadon dönthet védelmének ellátásáról.
A fentiekben foglaltak alapján eljárásunkat Kovács György ügyében is a törvényes előírásoknak megfelelőnek tartjuk.
Kérjük, hogy hasonló esetekben a „Beszélő” vegye figyelembe a másik fél véleményét is, ezzel elkerülve az egyoldalú tájékozódás és tájékoztatás veszélyét.
A jövőbeni jó együttműködés jegyében kérjük, hogy tájékoztatásunk kapjon nyilvánosságot sajtójukban.
Budapest, 1990. május 14-én.
Üdvözlettel:
Andorfer Miklós r. főhadnagy
a fenti szerv vizsgálója
Észrevételek Andorfer Miklós r. főhadnagy leveléhez
Érdeklődéssel olvastam Andorfer Miklós r. főhadnagy levelét, amelyben a Beszélőben egy korábban megjelent írásra reagál. Az ügy érdemében nem kívánok állást foglalni, hiszen a bíróság lesz hivatott annak eldöntésére, hogy Kovács György elkövette-e a hivatalos személy megsértésének vétségét, vagy sem. Magam ugyan jelen voltam azon a találkozón, ahol Kovács György felszólalt, de kérdéseiből én nem arra következtettem, hogy bárki „hivatalos működése iránti bizalmat meg akarná ingatni”. Mindenesetre elgondolkodtató az illetékesek szelektív érzékelőkészsége, akik ebben az ügyben eljárást indítottak, miközben ugyanezen az ülésen egy másik hozzászóló hosszan fejtegethette, hogy hogyan kellene elbánni az úgymond „bűnöző cigányokkal”.
Mindez azonban még nem indított volna arra, hogy Andorfer Miklós levelére reagáljak, a levélben közölt tények jogi értelmezése körül akadtak gondjaim. A főhadnagy úr azt írja, hogy „a nyomozás első lépéseként” védőt rendeltek ki a gyanúsított védelmére. Kétségtelen, hogy a büntetőeljárás-jogi törvény 6. szakaszának (3) bekezdése értelmében „A terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat el”, de ebben a mondatban egyértelmű, hogy a védő csak a terhelt érdekében járhat el, ami azt feltételezi, hogy az ügyben van terhelt. Az én eljárásjogi ismereteim szerint terhelt attól a pillanattól kezdve van az eljárásban, amikor a gyanút vele közlik, a gyanúsítás közlése előtt nem beszélhetünk gyanúsítottról, így terheltről sem. Ha mégsem úgy van, ahogy én tudom, akkor minden vétőképes állampolgár mellé ki kellene rendelni egy védőt, hátha valamikor valamilyen ügyben majd egyszer gyanúsítottként bevonják egy eljárásba.
A levélben szereplő ügyben tehát elindult az eljárás (erről valóban nem kell a gyanúsítottat értesíteni), majd bevonták a védőt, kihallgatták a tanúkat, és csak ezt követően vonták be a gyanúsítottat, ami jogilag érthetetlen, hiszen a védő olyan személyt védett, aki nem is volt gyanúsított.
A fentiek alapján eljárásukat nem tudom a törvényes előírásoknak megfelelőnek tartani.
Hack Péter
H. P. egyetemi adjunktus, a büntetőeljárás-jog szakértője, az Egy monopólium a sok közül c. cikkünkben (1990. márc. 15.) említett H. P.-vel nem azonos.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Visszabeszélő [7]