Varsói Szerződés
Győzött a kormány: Újabb SZDSZ-javaslatot fogadott el
Május elején a pártok – a Fidesz kivételével – még kígyót-békát kiáltottak az SZDSZ-re, mert hebehurgya módon javasolta, szólítsa fel a parlament a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződésből való kilépésről. A pártokhoz hasonlóan az újságok egy része sajátos süketséggel úgy értelmezte a javaslatot, mintha a szabad demokraták az azonnali, egyoldalú kilépést követelték volna.
És most, láss csodát, a parlament 4, azaz négy ellenszavazattal fogadta el, hogy a tárgyalásokat meg kell kezdeni. Darvas Iván, aki képviselőnek éppen olyan varázslatos, mint Liliomfiként volt egykor a moziban, megkövette Orbán Viktort, amiért egy éve még ő is túlzónak ítélte a szovjet csapatok kivonásának követelését. Katona Tamás, a Külügyminisztérium politikai államtitkára (és az MDF legtöbb erudícióval szóló képviselője) a forrás megjelölése nélkül csatlakozva az SZDSZ több nyilatkozatban hangoztatott állásfoglalásához, hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés helyett a szomszédainkkal – köztük a Szovjetunióval – kötött kétoldalú barátsági szerződéseket kell korszerűsíteni. Azok a kormánypolitikusok, akik még három hete is a VSZ demokratizálásáról beszéltek, bizony hoppon maradtak.
Persze a májusi vihar és a mostani majdnem egyhangú szavazás között történt egy s más. A kormánynak meg kellett győződnie arról, amit az SZDSZ-ben valahogy már régebben tudtak, hogy az oroszok nem nyelnek le bennünket keresztbe, ha ki akarunk lépni. Meg kellett győződnie arról is, hogy a Nyugat nem fog nagyon csúnyán nézni, ha kilépésünkkel megzavarjuk az európai súlyegyenről kialakított legfrissebb elképzeléseiket. A Kohl–Antall-találkozó nyilván e tekintetben is megerősítette a korábbi pozitív jelzéseket, különben aligha került volna sor a majdnem egyhangú szavazásra.
–szeg
Interpellációk
Az ellenzék kérdez. A kormány válaszol?
Mint ismeretes, a kormányzó pártok azt akarták, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülésszakán ne zavarják interpellációk a rendszerváltást megvalósítani hivatott önkormányzatokhoz szükséges törvényalkotó munkát. Az SZDSZ kivonulással fenyegetőzött, ha az ellenzéket megfosztják az interpelláció fegyverétől. Kedden interpellált az SZDSZ.
Soós Károly Attila, Hack Péter és Havas Gábor egy nagy kérdőjelet rajzoltak a Ház falára. (Az első görbület már megjelent hétfőn, a nemzetbiztonsági törvény módosítási indítványának vitájakor.) Tényleg a helyhatósági választásokon múlik a rendszerváltás? Nem mulasztja-e el a kormány a kínálkozó alkalmakat, s nem indul-e a rendszerfolytatás kevéssé ígéretes útvonalán?
Ma Soós K. A. Grósz Károlyra emlékezett: az ő szokása volt meglepetéseket okozni népének, külföldön tett bejelentésekkel. Mint most Antall József: Németországban hirdette ki, hogy kormánya csődeljárást kezdeményez 30-40 nagyvállalat ellen, s azt is, hogy az állami vagyon egy részét a helyi önkormányzatoknak adományozzuk. Mintha újra hitelképességünket bizonygatná a miniszterelnök, mint elődei. A működőtőke csábítgatását – a külföldiek befektetési feltételeinek világos meghatározását – viszont elmulasztotta.
Hack Péter, mondanivalóját a belügyminiszterhez címezve, az elmúlt évtizedek nagy bűnöseinek felelősségre vonását hiányolta. Az ország fizetési mérlegének sorozatos meghamisítása, a bős–nagymarosi beruházási döntés, a lehallgatások illegális folytatása nem politikai tévedések vagy hibák, hanem büntetőjogilag értékelhető bűntények. Miért kíméli az illetékes az elkövetőket?
Havas Gábor a politikailag súlyosan kompromittált régi rendőrfőkapitány, dr. Túrós András új szakmai főnöki kinevezése ellen tiltakozott. A rendőrállam fenntartásának szakmáját szentesíti a belügyminiszter?
Antall miniszterelnök elegánsan és gőgösen válaszolt. De azért észrevettük, hogy az adósságállomány növekedésének feltételezését elengedte a füle mellett. Horváth Balázs második válaszát már a Háznak alig több mint a fele fogadta el… A halvány, de nagy kérdőjel ott maradt a falon.
solt
- Beszélő [7]