Ez a város – magyar nevén Szentendre – a Duna partján, Budapesttől alig néhány kilométernyire található, egyesek kritériumai szerint még sincs Európában. Hogy miért nem? A Magyar Rádió egyik riportere tudatta velünk: az olaszok (és félreérthetetlenül ő maga is) úgy vélik, mi magyarok európaiak vagyunk, és mindig is azok voltunk, mivel latin betűt használunk, és a nyugati, nem a keleti kereszténységet vettük fel (a hangsúlyos elhatárolódás a riporternőtől való). Hogy akkor cirill (vagy görög) betűvel író, görögkeleti vallású embertársaink vajon mely földrész lakói, azt nem fejtette ki; a riport egészében másról szólt, az idézett gondolat csak hangulati bevezetőül szolgált.
Önmagában ez az egy eset talán szót sem érdemelne, ha ilyesfajta gondolatok nem bukkannának föl a nyilvánosságban mind gyakrabban. Persze nem az a baj, hogy szemrevételezik a különbségeket, hisz miért ne lehetne kritikusan elemezni kontinensünk keleti–délkeleti részének kulturális örökségét. Ennek során rá lehet mutatni a bizantinus egyházi és történelmi hagyományok negatívumaira. Az sem tagadható, hogy a cirill írás jócskán megnehezíti emberek és eszmék (továbbá technológiák) szabad áramlását, nem véletlenül akartak mindjárt az elején búcsút mondani neki a felvilágosodottabb bolsevikok. (A részlegesen megvalósult tervet végül is a sztálini xenofóbia torpedózta meg.) Mindezen el lehet tűnődni, mint ahogy azon is, vajon a negatívumok az ortodox dogmatika sajátosságaiból származnak-e, vagy inkább a régió történelmi lemaradásából, amely bizony Közép-Európánál is jóval nagyobb volt. Vitatkozni tehát van min, de ez a kirekesztő gondolkodásmód – akár európaiságunkról, nyugatiságunkról, akár magyarságunkról van szó – roppant veszélyes vizekre visz.
Ha komolyan vennénk, hogy latin ábécé és nyugati kereszténység az európaiság legfőbb ismérvei, akkor elsőként Hellász mai földjét kellene kiiktatnunk Európa-fogalmunkból. De nem kisebb képtelenség Európán kívülre utasítani például Szkopjét, Kijevet, Novgorodot. Vagy éppen Szentandreja–Szentendrét, amelyet az ide menekült szerbek tettek azzá a varázslatos, virágzó polgári kultúrát tükröző kisvárossá, amilyennek ma ismerjük. Ha ezek a városok, a bennük élő népek nem európaiak, akkor én máris megyek vissza hunnak Ázsiába.
- Hátsó oldal [5]