Skip to main content

Fodor Andrea

Fodor Andrea: Szabad demokrata szálka – szocialista gerenda


Amikor Szabó Zoltán cikke megjelent a Beszélő aug. 22-i számában, még nem tudtuk, hogy Csurka ante portas. Aztán robbant a bomba, és ilyenkor óhatatlanul felmerül, bölcs dolog-e, ha nehéz időkben az ellenzéki pártok az egymás közti nézeteltéréseikkel vannak elfoglalva? De hát könnyebb időkre ezután sem számíthatunk (a Fórum szégyenteljes kapitulációja Cs. I. előtt nem sok jót ígér), márpedig rendezetlen számlákkal a tarsolyunkban bajos dolog együttműködni.

Fodor Andrea: Elszámolás, leszámolás, igazságtétel, vagy…?


Aztán jött a Iustitia-terv és a még újabbak, egyre képtelenebb ötletekkel (mint legutóbb a Kónya-dolgozat nyugdíjjavaslata). Pedig a magyar társadalom nem vér- és bosszúszomjasan készülődött a rendszerváltásra. Az előző hatalom felelős politikusait – Németh Miklóst, Horn Gyulát – még a bársonyszékükben is meghagyta volna, nemhogy rabruhában kívánta volna látni.

Fodor Andrea: Hajnalórán bérctetőről…

(Gondolatok az MSZP-ről)


A Beszélő június 15-i számában olvashattuk Vitányi Iván „Van ellenzék?” c. írását. A szívhez szóló cikk sok helyeselhető és sok vitára ingerlő megállapítást tartalmaz, én mégis azt érzem benne a leglényegesebbnek, amiről nem szól. Vitányi a könnyebbik végénél fogja meg a dolgot, amikor részletesen jellemzi az SZDSZ-t, ám elmulasztja ugyanezt megtenni a saját pártjával.

Fodor Andrea: Szentandreja


Ez a város – magyar nevén Szentendre – a Duna partján, Budapesttől alig néhány kilométernyire található, egyesek kritériumai szerint még sincs Európában. Hogy miért nem? A Magyar Rádió egyik riportere tudatta velünk: az olaszok (és félreérthetetlenül ő maga is) úgy vélik, mi magyarok európaiak vagyunk, és mindig is azok voltunk, mivel latin betűt használunk, és a nyugati, nem a keleti kereszténységet vettük fel (a hangsúlyos elhatárolódás a riporternőtől való).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon