Fodor Andrea

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő június 15-i számában olvashattuk Vitányi Iván „Van ellenzék?” c. írását. A szívhez szóló cikk sok helyeselhető és sok vitára ingerlő megállapítást tartalmaz, én mégis azt érzem benne a leglényegesebbnek, amiről nem szól. Vitányi a könnyebbik végénél fogja meg a dolgot, amikor részletesen jellemzi az SZDSZ-t, ám elmulasztja ugyanezt megtenni a saját pártjával. Az MSZP minéműségéről – terjedelmi okokra hivatkozva – mindössze néhány deklarációra szorítkozik: „tekintsük ezeket olyan tételeknek, melyek bizonyítása máshol található”.

Gyanítom, nemcsak a terjedelemmel van itt baj. Az MSZP arctalan, megfoghatatlan, kicsúszik minden jellemzés alól. Nem Vitányi az első és nem is az utolsó, akinek nem sikerül megragadni az MSZP lényegét, vagy ha úgy véli, hogy megragadta, akkor nem sikerül állítását bizonyítania. Kiváló politológusok kiváló meghatározásokat alkotnak a magyar parlament öt másik pártjáról, ebbe az egybe azonban valahogy mindenkinek beletörik a bicskája.

Az enyém is beletört, pedig a módszert éppenséggel Vitányi Ivántól kölcsönöztem volna. No nem a múlt heti cikkéből, hanem réges-régi, Lévai Júliával közösen írt „Miből lesz a sláger?” című könyvéből. Ebben a szerző részletesen foglalkozik a yes és a no típusú szövegek kérdésével. Az előbbi talán leginkább egyfajta pátoszos, emelkedett, a fennálló világrenddel azonosuló, az utóbbi gunyoros, tiszteletlen, kívülhelyezkedő attitűdöt jelent. A gyarló (és bizonyára vitatható) definíció helyett jobban megvilágíthatják a lényeget a konkrét példák. (Az itt következők nem az említett könyvből valók.)

A no típust leginkább talán a Szla dzieweczka című lengyel népdallal lehetne szemléltetni. Ennek a szó szerinti magyar fordítása így hangzik:

Ment a kislány a zöld erdőbe
Találkozott egy nagyon nyalka vadásszal
Kedves vadász, nagyon örülök neked
Adnék neked vajas kenyeret, de megettem

A yes típusnak pedig kiváló iskolapéldája az idézett lengyel dal eredeti szövege helyett a magyar tanügyérek által gyártott, fordításnak semmiképp sem nevezhető változat:

Hajnalórán bérctetőről nézek szerteszét
Harmat hull a zöld mezőre, ébred már a rét
Táncos lábú szőke lányok víg danája száll
Bíbor fénnyel ránk köszönt az áldó napsugár

Nos, én ezt az osztályozást némileg önkényesen a szövegekről előbb emberekre, majd – ilyenek megalakulván – pártokra is átvittem. És itt a bökkenő. Hogy a három kormánypárt mindegyike velejéig yes típusú, ahhoz aligha férhet kétség. Hogy az SZDSZ és a Fidesz no típusú, ahhoz sem. De milyen párt az MSZP? Hát, ilyen is meg olyan is, egyik sem igazán, vagyis leginkább semmilyen. Sem a párt maga, sem prominens személyiségei. Aki markánsan yes típusú volt (Pozsgay Imre), az már kilépett, aki markánsan no típusú lehetett volna (Keserű Imre), az meg be sem lépett. Azok a politikusok, akik ma a szocialista pártot elsősorban fémjelzik, nehezen volnának egyértelműen ide- vagy odasorolhatók.

Tisztelt Vitányi Iván! Énszerintem az MSZP-ből addig nemigen lesz sláger, amíg világossá nem válik, hogy adna nekünk vajas kenyeret, csak megette, vagy a bíbor fényű, áldó napsugárral köszönt ránk. Márpedig enélkül fölöttébb nehéz akár „yes”-t, akár „no”-t mondani neki.

• Vita