A korábbi években a központi költségvetés mindkét várost jelentős támogatásban részesítette. Nyugat-Berlin esetében a szövetség közvetlenül a költségek felét fedezte. 1990-ben a 26 milliárd márkás költségvetésből (a szintén 2 milliós Budapest költségvetése 70 milliárd forint) 13 milliárd Bonnból érkezik. 5 milliárd márkára rúgnak a különféle igazgatási és gazdálkodási bevételek, s másfélmilliárd márkát a hitelpiacokon vesznek föl.
A városban képződő adóbevételekből 6 milliárd márka maradhat helyben. Az adózási rendszer szempontjából Nyugat-Berlin egységes tartománynak számít. A NSZK-ban létezik egy horizontális, tartományok közötti kiegyenlítési rendszer, ahol a gazdagabbak „kiegyenlítési segélyeket” fizetnek a szegényebbeknek. (Az elmúlt negyven év alatt 69 milliárd márka került ily módon újraelosztásra. Különleges helyzete miatt Nyugat-Berlin nem volt tagja ennek a rendszernek.)
Létezik egy vertikális kiegyenlítő rendszer is, a községek, a tartományok és a szövetség között. A közös adókból a szövetség és a tartományok meghatározott arányban részesednek. A tartományok például a forgalmi adó 35, a jövedelem- és a társasági adók 50 százalékát kapják meg. A szövetségi adók – mint a fogyasztási adók, a vámok – a központi költségvetést illetik. A tartományoké pl. a jármű-, az öröklési és a vagyonadók, a községek pedig a telekadóval és az üzemi adóval rendelkezhetnek.
Nyugat-Berlin különleges státusa miatt közvetett támogatásokban is részesült, ami elsősorban az eszközök változatossága miatt figyelemre méltó. Külön törvényben kedvező feltételeket teremtettek mind a vállalatok, mind a munkavállalók részére – ami persze közvetve a városnak is előnyös. A vállalatok 7,5-15 százalékos beruházási juttatásban részesülnek, kedvezményes leírási kulcsokat használhatnak, a társasági adó 10-22 százalékkal kisebb, a személyi jövedelemadónak csak 70 százalékát kell befizetniük.
A német hatóságok már jelezték, hogy ezek a kedvezmények középtávon megszűnnek, bár Berlinben úgy érvelnek, hogy az egyesülés után a város költségei megugranak.
A kelet-berlini szabályozás egyöntetűbb. Ez év második felében a költségvetés 90 százalékát az állam adja. A második félév költségvetése csak 3,3 milliárdra rúg, s a legalapvetőbb feladatok ellátásához még másfél milliárdra lenne szükség.
Idén Nyugat-Berlinben a bevételének több mint kétharmadát, 18 milliárd márkát központilag, a város használhatja föl, 8 milliárdot a kerületek. Az összes költségből ötmilliárd márkát költenek szociális kiadásokra, zömében a kerületekben. A művelődésre fordított 2,4 milliárd többségét szintén a kerületek állják, a tudományra fordított 2 milliárdot viszont a város, mint ahogy a 2,5 milliárdos lakásgazdálkodási költséget s a 3,5 milliárdnyi belügyi költségeket is.
Kelet-Berlinben még nem állnak rendelkezésre az idei adatok, ismert viszont a kiadások jellege szerinti csoportosítás. A kiadások 18 százalékát fordítják bérre, a lebontott fal túloldalán mindez 30 százalék. Mintegy 30 százalékot beruházásra és állománymegőrzésre költenek, a kiadások felét pedig úgynevezett dologi kiadásokra lakbérek és tarifák támogatására, szociálpolitikára. Infrastruktúrafejlesztésre egy fillér sem jut.
- Pénzforgatás [6]