Skip to main content

Dirk Wölfer

Dirk Wölfer: Magyar–német vegyes csőd


A volt Csepel Művek vállalatai 1988. október 1-jén jogilag is önálló útra indultak. A holding egyik cége, a Csepel Szerszámgépgyártó Rt., amely elsősorban elektronikus vezérlésű megmunkálóközpontokat és szerszámgépeket gyártott. Az időközben veszteségessé váló gyár a nyolcvanas évek vége óta keresett szakmai befektetőt – elsősorban külföldön – a szükséges korszerűsítési feladatok pénzügyi és műszaki hátterének megteremtésére. Még 1990 őszén kapcsolatba kerültek a kirchheimi F+K Maschinenfabrik GmbH-val.

Dirk Wölfer: Nyugati eszköztár keleti bajokra?

Foglalkoztatási politika Németországban


Ezek a számok viszont nem tükrözik a munkaerőpiac valódi helyzetét, pontosabban a keletnémet válság súlyosságát. Klaus Grehn, a Munkanélküliek Országos Szövetségének elnöke szerint ma Németországban nyíltan vagy burkoltan állástalan csaknem 6 millió ember. Elsősorban a keleti tartományokban nagyarányú állami intézkedésekkel „tehermentesítik” a munkaerőpiacot, összesen több mint kétmillió keletnémet kap úgy állami támogatást, hogy emiatt nem szerepelnek a hivatalos munkanélküli statisztikában.

Dirk Wölfer: Berlin és Berlin


A korábbi években a központi költségvetés mindkét várost jelentős támogatásban részesítette. Nyugat-Berlin esetében a szövetség közvetlenül a költségek felét fedezte. 1990-ben a 26 milliárd márkás költségvetésből (a szintén 2 milliós Budapest költségvetése 70 milliárd forint) 13 milliárd Bonnból érkezik. 5 milliárd márkára rúgnak a különféle igazgatási és gazdálkodási bevételek, s másfélmilliárd márkát a hitelpiacokon vesznek föl.

A városban képződő adóbevételekből 6 milliárd márka maradhat helyben.


Dirk Wölfer: Infarktus előtt


A DIW kutatóintézet egyik becslése szerint Berlin egészében a gépkocsiállomány a jelenlegi 1 millióról húsz év alatt 1,7 millióra emelkedik (a város környező térségét is figyelembe véve 1,3 millióról 2,4-re).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon