Jó érzés volt bejönni a Beszélő Rákóczi tér melletti szerkesztőségébe. Láthattam és hallhattam, hogy a lányok a helyükön vannak, és feladatuk magaslatán álnak e nehéz szombat estén is. Nem így a pénzügyi kormányzat.
A központi költségvetés helyzetéről való ellentmondásos és zavaros nyilatkozatok számát a szombati Világgazdaságban Rabár Ferenc ismét gyarapította. Itt éppen azt állította, hogy „a benzináremelést nem a költségvetés helyzete tette indokolttá, hanem a piacgazdaságra való áttérés egyik fontos lépésének tekinthető.”
Arra persze nem tért ki – mint ahogy a kormányzat más felelős vezetői sem –, hogy ez az áttérés a benzin és más kőolajtermékek árának kialakításában miért nem kezdődött el a kőolaj világpiaci árának drasztikus, augusztusi emelkedésekor. Erre a magyarázatra még akkor is szükség lenne, ha tudjuk, hogy a szovjet olajimport ára ma alatta van a világpiaci szintnek.
A piacgazdaságra való áttérést sokkal hitelesebbé – és talán elfogadhatóbbá – tette volna, ha az augusztus eleje óta emelkedő kőolajárakat nem közel két hónapos késés után követik a belföldi árak. A kormány október elején még határozottan visszautasította, hogy a közelgő helyhatósági választások miatt nem emeli meg a benzinárakat. (Közben Nyugat-Európában természetesen folyamatosan változtak az árak.)
A folyamatos árkorrekciók helyett tehát a kormány inkább azt az utat választotta, hogy október 23-át és a köztársaság kikiáltásának első évfordulóját pénzügyi téren is megünnepli.
Az ünnep előtt saját magát örvendezteti meg, az ünnep után a lakosságot.
Áremelés előtt jutalom
Információink szerint október 23-a előtt mintegy kétszáz legfelsőbb állami vezetőt (helyettes államtitkárokig bezárólag) kéthavi fizetésüknek megfelelő jutalomban részesítettek. Ezzel a mintegy 25 millió forintra becsülhető jutalom révén a kormány legalább elmondhatja, hogy biztosan van egy réteg, akiknek sikerült teljeskörűen kompenzálnia inflációs veszteségeit.
A pénzügyi ünneplés második felvonása az október 25-én bejelentett energiaár-emelések voltak. Aligha van okunk arra, hogy jobban kételkedjünk a pénzügyminiszter fentebb idézett állításában, mint az ellenkezőjében. Pontos információnk ugyanis gyakorlatilag nem lehet arról, hogy milyen a költségvetés és az államháztartás helyzete. A titkok világa továbbra is mindez, ahol lehet hivatkozni mindenre és az ellenkezőjére is.
A Beszélő és a Magyar Hírlap is beszámolt annak idején arról, hogy az 1989. évi költségvetési zárszámadásban – amelyet a Rabár-kormányzat terjesztett be és a Számvevőszék ellenőrzött –, több milliárd forintos manipuláció történt. Ez a Németh- és az Antall-kormánynak közös érdeke volt. Az, hogy tavaly fizettek ki 3,7 milliárd forint kamatot a jamburgi beruházás után, noha ezt csak idén kellett volna megtenni, könnyebbséget jelentett mindkét kormánynak. A tervezett költségvetési hiányt amúgy is többszörösen túllépő Németh-kormány így könnyebben tudta „prezentálni” a Nemzetközi Valutaalap által megkövetelt 1990-es költségvetést. Ez a 3,7 milliárd forint egyben az Antall-kormány mozgásterét is megnövelte. Azóta az is kiderült, hogy az 1990-es költségvetésben, illetve az előző év zárszámadásában más csalás is található. Most csak azt a 2,6 milliárd forintot említjük, amely az 1989-es beruházásokból megmaradó „áthúzódó maradvány”. A kormány ezekről az összegekről korrekt módon nem számolt be a parlamentnek, így felhasználásának ellenőrzésére is igen korlátozottak a lehetőségek.
Tologatás, halogatás
A pénzügyi, gazdasági kormányzat legnagyobb sikerének egyébként is az minősíthető, hogy az ország költségvetése és államháztartása ma alig ellenőrizhetőbb, mint egy évvel ezelőtt. Ebben természetesen nagy szerepe van az ellenzéki pártok dilettantizmusának is. Ezalól kivétel az MSZP, amelynek több vezetője, például Békesi László, kiválóan ismeri a költségvetés és az államháztartás rejtelmeit. Nekik viszont – az őket terhelő felelősség miatt – nem érdekük ezeknek a mechanizmusoknak a föltárása.
A parlament helyzetét azonban az is nehezíti, hogy a költségvetés legfőbb ellenőre, az Állami Számvevőszék is sajátosan értelmezi feladatát. Például nem hozta nyilvánosságra egyik legutóbbi jelentését. Pedig ez igazolta azokat a híreszteléseket, melyek szerint a kormánynak létezik egy titkos számlája. Ez a titkos számla a 80. Népgazdasági Elszámolások fejezet letéti számlájának hangzatos nevét viseli. A nyilvános költségvetésben nem jelenik meg, a képviselők sem tudnak róla. A legutolsó információ szerint e számlán több mint 4 milliárd forint található.
E futó áttekintéssel is találtunk tehát több mint tízmilliárd forintot, melynek felhasználásáról a kormány részletesen nem számol el, nem világos, mire költi. Ez egyébként éppen akkora összeg, amekkora többletbevétellel számol idén a pénzügyi kormányzat a mostani benzináremelésekből – legalábbis egyes nyilatkozatok szerint.
A kormányzat közben éppúgy tologatja, halogatja az államháztartási törvény elfogadását, mint elődje tette. Az államháztartási törvény, mely tavaly nyáron már elfogadható lett volna – ugyanis a mainál sokkal átláthatóbbá tenné a költségvetést, ellenőrizhetőbbé válna a pénzügyi kormányzat. Sokkalta nehezebb lenne titkos számlákat kezelni, egyes kormányzati lépések következményeit a valóságosnál kedvezőbbnek föltüntetni.
Pedig ha a kormányzat nem őszinte, akkor a mégoly szükséges gazdasági lépéseket sem tudja elfogadhatóvá tenni.
- Különszám [6]