Skip to main content

A kormány szombat esti ajánlata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szombaton délután és este, a „Zöld házban” (Munkaügyi Minisztérium) a taxisok és magánfuvarozók képviselői megpróbáltak zöldágra vergődni a kormánnyal benzinárügyben. A vasárnap 11 órára összehívott Országos Érdekegyetető Tanács ülését készítették elő, azon majd – mindkét fél állítása szerint – végleges döntés fog születni.

Nem tudhatjuk pontosan, mi zajlott a zárt ajtók mögött folyó tárgyaláson. 1/4 6-kor Rabár Ferenc pénzügyminiszter, az akkor még egyedüli magas rangú tárgyalófél konzultálni távozott a Parlamentbe, azzal az ígérettel, hogy a kormány jóváhagyását megszerezve, 6-kor visszatér. Akkor úgy tűnt, hogy a jelen levő taxis képviselők számára elfogadható kompromisszum születik: a kormány – ahogy hallottuk – 12 forintot enged benzinfajtánként. Ráadásul a javaslattal maga Rabár állt elő, azt lehetett várni tehát, hogy csakhamar megegyezéssel ér véget a tárgyalás.

Nem így történt. 1/4 8-kor tért vissza Rabár, valamint Bod Péter Ákos, Balsai István és – jóval később – Horváth Balázs. 9 tájban a taxisok, kompetenciájuk bizonyításaképpen részlegesen felszámolták az Árpád hídi blokádot. Csak 10 óra után nyílt meg ismét a tárgyalóterem ajtaja. Amint kiderült, a kormány belemenne egy részleges benzinár-kompenzációba, egyelőre még tisztázatlan feltételek mellett (lásd az utolsó lapon). A tárgyaló taxisok szóbeli kiegészítése szerint ez egy átmeneti időszakra: az 1991. január 1-jén bevezetendő olaj- és benzinár liberalizációig szóló ajánlat. Hogy az ajánlat elfogadható-e, arról Horváth Pál, a Rádiótaxi elnöke kitérően nyilatkozott: még meg kell beszélni a kollegákkal. Mindenesetre Horváth Pál, aki leszedette a kompetenciájába tartozó demonstrációs egységekről a nemzeti lobogót, mondván, hogy ez nem politikai, hanem gazdasági ügy, most hajlandónak mutatkozott a blokád megszüntetésére. Ezt azonban több társa irreálisnak tartotta. A később befutó hírek szerint (lásd az utolsó lapon ) a tüntető taxisok is csak részlegesen hátrálnak, amíg nincs végleges döntés: az utakat meg akarják nyitni, de nem szólították fel távozásra a demonstráló gépjárműveseket. Sőt az is kérdéses, hogy egységesek-e az elfogadható kompromisszumot illetően. A tárgyalás közben befutott hírek szerint a vidékiek hallani sem akarnak a pesti taxisok számára még elfogadható 50 Ft-os küszöbről.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon