Skip to main content

Nemzeti tévét!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hazudtatok eleget!, Hordós Elemér!, Nemzeti tévét! – skandálják az MDF-es tüntetők a tévé székháza előtt. Odabenn Pálfy G. István 16 óra tájban utasítást ad a híradós stábnak, hogy a szegedi és pécsi stúdiót többet ne kapcsolják, mert az imént az egyenes adásban megemlítették, olyan telefonokat kaptak, amelyek az egyoldalú tájékoztatást kifogásolják.

Az esti Híradó kezdetekor megjelenik a stúdióban Kónya Imre, helyet foglal az ügyeletes szerkesztő, Regős Sándor mellett a hang- és képkeverő-berendezés mögötti pulpituson – ahonnan a műsort irányítják, és ahol máskor a műszaki vezető, gyártásvezető szokott ülni –, és ott végigüli a híradó teljes műsoridejét.

Ilyen válságos helyzetben méltányolható, ha a kormány a helyzet normalizálásáért való munkálkodást vár el a nemzeti médiáktól. Csakhogy – ha valaki nem tudná – Kónya Imre az egyik párt és nem a kormány embere.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon