Skip to main content

Mire megjelenünk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lapunk utolsó oldalát éjfél után tördeljük – a szövegeken érzik hangulatunk változása, a vergődés szorongás és remény között.

Péntek délben a belügyminiszter a Rendőrezred bevetésével fenyegetőzött. Percekkel később a budapesti rendőrfőkapitány kijelentette: a rendőrség nem alkalmaz erőszakot. Péntek délután a kormány kinyilvánította, hajthatatlan marad. Este a köztársasági elnök engedményekre szólította fel a kormányt. Éjszaka a fuvarozók képviselői a torlaszok megszüntetésére szólították fel társaikat – hiába. Szombat délelőtt az előző nap még magabiztos rendőrfőkapitány zavartan magyarázta: minden törvényes parancsot végrehajt. Este a pénzügyminiszter kompromisszumos megoldást ajánlott – a fuvarozók, úgy tűnt, elfogadják a javaslatot. Este a rádió közölte – szó sincs megegyezésről. Éjfél után az országos rendőrfőkapitány közölte: a rendőrség akár erőszakkal is felszámolja az úttorlaszokat.

Kifárasztás, elszigetelés, felmorzsolás – egy hatalmi politika akár ügyesnek is mondható lépései ezek. Lehet, hogy ezúttal beválnak. De mit jelent a siker, a taktika sikere, amikor a társadalom amúgy is elvesztette hitét a kormányban, a parlamentben, s már-már a demokráciában is. Nem volna-e nagyobb siker ennél a helyzettel való őszinte számvetés, a tisztes engedmény?

És mi lesz, ha nem válik be a taktika? Mi lesz, ha a kifárasztás, felmorzsolás hisztérikus reakciókat vált ki? Mi lesz, ha a könnygáz nem hat az esőben és a gumibot kevésnek bizonyul?

Mi lesz, ha a háromgyerekes rendőr, aki pénteken még bizakodva beszélgetett a kedélyes járókelőkkel, ottmarad az aszfalton?

Milyen lesz a virradatunk?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon