Lapunk utolsó oldalát éjfél után tördeljük – a szövegeken érzik hangulatunk változása, a vergődés szorongás és remény között.
Péntek délben a belügyminiszter a Rendőrezred bevetésével fenyegetőzött. Percekkel később a budapesti rendőrfőkapitány kijelentette: a rendőrség nem alkalmaz erőszakot. Péntek délután a kormány kinyilvánította, hajthatatlan marad. Este a köztársasági elnök engedményekre szólította fel a kormányt. Éjszaka a fuvarozók képviselői a torlaszok megszüntetésére szólították fel társaikat – hiába. Szombat délelőtt az előző nap még magabiztos rendőrfőkapitány zavartan magyarázta: minden törvényes parancsot végrehajt. Este a pénzügyminiszter kompromisszumos megoldást ajánlott – a fuvarozók, úgy tűnt, elfogadják a javaslatot. Este a rádió közölte – szó sincs megegyezésről. Éjfél után az országos rendőrfőkapitány közölte: a rendőrség akár erőszakkal is felszámolja az úttorlaszokat.
Kifárasztás, elszigetelés, felmorzsolás – egy hatalmi politika akár ügyesnek is mondható lépései ezek. Lehet, hogy ezúttal beválnak. De mit jelent a siker, a taktika sikere, amikor a társadalom amúgy is elvesztette hitét a kormányban, a parlamentben, s már-már a demokráciában is. Nem volna-e nagyobb siker ennél a helyzettel való őszinte számvetés, a tisztes engedmény?
És mi lesz, ha nem válik be a taktika? Mi lesz, ha a kifárasztás, felmorzsolás hisztérikus reakciókat vált ki? Mi lesz, ha a könnygáz nem hat az esőben és a gumibot kevésnek bizonyul?
Mi lesz, ha a háromgyerekes rendőr, aki pénteken még bizakodva beszélgetett a kedélyes járókelőkkel, ottmarad az aszfalton?
Milyen lesz a virradatunk?
- Különszám [6]